mi a kotta?

Szemben a parasztsággal

  • mi a kotta
  • 2021. február 3.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/05. hétre

„De vajon az, aki megértette, hogy Bartók egy-egy művének riasztó harmóniavilága, gyötrődő dallamai, extatikus ritmikája szenvedélyes tiltakozást jelent a magyar úri társadalom pokla, a magyar dzsentrivilág sekélyes zenéje ellen, aki megértette, hogy ez a Bartók nem találhatott együtt­érzésre a magyar világban, és elzártsága robbanásig fokozta belső feszültségét, aki tehát ilyen módon szemléli Bartók művészetét, juthat-e józan megfontolással és művészi becsületességgel arra a következtetésre, hogy ezt a magatartást, ezt a stílust alkalmazza, gyökeresen megváltozott új viszonyok között, a fejlődő, újjáéledt Magyarországon, a szocializmust építő népi demokráciában? Nem azt jelentené-e ez szükségképpen, hogy a hallgató a szerző magatartását éppen olyan szembenállásnak értelmezné a munkásosztállyal, amely az országot új történelmi távlatok felé vezeti, a parasztsággal, mely kétségeit jórészt feloldotta, vagy épp most készül feloldani, az értelmiséggel, mely hovatovább egészében és becsületesen belekapcsolódik az új magyar élet, az új magyar kultúra megteremtésébe – mint amilyen szembenállást érzett teljes joggal Horthy-Magyarországnak polgára Bartók zenéjéből?”

Az idézet ezúttal nem a tárgya miatt szerepel e hasábokon, minthogy az elkövetkező napokra nincs Bartók-ajánlatunk, hanem a szerzője okán. Ezt a fenyegetően bornírt szöveget ugyanis Mihály András adta le a Társadalmi Szemlének 1950-ben, Bartók halálának ötödik évfordulójáról megemlékezvén. Mert hát ez is Mihály András volt, persze sok egyéb szerepe mellett, hiszen emlékeinkben alakja operaigazgatóként és zenepedagógusként, karmesterként és élményterjesztőként él. Valamint természetesen érdemdús zeneszerzőként is – habár sajnálatos, de tagadhatatlan módon: halványabban. Ám ezen a helyzeten most javíthatunk majd valamicskét, hála a Nemzeti Filharmonikusoknak és Perényi Miklósnak! Ők ugyanis jövő csütörtökön este előadják Mihály 1953-as Gordonkaversenyét, ezt a mindmáig hatásos, érvényes és jól fogyasztható koncertdarabot (Zeneakadémia, február 11., fél nyolc). A Zeneakadémia honlapján és YouTube-csatornáján ígérkező program karmestere Kelemen Barnabás (bizony!), második műsorszáma pedig Schumann II. szimfóniája lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.