„De vajon az, aki megértette, hogy Bartók egy-egy művének riasztó harmóniavilága, gyötrődő dallamai, extatikus ritmikája szenvedélyes tiltakozást jelent a magyar úri társadalom pokla, a magyar dzsentrivilág sekélyes zenéje ellen, aki megértette, hogy ez a Bartók nem találhatott együttérzésre a magyar világban, és elzártsága robbanásig fokozta belső feszültségét, aki tehát ilyen módon szemléli Bartók művészetét, juthat-e józan megfontolással és művészi becsületességgel arra a következtetésre, hogy ezt a magatartást, ezt a stílust alkalmazza, gyökeresen megváltozott új viszonyok között, a fejlődő, újjáéledt Magyarországon, a szocializmust építő népi demokráciában? Nem azt jelentené-e ez szükségképpen, hogy a hallgató a szerző magatartását éppen olyan szembenállásnak értelmezné a munkásosztállyal, amely az országot új történelmi távlatok felé vezeti, a parasztsággal, mely kétségeit jórészt feloldotta, vagy épp most készül feloldani, az értelmiséggel, mely hovatovább egészében és becsületesen belekapcsolódik az új magyar élet, az új magyar kultúra megteremtésébe – mint amilyen szembenállást érzett teljes joggal Horthy-Magyarországnak polgára Bartók zenéjéből?”
Az idézet ezúttal nem a tárgya miatt szerepel e hasábokon, minthogy az elkövetkező napokra nincs Bartók-ajánlatunk, hanem a szerzője okán. Ezt a fenyegetően bornírt szöveget ugyanis Mihály András adta le a Társadalmi Szemlének 1950-ben, Bartók halálának ötödik évfordulójáról megemlékezvén. Mert hát ez is Mihály András volt, persze sok egyéb szerepe mellett, hiszen emlékeinkben alakja operaigazgatóként és zenepedagógusként, karmesterként és élményterjesztőként él. Valamint természetesen érdemdús zeneszerzőként is – habár sajnálatos, de tagadhatatlan módon: halványabban. Ám ezen a helyzeten most javíthatunk majd valamicskét, hála a Nemzeti Filharmonikusoknak és Perényi Miklósnak! Ők ugyanis jövő csütörtökön este előadják Mihály 1953-as Gordonkaversenyét, ezt a mindmáig hatásos, érvényes és jól fogyasztható koncertdarabot (Zeneakadémia, február 11., fél nyolc). A Zeneakadémia honlapján és YouTube-csatornáján ígérkező program karmestere Kelemen Barnabás (bizony!), második műsorszáma pedig Schumann II. szimfóniája lesz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
