Szellemidéző - The Mars Volta: The Bedlam In Goliath (lemez)

  • Harci Andor
  • 2008. február 14.

Zene

A kortárs könnyűzene egyik leginkább ámulatba ejtő története az At The Drive-In és a belőle kifejlődött Mars Volta nevéhez kötődik. Az 1993-ban alakult post-hardcore banda szinte kiáltványszerűen kerülte a népszerűséget, felvételeik mind a témák, mind a megvalósítás tekintetében messze kerültek minden popklisét - 2001-es feloszlása idején mégsem csak az undergroundban volt ünnepelt ikon.

A kortárs könnyűzene egyik leginkább ámulatba ejtő története az At The Drive-In és a belőle kifejlődött Mars Volta nevéhez kötődik. Az 1993-ban alakult post-hardcore banda szinte kiáltványszerűen kerülte a népszerűséget, felvételeik mind a témák, mind a megvalósítás tekintetében messze kerültek minden popklisét - 2001-es feloszlása idején mégsem csak az undergroundban volt ünnepelt ikon. A feloszlás egyik oka az volt, hogy a két kreatív motor úgy érezte, befulladt a produkció: az El Pasóból származó Cedric Bixler-Zavala és Omar A. Rodriguez-López (képünkön) már az ATDI-korszakban is igényét érezte egy valamivel progresszívabb felállásnak, ahol megkötések nélkül lehet kísérletezni - így alakult meg a De Facto, eleinte koncerteket követő jam sessionként. A feloszlást követően ez a dubos-dzsesszes-rockos zajzenekísérlet nőtte ki magát a Mars Voltává, míg az "autósbüfé" további három vendége megalakította a post-hc vonalat lágyabban értelmező Spartát.

A Volta első, 2001-es EP-je után Rick Rubinnal készítette el debütáló nagylemezét. A De-Loused In The Comatorium egy kábszerkóma, egy ébredés és az ezt követő öngyilkosság története köré írt prog-rock opera. Az album turnéja közben lelte halálát a Volta hangtechnikusa, Jeremy Ward (nota bene: túladagolásban) - az ő naplója volt a fűtőanyag a következő lemezhez, mely ebből adódóan szintén egységes koncepcióra épült (Frances The Mute, 2004). A 2006 végén megjelent Amputechture viszont nem illeszkedett ebbe a sorba - koncepció helyett itt "csupán" elképesztően erős zenét, a Volta-hangzás maradéktalan kiforrását lehetett hallani. Időközben a Red Hot Chili gitárzsenije, John Frusciante jóformán állandó tag lett, csakúgy, mint a Spartából kiváló Paul Hinojos, valamint Omar öccse, Marcel Rodriguez-López (utóbbi perkán és szintetizátoron). Legújabb lemezük visszatérés a spirituális-metafizikus szférába, méghozzá egy rendkívül bizarr háttérsztorival.

A The Bedlam In Goliath katalizátora egy úgynevezett Ouija board (szellemidéző tábla) volt, amely egy turné alkalmával, Jeruzsálemben került Omarhoz. A táblával való játszadozás lassanként rendszeres koncert utáni rituáléba ment át, a Soothsayer (Jövendőmondó) névre keresztelt tábla üzenetei pedig fokozatosan egy állandó entitás, Góliát megnyilatkozásaivá, majd lassanként követelőzéseivé, fenyegetéseivé alakultak. Időközben a zenekar tagsága egyre furcsább balesetek áldozata lett (törött láb, demenciába zuhanó hangtechnikus és így tovább), Omar elhatározta hát, hogy elássa a táblát, majd azt is, hogy alkotói folyamatban próbálnak megszabadulni az átoktól - így foglalhatnánk össze a zenekar verzióját. Élnénk a túlmisztifikálás gyanújával, ugyanakkor - ismerve a Volta múltját, valamint a szűnni nem tudó ingert, hogy alkotás útján dolgozzanak fel tragikus mozzanatokat - könnyen lehet, hogy mégis van némi alapja ennek az egész rontásmizériának.

Ami a hanganyagot illeti: ezúttal is az elvárt, mindig új, mégis ismerős kakofóniát, hangszeres fehér zajt, fúziós vudu-prog-dzsessz-metált kapjuk. Azt a fajtát, amit többszöri alapos újrahallgatás után is képtelen az ember kiismerni - pláne, hogy minden címben, minden dalszövegben eldugott a zenekar egy darabkát az elűzni kívánt Jövendőmondóból, jeruzsálemi utalásoktól a megnyilvánuló alakok neveiig. A rendhagyó ütemezések és ritmusváltások szerves részeivé váltak a Volta zajtanának - annyira, hogy már szinte fel se tűnik, hogy ötnyolcadokban meg háromhetedekben hullámzik végig az összes felvétel. Többtételes, néha 8-9 percesre nyújtott darabokból épül fel a lemez, legtöbbször úgy törve a "dalokat", hogy az egyik felvétel vége és a másik első szakasza egységes kompozícióba forr. Erre a 76 perces, kiszámított és módszeres őrületre Bixler-Zavala egekben szálldosó éneke teszi fel a koronát - a hangzás mellett ez a többnyire kétvonalas C a zenekar másik állandó védjegye.

A lemez tengelye, a Goliath kétszer lassabb tempóval, Rapid Fire Tollbooth néven hallható volt már López egyik szólóanyagán (Se Dice Bisonte, No Búfalo, 2007), de szó sincs arról, hogy nem volna elég kreatív szufla a bandában. Prog-rockból absztrakt latin-dzsesszbe oldalaz az Abernicula, feszes, effektekkel tűzdelt, kurta post-hc a Wax Simulacra, klezmeralapokat is beépítő, kántálással és komor kórusénekkel megtámogatott, lomhán hömpölygő prog-rock a Soothsayer - egytől egyig megalkuvásmentes innováció, és mind remekül illeszkedik az egészbe: a The Bedlam In Goliath, kis túlzással, megérdemelné a "könnyűzene Finnegans Wake-je" címet. < b>

Universal, 2008

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.