mi a kotta?

Szemben a parasztsággal

  • mi a kotta
  • 2021. február 3.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/05. hétre

„De vajon az, aki megértette, hogy Bartók egy-egy művének riasztó harmóniavilága, gyötrődő dallamai, extatikus ritmikája szenvedélyes tiltakozást jelent a magyar úri társadalom pokla, a magyar dzsentrivilág sekélyes zenéje ellen, aki megértette, hogy ez a Bartók nem találhatott együtt­érzésre a magyar világban, és elzártsága robbanásig fokozta belső feszültségét, aki tehát ilyen módon szemléli Bartók művészetét, juthat-e józan megfontolással és művészi becsületességgel arra a következtetésre, hogy ezt a magatartást, ezt a stílust alkalmazza, gyökeresen megváltozott új viszonyok között, a fejlődő, újjáéledt Magyarországon, a szocializmust építő népi demokráciában? Nem azt jelentené-e ez szükségképpen, hogy a hallgató a szerző magatartását éppen olyan szembenállásnak értelmezné a munkásosztállyal, amely az országot új történelmi távlatok felé vezeti, a parasztsággal, mely kétségeit jórészt feloldotta, vagy épp most készül feloldani, az értelmiséggel, mely hovatovább egészében és becsületesen belekapcsolódik az új magyar élet, az új magyar kultúra megteremtésébe – mint amilyen szembenállást érzett teljes joggal Horthy-Magyarországnak polgára Bartók zenéjéből?”

Az idézet ezúttal nem a tárgya miatt szerepel e hasábokon, minthogy az elkövetkező napokra nincs Bartók-ajánlatunk, hanem a szerzője okán. Ezt a fenyegetően bornírt szöveget ugyanis Mihály András adta le a Társadalmi Szemlének 1950-ben, Bartók halálának ötödik évfordulójáról megemlékezvén. Mert hát ez is Mihály András volt, persze sok egyéb szerepe mellett, hiszen emlékeinkben alakja operaigazgatóként és zenepedagógusként, karmesterként és élményterjesztőként él. Valamint természetesen érdemdús zeneszerzőként is – habár sajnálatos, de tagadhatatlan módon: halványabban. Ám ezen a helyzeten most javíthatunk majd valamicskét, hála a Nemzeti Filharmonikusoknak és Perényi Miklósnak! Ők ugyanis jövő csütörtökön este előadják Mihály 1953-as Gordonkaversenyét, ezt a mindmáig hatásos, érvényes és jól fogyasztható koncertdarabot (Zeneakadémia, február 11., fél nyolc). A Zeneakadémia honlapján és YouTube-csatornáján ígérkező program karmestere Kelemen Barnabás (bizony!), második műsorszáma pedig Schumann II. szimfóniája lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.