Szemérem - Hit-Erotika-Politika (kiállítás)

  • Hajdu István
  • 2008. február 7.

Zene

Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.

Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.

A neten olvasva, hogy az 52 meghívott művész a legkevésbé a két szélső fogalommal, leginkább pedig a középsővel bíbelődve töltötte meg a Király utcai falakat, eleve csöndes hipokritaként - orron-még-nem-koppintott bűntudatosként - indultam leskelődni; föl és alá bekószáltam a hatalmas tereket, s végül valahogy úgy jártam, mint a szemen köpött, szemen szúrt, szemen vizelt kukkoló, akárcsak a némafilmek vagy Tati mulatságos balfácánja. Hamis titkosságtudattal nézelődtem, s a lukon valaki kispriccelt; azt hiszem, valami gyönge, épp csak hurutot okozó vírussal riasztottak el a voyeurködéstől. Mert hiszen csak öreges szemérem szivárgott a képek hártyáján túlról.

Pedig a "leselkedéshez" érvem is volt/van: egy néhány hónapja látott képhez lett volna jó analógiákat keresni, és utánanézni, hogy milyen képi, szituációs és verbális kategóriákat lehetne megfogalmazni a pornó és a képzőművészet kapcsolatát illetően, vagy egy másik szempontból: hogyan lehet - vagy lehet-e egyáltalán - ikonológiai érveket találni, esetleg teremteni a képzőművészetbe beolvasztott, s lassan allegorikussá (is) váló pornografikus ábrázolási patentek elemzéséhez. Mindez folytatólagosan nem érdektelen, mert bár a pornográfia és a képzőművészet viszonya az idők kezdete óta - titkoltan vagy nyilvánosan - mindig összehangzó volt, az utolsó 25 évben a "high and low" kapcsolata mégiscsak alapvetően megváltozott, a high a low nélkül immár egy tapodtat sem megy. Két példa: tíz éve a frankfurti operaházban (!) rendezett kiállítás, melyen több munka is a fej és a genitáliák felcserélésének elvarázsolt ötletével állt elő (mintha kedvelt magyar szóláshasonlatokat akarnának vizualizálni), a néhány esztendeje Las Palmasban megnyitott Atlanti Kortárs Művészeti Központ tárlatán pedig erekciójával erektáltan büszkélkedő transzvesztita Barbie prezentálta és értelmezte a globalizációnak a Kanári-szigetekre vetülő árnyait és áldásait.

Ügytudattal bóklásztam tehát, a jó nagy vásznak azonban gyorsan kedvemet lohasztották. Tematikailag bátortalan, technikailag - már ami a festést mint szakmát illeti - hihetetlenül gyenge, sőt fakezű a felhozatal. Csak valami megmagyarázhatatlan, az agresszív ecsetvonások mögé búvó prüdéria és óvatoskodás csurog elő, és a hetvenes évek meg a transzavantgárd bátrabb pornografikusainak patentjai ismétlődnek nedvtelen formában, "korszerű" szalonfestmény gyanánt.

Nyilvánvaló, hogy üzletet, eladást céloznak az akaratok, s mint azt a magyar kultúra általános robotosa, Réz András a VAM'Art tulajdonosának hízelegve a megnyitón megfogalmazta, itt egyrészt a módosabb polgárok vásárlásainak előidézése és forszírozása, másrészt a kanonizált (?) művészettel párhuzamos alternatíva felkínálása a cél (lásd bővebben, az eredeti nyelvi és művészetszociológiai leleményekkel: www.vamdesign.hu/index.php?fMenu=3&sMenu=0).

Visszahátráltam volna eztán a hit és politika langyosabb zugolyaiba, gondolván, ott sem meglepetés, sem veszedelem nem érhet, s valóban nem is történt semmi váratlan: a neten csodálkozóknak igazuk volt, egy-két szomorú korpuszon, néhány átlag új expresszív vagy vadulni vágyóan absztrakt, hitről és politikáról egyformán nem valló festményen kívül tényleg senkit nem érdekel a társadalmiasítható akarat vizualizálása.

Az 52 festő zöme - ezt némi tárlatlátogatói rutinnal ki lehet fürkészni - egy-két-három éve a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott szakember, a kiállítás kurátora pedig Nádler István, a kortárs festészet klasszikusa. Szerepe a festők meghívásában és elképzelése (akarata) a képek válogatásában számomra teljességgel kikutathatatlan.

Végül egy jó tanáccsal szolgálnék: aki a Hit-Erotika-Politika címen összeállított műegyüttest kiállítás formájában is látni óhajtaná, érdeklődjön időben az adminisztrációnál; informálódjon, nincs-e tervezett látogatásának idején, pontosabban előtte, aznap és utána huszonnégy órával céges rendezvény, politikai nagygyűlés vagy egyéb kultúrprogram, mert ha ilyesmi adja elő magát, a képek a földre támasztódnak, s csak felükben-harmadukban láthatóak az eléjük tolt székek mögött, következésképpen a jó szándékú néző automatikusan megfosztódik a komplex élvezettől, az esztétikai befogadás dimenzionált és vágyott teljességétől. S talán vásárolni sem akar már.

VAM Design Center, február 20-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.