Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.
A neten olvasva, hogy az 52 meghívott művész a legkevésbé a két szélső fogalommal, leginkább pedig a középsővel bíbelődve töltötte meg a Király utcai falakat, eleve csöndes hipokritaként - orron-még-nem-koppintott bűntudatosként - indultam leskelődni; föl és alá bekószáltam a hatalmas tereket, s végül valahogy úgy jártam, mint a szemen köpött, szemen szúrt, szemen vizelt kukkoló, akárcsak a némafilmek vagy Tati mulatságos balfácánja. Hamis titkosságtudattal nézelődtem, s a lukon valaki kispriccelt; azt hiszem, valami gyönge, épp csak hurutot okozó vírussal riasztottak el a voyeurködéstől. Mert hiszen csak öreges szemérem szivárgott a képek hártyáján túlról.
Pedig a "leselkedéshez" érvem is volt/van: egy néhány hónapja látott képhez lett volna jó analógiákat keresni, és utánanézni, hogy milyen képi, szituációs és verbális kategóriákat lehetne megfogalmazni a pornó és a képzőművészet kapcsolatát illetően, vagy egy másik szempontból: hogyan lehet - vagy lehet-e egyáltalán - ikonológiai érveket találni, esetleg teremteni a képzőművészetbe beolvasztott, s lassan allegorikussá (is) váló pornografikus ábrázolási patentek elemzéséhez. Mindez folytatólagosan nem érdektelen, mert bár a pornográfia és a képzőművészet viszonya az idők kezdete óta - titkoltan vagy nyilvánosan - mindig összehangzó volt, az utolsó 25 évben a "high and low" kapcsolata mégiscsak alapvetően megváltozott, a high a low nélkül immár egy tapodtat sem megy. Két példa: tíz éve a frankfurti operaházban (!) rendezett kiállítás, melyen több munka is a fej és a genitáliák felcserélésének elvarázsolt ötletével állt elő (mintha kedvelt magyar szóláshasonlatokat akarnának vizualizálni), a néhány esztendeje Las Palmasban megnyitott Atlanti Kortárs Művészeti Központ tárlatán pedig erekciójával erektáltan büszkélkedő transzvesztita Barbie prezentálta és értelmezte a globalizációnak a Kanári-szigetekre vetülő árnyait és áldásait.
Ügytudattal bóklásztam tehát, a jó nagy vásznak azonban gyorsan kedvemet lohasztották. Tematikailag bátortalan, technikailag - már ami a festést mint szakmát illeti - hihetetlenül gyenge, sőt fakezű a felhozatal. Csak valami megmagyarázhatatlan, az agresszív ecsetvonások mögé búvó prüdéria és óvatoskodás csurog elő, és a hetvenes évek meg a transzavantgárd bátrabb pornografikusainak patentjai ismétlődnek nedvtelen formában, "korszerű" szalonfestmény gyanánt.
Nyilvánvaló, hogy üzletet, eladást céloznak az akaratok, s mint azt a magyar kultúra általános robotosa, Réz András a VAM'Art tulajdonosának hízelegve a megnyitón megfogalmazta, itt egyrészt a módosabb polgárok vásárlásainak előidézése és forszírozása, másrészt a kanonizált (?) művészettel párhuzamos alternatíva felkínálása a cél (lásd bővebben, az eredeti nyelvi és művészetszociológiai leleményekkel: www.vamdesign.hu/index.php?fMenu=3&sMenu=0).
Visszahátráltam volna eztán a hit és politika langyosabb zugolyaiba, gondolván, ott sem meglepetés, sem veszedelem nem érhet, s valóban nem is történt semmi váratlan: a neten csodálkozóknak igazuk volt, egy-két szomorú korpuszon, néhány átlag új expresszív vagy vadulni vágyóan absztrakt, hitről és politikáról egyformán nem valló festményen kívül tényleg senkit nem érdekel a társadalmiasítható akarat vizualizálása.
Az 52 festő zöme - ezt némi tárlatlátogatói rutinnal ki lehet fürkészni - egy-két-három éve a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott szakember, a kiállítás kurátora pedig Nádler István, a kortárs festészet klasszikusa. Szerepe a festők meghívásában és elképzelése (akarata) a képek válogatásában számomra teljességgel kikutathatatlan.
Végül egy jó tanáccsal szolgálnék: aki a Hit-Erotika-Politika címen összeállított műegyüttest kiállítás formájában is látni óhajtaná, érdeklődjön időben az adminisztrációnál; informálódjon, nincs-e tervezett látogatásának idején, pontosabban előtte, aznap és utána huszonnégy órával céges rendezvény, politikai nagygyűlés vagy egyéb kultúrprogram, mert ha ilyesmi adja elő magát, a képek a földre támasztódnak, s csak felükben-harmadukban láthatóak az eléjük tolt székek mögött, következésképpen a jó szándékú néző automatikusan megfosztódik a komplex élvezettől, az esztétikai befogadás dimenzionált és vágyott teljességétől. S talán vásárolni sem akar már.
VAM Design Center, február 20-ig
