mi a kotta?

Szemben a parasztsággal

  • mi a kotta
  • 2021. február 3.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/05. hétre

„De vajon az, aki megértette, hogy Bartók egy-egy művének riasztó harmóniavilága, gyötrődő dallamai, extatikus ritmikája szenvedélyes tiltakozást jelent a magyar úri társadalom pokla, a magyar dzsentrivilág sekélyes zenéje ellen, aki megértette, hogy ez a Bartók nem találhatott együtt­érzésre a magyar világban, és elzártsága robbanásig fokozta belső feszültségét, aki tehát ilyen módon szemléli Bartók művészetét, juthat-e józan megfontolással és művészi becsületességgel arra a következtetésre, hogy ezt a magatartást, ezt a stílust alkalmazza, gyökeresen megváltozott új viszonyok között, a fejlődő, újjáéledt Magyarországon, a szocializmust építő népi demokráciában? Nem azt jelentené-e ez szükségképpen, hogy a hallgató a szerző magatartását éppen olyan szembenállásnak értelmezné a munkásosztállyal, amely az országot új történelmi távlatok felé vezeti, a parasztsággal, mely kétségeit jórészt feloldotta, vagy épp most készül feloldani, az értelmiséggel, mely hovatovább egészében és becsületesen belekapcsolódik az új magyar élet, az új magyar kultúra megteremtésébe – mint amilyen szembenállást érzett teljes joggal Horthy-Magyarországnak polgára Bartók zenéjéből?”

Az idézet ezúttal nem a tárgya miatt szerepel e hasábokon, minthogy az elkövetkező napokra nincs Bartók-ajánlatunk, hanem a szerzője okán. Ezt a fenyegetően bornírt szöveget ugyanis Mihály András adta le a Társadalmi Szemlének 1950-ben, Bartók halálának ötödik évfordulójáról megemlékezvén. Mert hát ez is Mihály András volt, persze sok egyéb szerepe mellett, hiszen emlékeinkben alakja operaigazgatóként és zenepedagógusként, karmesterként és élményterjesztőként él. Valamint természetesen érdemdús zeneszerzőként is – habár sajnálatos, de tagadhatatlan módon: halványabban. Ám ezen a helyzeten most javíthatunk majd valamicskét, hála a Nemzeti Filharmonikusoknak és Perényi Miklósnak! Ők ugyanis jövő csütörtökön este előadják Mihály 1953-as Gordonkaversenyét, ezt a mindmáig hatásos, érvényes és jól fogyasztható koncertdarabot (Zeneakadémia, február 11., fél nyolc). A Zeneakadémia honlapján és YouTube-csatornáján ígérkező program karmestere Kelemen Barnabás (bizony!), második műsorszáma pedig Schumann II. szimfóniája lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.