Szemérem - Hit-Erotika-Politika (kiállítás)

  • Hajdu István
  • 2008. február 7.

Zene

Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.

Mindenekelőtt legyünk komolyak és kíváncsiak, előítéleteinket mint dolgainkat táskánkba, tegyük félre, s higgyünk a címnek: a Hit-Erotika-Politika festészeti megjelenítése okszerűen és logikusan a szublimált akaratról fog "szólni", minthogy eme fogalmak, mint azt a filozófia és a pszichológia régóta megtanította, valóban az akarat szívós megtestesülésének jelvényei.

A neten olvasva, hogy az 52 meghívott művész a legkevésbé a két szélső fogalommal, leginkább pedig a középsővel bíbelődve töltötte meg a Király utcai falakat, eleve csöndes hipokritaként - orron-még-nem-koppintott bűntudatosként - indultam leskelődni; föl és alá bekószáltam a hatalmas tereket, s végül valahogy úgy jártam, mint a szemen köpött, szemen szúrt, szemen vizelt kukkoló, akárcsak a némafilmek vagy Tati mulatságos balfácánja. Hamis titkosságtudattal nézelődtem, s a lukon valaki kispriccelt; azt hiszem, valami gyönge, épp csak hurutot okozó vírussal riasztottak el a voyeurködéstől. Mert hiszen csak öreges szemérem szivárgott a képek hártyáján túlról.

Pedig a "leselkedéshez" érvem is volt/van: egy néhány hónapja látott képhez lett volna jó analógiákat keresni, és utánanézni, hogy milyen képi, szituációs és verbális kategóriákat lehetne megfogalmazni a pornó és a képzőművészet kapcsolatát illetően, vagy egy másik szempontból: hogyan lehet - vagy lehet-e egyáltalán - ikonológiai érveket találni, esetleg teremteni a képzőművészetbe beolvasztott, s lassan allegorikussá (is) váló pornografikus ábrázolási patentek elemzéséhez. Mindez folytatólagosan nem érdektelen, mert bár a pornográfia és a képzőművészet viszonya az idők kezdete óta - titkoltan vagy nyilvánosan - mindig összehangzó volt, az utolsó 25 évben a "high and low" kapcsolata mégiscsak alapvetően megváltozott, a high a low nélkül immár egy tapodtat sem megy. Két példa: tíz éve a frankfurti operaházban (!) rendezett kiállítás, melyen több munka is a fej és a genitáliák felcserélésének elvarázsolt ötletével állt elő (mintha kedvelt magyar szóláshasonlatokat akarnának vizualizálni), a néhány esztendeje Las Palmasban megnyitott Atlanti Kortárs Művészeti Központ tárlatán pedig erekciójával erektáltan büszkélkedő transzvesztita Barbie prezentálta és értelmezte a globalizációnak a Kanári-szigetekre vetülő árnyait és áldásait.

Ügytudattal bóklásztam tehát, a jó nagy vásznak azonban gyorsan kedvemet lohasztották. Tematikailag bátortalan, technikailag - már ami a festést mint szakmát illeti - hihetetlenül gyenge, sőt fakezű a felhozatal. Csak valami megmagyarázhatatlan, az agresszív ecsetvonások mögé búvó prüdéria és óvatoskodás csurog elő, és a hetvenes évek meg a transzavantgárd bátrabb pornografikusainak patentjai ismétlődnek nedvtelen formában, "korszerű" szalonfestmény gyanánt.

Nyilvánvaló, hogy üzletet, eladást céloznak az akaratok, s mint azt a magyar kultúra általános robotosa, Réz András a VAM'Art tulajdonosának hízelegve a megnyitón megfogalmazta, itt egyrészt a módosabb polgárok vásárlásainak előidézése és forszírozása, másrészt a kanonizált (?) művészettel párhuzamos alternatíva felkínálása a cél (lásd bővebben, az eredeti nyelvi és művészetszociológiai leleményekkel: www.vamdesign.hu/index.php?fMenu=3&sMenu=0).

Visszahátráltam volna eztán a hit és politika langyosabb zugolyaiba, gondolván, ott sem meglepetés, sem veszedelem nem érhet, s valóban nem is történt semmi váratlan: a neten csodálkozóknak igazuk volt, egy-két szomorú korpuszon, néhány átlag új expresszív vagy vadulni vágyóan absztrakt, hitről és politikáról egyformán nem valló festményen kívül tényleg senkit nem érdekel a társadalmiasítható akarat vizualizálása.

Az 52 festő zöme - ezt némi tárlatlátogatói rutinnal ki lehet fürkészni - egy-két-három éve a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott szakember, a kiállítás kurátora pedig Nádler István, a kortárs festészet klasszikusa. Szerepe a festők meghívásában és elképzelése (akarata) a képek válogatásában számomra teljességgel kikutathatatlan.

Végül egy jó tanáccsal szolgálnék: aki a Hit-Erotika-Politika címen összeállított műegyüttest kiállítás formájában is látni óhajtaná, érdeklődjön időben az adminisztrációnál; informálódjon, nincs-e tervezett látogatásának idején, pontosabban előtte, aznap és utána huszonnégy órával céges rendezvény, politikai nagygyűlés vagy egyéb kultúrprogram, mert ha ilyesmi adja elő magát, a képek a földre támasztódnak, s csak felükben-harmadukban láthatóak az eléjük tolt székek mögött, következésképpen a jó szándékú néző automatikusan megfosztódik a komplex élvezettől, az esztétikai befogadás dimenzionált és vágyott teljességétől. S talán vásárolni sem akar már.

VAM Design Center, február 20-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.