A patinás brit orkeszter évről évre feldolgoz egy-egy ikonikus életművet: a Carpenters, Roy Orbison vagy Elvis esetében az archív énekhez készült új talpalávaló, de Rod Stewart You’re in My Heart című, két évvel ezelőtt rögzített albuma újrafelénekelt dalokat tartalmazott, és éppen ettől szólt olyan jól. A legutóbb azonban a tizennégy éve elhunyt Johnny Cash páratlan munkásságát idézték meg.
A Galway Bay ír balladafeldolgozás drámaibban és szebben indul, mint az eredeti egy szál gitáros változat, és sokat tesz hozzá a dal közepén elhangzó furulyaszóló. A Farther Alone című gospel szintén erős támogatást kapott, a hegedű és a dobszó figyelmet érdemlő indításának és lezárásának köszönhetően, miközben a Highway Man, Willie Nelson, Waylon Jennings, Kris Kristofferson és Cash egykori szupercsapatának himnusza ezúttal még inkább a dinamizmus felé mozdul el. De az ikonikus Man in Black esetében csak a szám közepén, a Bob Dylannel közös Girl From the North Country alatt pedig csak Cash belépése előtt tűnik fel, hogy új zenészeink vannak. És ha már a duettnél tartunk: rejtély, hogy az előadó feleségével, June Carterrel rögzített számtalan értékes kettőse helyett miért éppen a méltán elfeledett The Loving Giftet vették elő. Mégsem ez a legnagyobb baj: a lemezen hallható 12 dal java ebben a formában nemcsak nem tudja felülmúlni az eredetit, de zavarbaejtően sokszor okoz kifejezett csalódást. Johnny Cash rajongóinak különösen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
