mi a kotta?

Szemben a parasztsággal

  • mi a kotta
  • 2021. február 3.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/05. hétre

„De vajon az, aki megértette, hogy Bartók egy-egy művének riasztó harmóniavilága, gyötrődő dallamai, extatikus ritmikája szenvedélyes tiltakozást jelent a magyar úri társadalom pokla, a magyar dzsentrivilág sekélyes zenéje ellen, aki megértette, hogy ez a Bartók nem találhatott együtt­érzésre a magyar világban, és elzártsága robbanásig fokozta belső feszültségét, aki tehát ilyen módon szemléli Bartók művészetét, juthat-e józan megfontolással és művészi becsületességgel arra a következtetésre, hogy ezt a magatartást, ezt a stílust alkalmazza, gyökeresen megváltozott új viszonyok között, a fejlődő, újjáéledt Magyarországon, a szocializmust építő népi demokráciában? Nem azt jelentené-e ez szükségképpen, hogy a hallgató a szerző magatartását éppen olyan szembenállásnak értelmezné a munkásosztállyal, amely az országot új történelmi távlatok felé vezeti, a parasztsággal, mely kétségeit jórészt feloldotta, vagy épp most készül feloldani, az értelmiséggel, mely hovatovább egészében és becsületesen belekapcsolódik az új magyar élet, az új magyar kultúra megteremtésébe – mint amilyen szembenállást érzett teljes joggal Horthy-Magyarországnak polgára Bartók zenéjéből?”

Az idézet ezúttal nem a tárgya miatt szerepel e hasábokon, minthogy az elkövetkező napokra nincs Bartók-ajánlatunk, hanem a szerzője okán. Ezt a fenyegetően bornírt szöveget ugyanis Mihály András adta le a Társadalmi Szemlének 1950-ben, Bartók halálának ötödik évfordulójáról megemlékezvén. Mert hát ez is Mihály András volt, persze sok egyéb szerepe mellett, hiszen emlékeinkben alakja operaigazgatóként és zenepedagógusként, karmesterként és élményterjesztőként él. Valamint természetesen érdemdús zeneszerzőként is – habár sajnálatos, de tagadhatatlan módon: halványabban. Ám ezen a helyzeten most javíthatunk majd valamicskét, hála a Nemzeti Filharmonikusoknak és Perényi Miklósnak! Ők ugyanis jövő csütörtökön este előadják Mihály 1953-as Gordonkaversenyét, ezt a mindmáig hatásos, érvényes és jól fogyasztható koncertdarabot (Zeneakadémia, február 11., fél nyolc). A Zeneakadémia honlapján és YouTube-csatornáján ígérkező program karmestere Kelemen Barnabás (bizony!), második műsorszáma pedig Schumann II. szimfóniája lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.