Koncertügyileg az elmúlt hét különösen nívósnak bizonyult Budapesten, magasan jegyzett előadók váltották egymást szerte a városban, de mind közül kiemelkedett a St. Vincent művésznevet viselő Annie Clark. Hiszen az ő idei albuma egészen biztosan ott lesz az év végi listák élén (mi is dicsértük), és egyértelműen a 2014-es év hozta el számára a nagy befutást.
A koncert időpontja már-már matiné jellegű – állítólag az utána kezdődő Tycho-buli miatt van ilyen korán, viccelődő bennfentesek szerint viszont azért, hogy a popzsurnaliszták utána átérjenek Kylie Minogue show-jára az Arénába. Negyed 8-kor lép St. Vincent az A38 színpadára. Mellette egy dobos, egy szintis és egy japán gitáros/szintis csaj, aki a hipszterfaktort hivatott növelni. A 32 éves Annie egészen komoly interakciót folytat a távol-keleti származású hölggyel: sokszor teljesen egyformán mozognak zenélés közben, és az időnként amúgy is rockparódiának ható színpadi eszköztárba még a Status Quo által szabadalmaztatott szinkrongitárforgást is beillesztik. A kiváló dalokhoz időnként meglehetősen teátrális elemek kapcsolódnak, így az embernek az az érzése, hogy itt szinte minden gesztus művi és kiszámítható – az értelmetlen monológokról pedig inkább ne is beszéljünk. (Persze mindez semmi ahhoz a ripacskodó, fejkendős, tesitanáros, sípot fújó nézőhöz képest, aki elöl, a jobb oldali kivetítőnél produkálja magát.)
Amúgy igazi lemezbemutató koncertet kapunk, az új album 11 dalából 9 is felcsendül – ott van köztük a Prince Johnny és a Severed Crossed Fingers is, amelyeknél idén nem nagyon írt senki sem jobb dalokat. St. Vincent aztán még úszik egyet gitárostul a közönség tetején, majd szerény nyolcvanperces játékidőt követően már kapcsolják is fel a lámpát, szerelik át a termet Tychóra; bizonyos újságírók pedig taxiban száguldanak Kylie felé.
A38 hajó, október 18.
