Lemez

Spoon: Hot Thoughts

Zene

Egy héttel ezelőtt a Shins kapcsán már emlegettük a Spoont, most pedig itt is van az austini négyes legújabb albuma. A Britt Daniel vezette csapat közel negyedszázada alakult, és nincs olyan zenekar, amelyik a 21. században jobb átlagot produkált volna náluk a kritikusok pontszámait összesítő Metacriticen. A Spoon tényleg nem készített rossz lemezt, és mivel épp a legutóbbi albumuk, a They Want My Soul sikerült eddig a legjobban, nagy kérdés volt, hogy most mivel rukkolnak elő. Danielék a három évvel ezelőtt megjelent csúcsművükhöz nyúltak ihletért, konkrétan annak legjobb dala, az Inside Out volt a kiindulópont, és ezzel nem is lehetett mellényúlni – az immáron kilencedik album, a Hot Thoughts méltó folytatásnak bizonyul. Ebben fontos szerepe van Dave Fridmann producernek is, aki szerencsére nem erőltette rá különösebben a védjegyszerű pszichedelikus világát Spoonékra, hanem hagyta őket önmagukat adni (inkább apró hangszerelési megoldásokon lehet érezni a keze nyomát). A számokra a nagy idolok, David Bowie és Prince halála, illetve, a zenekar történetében rendhagyó módon a szex hatott – a téma érezhetően ott van a címadó dalban és a First Caressben. A WhisperI’lllistentohearit című darabban robusztus posztpunk basszus hasít, a Do I Have To Talk You Into It egyértelműen az új lemez Inside Outja, a Can I Sit Next To You igazi prince-es diszkó-rock sláger, a Shotgun az elektronikus tánczenék felé is nyit, míg a politikus hangvételű Tear It Downban a karcos hangú Daniel azt hangoztatja, hogy „építsenek csak falat körülöttünk, én úgyis lebontom majd”. De a legnagyobb meglepetés az Us című instrumentális záródalban érkezik, aminek bizonyos részei hallatán az embernek eszébe juthat Brian Eno munkássága, és az egészben az az érdekes, hogy a Spoonnak is van egy Enója, a dobos-producer Jim, de a név- és és zenei rokonságon kívül nincs más közük egymáshoz.

Matador Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.