Spirálacél - Halasi Zoltán: Így ér el

  • Báthori Csaba
  • 2005. június 30.

Zene

Vannak költők, akik folyama-tosan építkeznek, és vannak, akik csaknem minden versükkel újrakezdik írni saját életművüket.

Vannak költők, akik folyama-tosan építkeznek, és vannak, akik csaknem minden versükkel újrakezdik írni saját életművüket. Halasi olyan ritkán megszólaló (de gyakran fontosat mondó) költő, akit a költői igazság őrzése, a hiteles beszéd parancsa és a forma fegyelme egyaránt arra int, hogy csak akkor álljon elő kötettel, ha a köztes idő megérlelt egy következő lépést. Előző verses könyve, a 33 vers óta nyolc év telt el, és csakugyan, az új kötet darabjai új lépcsőt, vagy mondjuk így: újfajta örvényt mutatnak.

Milyen a Halasi-vers? Milyen a tónusa, szövése, témavilága, nyersanyaga, hasonlattechnikája? Fel lehet-e ismerni? Miben üt el költészetünk rokon hangnemeitől? Van-e önálló, benső fejlődésre utaló formakészlete? Megrendít-e, katartikus célzatú-e, vagy más hatáselemekkel dolgozik? Emlékezünk-e az egyes versekre, ha letesszük a könyvet? Egyszeri élvezetet kínálnak-e, vagy visszatérést igényelnek, sőt követelnek? Van-e súlya ennek a kiterjedésnek? Más emberek vagyunk-e a kötet ismeretében, mint a nélkül? E néhány kérdés tükrében forgatom a könyvet. A költészettől újabban azt várom, sikerült-e újra titkot csinálnia a megoldásból.

A Halasi-vers persze sokféle. Tónusában mégis van néhány, minden egyes darabra jellemző közös vonás: gondosan felrakott, apró találmányokkal dúsított szöveg mind. A szöveg szinte lassítja az olvasást, töprengő helyzetbe hozza az olvasót, mondhatni: váratlan mélységet nyit benne, egyfajta érdemes törekvésre ösztönzi, arra, hogy elveszett dolgok nyomába eredjen. Metaforikus sűrítettség, egyformán elosztott hangsúlyok, a vers középső harmadában elhangzó lényeges állítás, a vers közömbös kicsengetése, göcsörtösen megfaragott felületek, könnyed irónia és rejtett sikamlósság. Halasi szereti a zárt, mégsem feltűnően megkezdett és

nem csattanósan befejezett

szerkezetet, szereti szétgyúrni szája körül a mosolyt, a malíciát, az együttérzés jeleit, általában szeret eltitkolni mindent, ami az olvasót "klasszikus" érzelmekre emlékeztetné. Témái: a hetvenes évek bohó lázongásait katalizáló "bulik" világa, a semmitől semmiig sodródó, "országúti" létezés esetleges történetei, a bérházak poklot ta-karó, összetett reménytelenséggel szövődő hétköznapjai, az egyedek közötti "kapcsolatművészet" peremvidékei, érzelmi zugai és tisztásai. Ha Halasi verseit nagyobb adagokban olvassuk, az a furcsa érzésünk támad: a művekben - a kétségbeesés szélein - mégis keletkezik egyfajta világos tisztaság, amely boldoggá teszi az embert. A versalany erőnek erejével távolságot tart, eltakarja önmagát, még a témát is csak fél kézzel nyújtja, és talán éppen azért díszíti a szöveget, hogy betemesse a rugalmas forgópontokat.

Bújócskázó alkatához híven kedveli a szerepverset, kerüli a közvetlen, vallomásos, mondjuk így: "kiáltás jellegű" beszédet, s ehelyett verseinek zömében olyan identitásokat hoz létre, amelyek létérzetének egy-egy szeletét halmozott tükrözésekkel közvetítik. Ennek a költészetnek szereplői vannak, szánalmas hősei, elesett kisemberei, megfeneklett véglényei. S ha a sokszoros drapériákhoz hozzáveszem, hogy Halasi a szöveget egyéb - nyelvi - módon is "fagyasztja", akkor nagyjában előttünk áll ennek a szorongásos, elfojtott, paralizált művészetnek minden fontos adottsága.

A könyv jelentős versei a kifakadó emberek, beszéltetett tárgyak, kíméletlenül ecsetelt emberi sorsok sávjaiban születnek, nem a dalszerű, néhány vonással felvitt, könnyedséget imitáló kisdarabok horizontján. Az aprólékos, ítéletet tartalmazó,

zsúfolt ábrázolás

persze nagyítót kényszerít az olvasó szemére, viszont emlékezetes, roppant találékony, érdesen hagyott, mégis spirálacél keménységű szöveghelyekkel kárpótolja az érdeklődőt. A kötet legnagyobb verseiben (A lift monológja, Macskabölcső, Vén kecske délutánja, Alászállás) nem érezzük ingerlőnek, hogy a versben elmarad a tájékoztatás a megértést könnyítő rész-letekről, sőt a nyersen, darabosan ábrázolt figurák sorsa megrendít, felkavar és magaspontjain ragyogtatja Halasi költészetét (a Macskabölcső József Attila Eszméletének újabb kori párdarabja). Az Alászállás (amelyben a leszálló lift jellemzi az egyes emeleteken lakókat) ilyen shakespeare-i mélységeket mu-tat: "Rendőrségi fogdából hozott bolha, / a másodikon csípjél az ölebbe, / a házmestert harapd meg a bokáján, / rúgd fel a szomszéd kaktuszát a gangon, / mérges tüske, macska mancsába fúródj, / karmolj bele egy kisgyermek szemébe, / és így tovább, ne tudd, honnan hová mégy, / csak árts vakon, és azt se tudd, hogy ártasz."

Technikai szempontból a következőt mondhatjuk: Halasi főleg a keleti formákkal fűszerezett nyugat-európai formákat részesíti előnyben, kedveli a rímtelen jambust, a hosszú, első pillantásra átláthatatlan sorszerkezetet, a tördelt, töredékesített sorváltozatokat. Rímtech-nikája - nyilván szántszándékkal - majdnem archaikus, mindenesetre óvakodik a bársonyos rímhatástól, a megjegyezhető ütem- és rímképletektől, és egészében úgy rémlik, irtózik a verset csúcspontra juttató világos kijelentésektől. Semmi kétség, hogy lírájának ez a jegye is zárkózott, szófukar alkatával függ össze. Számtalan részletszépséget felhalmozó stílusa nem engedi, hogy bármely általános tapasztalatot egyetemes érvénnyel ki is mondjon, inkább csupán sejtet valamit az egész vers: mindegyik sor a másikra mutat, minden egyes szakasz a másiktól várja a beteljesülést. A közvetített élménynek ez a lépten-nyomon meg-megszakított ceremóniája furcsa nyugtalanságot ébreszt az olvasóban, és örökös visszatérésre hívja. Ebben a költészetben alig akad hosszabb egyenes út-szakasz, annál több hajtűkanyar, cikcakk, bukkanó. A lírai alany érintkezési iszonyát (emberekkel, tárgyakkal, élményekkel, emlékekkel) hűen tolmácsolják ezek a szerke-zeti, technikai jegyek is. Majdnem meglepő, hogy Halasi néha más költőket is megidéz (például Várady Szabolcsot, Anna Ahmatovát), sőt egyik versét (Vén kecske délutánja) Stéphane Mallarmé híres mintá-ja nyomán rajzolja meg: egy becsiccsent hím csámcsogva és morogva ecseteli két plakátszépségű utcalány bájait. A stílusutánzatnak mesterdarabja ez: nem csupán felidéz és utánoz egy másik művet, hanem az eredetit egy más síkra emelve, megteremti annak egyik lehetséges újkori változatát.

Összességében: egységes hangú, rendkívül kidolgozott, magasrendű kötet, újabb költészetünk egy-egy remekével.

Palatinus Kiadó, 2005, 198 oldal, 2100 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.