Szemérem - Hit-Erotika-Politika (kiállítás)

  • Hajdu István
  • 2008. február 7.

Zene

Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.

Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.

A neten olvasva, hogy az 52 meghívott művész a legkevésbé a két szélső fogalommal, leginkább pedig a középsővel bíbelődve töltötte meg a Király utcai falakat, eleve csöndes hipokritaként - orron-még-nem-koppintott bűntudatosként - indultam leskelődni; föl és alá bekószáltam a hatalmas tereket, s végül valahogy úgy jártam, mint a szemen köpött, szemen szúrt, szemen vizelt kukkoló, akárcsak a némafilmek vagy Tati mulatságos balfácánja. Hamis titkosságtudattal nézelődtem, s a lukon valaki kispriccelt; azt hiszem, valami gyönge, épp csak hurutot okozó vírussal riasztottak el a voyeurködéstől. Mert hiszen csak öreges szemérem szivárgott a képek hártyáján túlról.

Pedig a "leselkedéshez" érvem is volt/van: egy néhány hónapja látott képhez lett volna jó analógiákat keresni, és utánanézni, hogy milyen képi, szituációs és verbális kategóriákat lehetne megfogalmazni a pornó és a képzőművészet kapcsolatát illetően, vagy egy másik szempontból: hogyan lehet - vagy lehet-e egyáltalán - ikonológiai érveket találni, esetleg teremteni a képzőművészetbe beolvasztott, s lassan allegorikussá (is) váló pornografikus ábrázolási patentek elemzéséhez. Mindez folytatólagosan nem érdektelen, mert bár a pornográfia és a képzőművészet viszonya az idők kezdete óta - titkoltan vagy nyilvánosan - mindig összehangzó volt, az utolsó 25 évben a "high and low" kapcsolata mégiscsak alapvetően megváltozott, a high a low nélkül immár egy tapodtat sem megy. Két példa: tíz éve a frankfurti operaházban (!) rendezett kiállítás, melyen több munka is a fej és a genitáliák felcserélésének elvarázsolt ötletével állt elő (mintha kedvelt magyar szóláshasonlatokat akarnának vizualizálni), a néhány esztendeje Las Palmasban megnyitott Atlanti Kortárs Művészeti Központ tárlatán pedig erekciójával erektáltan büszkélkedő transzvesztita Barbie prezentálta és értelmezte a globalizációnak a Kanári-szigetekre vetülő árnyait és áldásait.

Ügytudattal bóklásztam tehát, a jó nagy vásznak azonban gyorsan kedvemet lohasztották. Tematikailag bátortalan, technikailag - már ami a festést mint szakmát illeti - hihetetlenül gyenge, sőt fakezű a felhozatal. Csak valami megmagyarázhatatlan, az agresszív ecsetvonások mögé búvó prüdéria és óvatoskodás csurog elő, és a hetvenes évek meg a transzavantgárd bátrabb pornografikusainak patentjai ismétlődnek nedvtelen formában, "korszerű" szalonfestmény gyanánt.

Nyilvánvaló, hogy üzletet, eladást céloznak az akaratok, s mint azt a magyar kultúra általános robotosa, Réz András a VAM'Art tulajdonosának hízelegve a megnyitón megfogalmazta, itt egyrészt a módosabb polgárok vásárlásainak előidézése és forszírozása, másrészt a kanonizált (?) művészettel párhuzamos alternatíva felkínálása a cél (lásd bővebben, az eredeti nyelvi és művészetszociológiai leleményekkel: www.vamdesign.hu/index.php?fMenu=3&sMenu=0).

Visszahátráltam volna eztán a hit és politika langyosabb zugolyaiba, gondolván, ott sem meglepetés, sem veszedelem nem érhet, s valóban nem is történt semmi váratlan: a neten csodálkozóknak igazuk volt, egy-két szomorú korpuszon, néhány átlag új expresszív vagy vadulni vágyóan absztrakt, hitről és politikáról egyformán nem valló festményen kívül tényleg senkit nem érdekel a társadalmiasítható akarat vizualizálása.

Az 52 festő zöme - ezt némi tárlatlátogatói rutinnal ki lehet fürkészni - egy-két-három éve a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott szakember, a kiállítás kurátora pedig Nádler István, a kortárs festészet klasszikusa. Szerepe a festők meghívásában és elképzelése (akarata) a képek válogatásában számomra teljességgel kikutathatatlan.

Végül egy jó tanáccsal szolgálnék: aki a Hit-Erotika-Politika címen összeállított műegyüttest kiállítás formájában is látni óhajtaná, érdeklődjön időben az adminisztrációnál; informálódjon, nincs-e tervezett látogatásának idején, pontosabban előtte, aznap és utána huszonnégy órával céges rendezvény, politikai nagygyűlés vagy egyéb kultúrprogram, mert ha ilyesmi adja elő magát, a képek a földre támasztódnak, s csak felükben-harmadukban láthatóak az eléjük tolt székek mögött, következésképpen a jó szándékú néző automatikusan megfosztódik a komplex élvezettől, az esztétikai befogadás dimenzionált és vágyott teljességétől. S talán vásárolni sem akar már.

VAM Design Center, február 20-ig

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.