Színház - Erős jelzések - Gogol: A revizor

  • Csáki Judit
  • 2010. május 20.

Zene

A Thália Színház által rendezett Rivalda Fesztiválon tizenhárom vidéki előadást láthatott a budapesti közönség és a színházi szakma, s ha "a képünk ferde", arról bizonyosan nem a szervező színház tehet. Egy ilyen rendezvényt nem a rossz, gyönge előadások minősítenek, hanem a jók és a legjobbak - elsőként az, hogy van-e ilyen egyáltalán. Most volt, több is - köztük például a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház decemberben bemutatott A revizor című produkciója.

A Thália Színház által rendezett Rivalda Fesztiválon tizenhárom vidéki előadást láthatott a budapesti közönség és a színházi szakma, s ha "a képünk ferde", arról bizonyosan nem a szervező színház tehet. Egy ilyen rendezvényt nem a rossz, gyönge előadások minősítenek, hanem a jók és a legjobbak - elsőként az, hogy van-e ilyen egyáltalán. Most volt, több is - köztük például a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház decemberben bemutatott A revizor című produkciója.

A színházban nagy csapda az ordító aktualitás: amikor egy darab minden jel szerint "a levegőben van", ajánlatos nagyon óvatosan bánni vele, mert azonnal olcsó didaxisba fordul. Márpedig Gogol Revizora már nem is a levegőben van, hanem ki is tölti azt: korrupt polgármesterek téblábolnak a rendőrségen, a bíróságon, avagy a börtönben, Dobcsinszkijtől és Bobcsinszkijtől hangos az ország.

Vereckei Rita díszlete egyszerű és trükkös: a már hagyományosnak mondható égig érő iratszekrények végén egy-egy ajtó, a színpad két oldalán szétszórt dossziék, papírok, középen pedig az iratszekrények változatos működésre képesek: bútorrá alakulnak, fallá, de úgy, hogy mindvégig megmaradnak a jelzés szintjén. Bagó Bertalan rendezése pedig éppen erre tör: jelez, méghozzá igen erősen. Ennek tudható be az előcsarnokban - az előadás előtt, illetve a szünetben - zord arccal járkáló katonaruhás egyén is.

A jelmezek leginkább korhűnek mondhatók - és mindben van kicsi túlzás: a kabátokban, gallérokban, a sáros csizmákban, de még a nők sminkjében is. Ez az elrajzolás köszön vissza az előadás koreográfiájában; a narrátor által fölmondott szereplőbemutatásokban (mintha - titkos - iratokból olvasná), a figurák elhelyezésében, mozgásában, gesztusaiban is és számos - obligátnak tudott - rendezői ötletben, az uborkásüvegtől a vodkásüvegig. A hátunk mögött (a budapesti vendégjátékon a színház erkélyéről) kórus kíséri az átdíszítéseket és a kiemelt fordulatokat: egyszerre vicces és hátborzongató elem, hiszen az előadás atmoszférája ilyenformán a szó fizikai értelmében is bekerít bennünket - akár látjuk, akár nem, hogy a kórus tagjai ugyancsak szolid katonauniformist viselnek.

A jelentéktelen járási székhelyen jelentős félelmet kavar a revizor érkezésének híre - miközben mindenki fölveszi a tisztességes ember álarcát, sorra lehull róluk az álarc, és igazi jellemük tör a felszínre. A túlzásba vitt megjátszás paradox hatást vált ki - ez Bagó jól komponált, a felpörgetett s lelassított jeleneteket váltogató rendezésének lényege.

A kordában tartott, gesztikusan is gazdag alakítások közül kiemelkedik Kiss Ernő játéka: Szkvoznyik-Dmuhanovszkij (van-e, ki e nevet kimondta valaha?) polgármester a két végletben van otthon: a "lefelé tapos - fölfelé nyal" elrajzolt, átmenet nélkül, villámgyorsan váltogatott reakcióit produkálja rettentő mulatságosan, valamint ismerősen és szánalmasan is. A vélt revizor tétova fázási ingerenciájára már kapja is le a kabátot - na, nem magáról, hanem Dobcsinszkijről. Az elvárt válaszok megtippelésében kicsit tompának mutatkozik, de annál gyorsabban vált véleményt; így még mulatságosabb például, amikor Hlesztakov a kártya után érdeklődik, s a polgármester megesküszik, hogy sosem fogott kártyát a kezébe - legföljebb, mikor kártyavárat épített belőle. Nem a szöveg, hanem a váltások intenzitása mozgatja a játékot.

A városi előkelőségek önmentő akciói rendre a többiek eláztatásának formáját öltik, hiába próbálnak összefogni a szent cél, a pétervári revizor megtévesztésének érdekében: nem adhatnak mást, mint mi lényegük. A revizortól való félelmük szinte semmi az egymástól (és a lelepleződéstől) való félelmükhöz képest; pedig kicsi, vacak, ócska kis csalásokról van szó. Az elsikkasztott pénzből valójában fölépült a kórház új szárnya, csak le is égett nyomban, azért nem látni.

A polgármester felesége és lánya egyszerre startol rá a vendégül látott álrevizorra: a feleség Holecskó Orsolya alakításában a lánynál alig néhány évvel idősebb mostohaanya, aki erélyesen, az eszközökben nem válogatva kommandírozza a lányt és a férjét is. A lányt mintha kissé bárgyúnak játszaná Ligeti Kovács Judit - nem mintha ez számítana Hlesztakovnak.

Akinek - legalábbis így mutatja Nagy Péter - elég lassan esik le, hogy ő egy számára mindenképp kellemes tévedés áldozata; igaz, miután rájön, annál vérmesebben lát hozzá a csúszómászó hivatalnokok "leszedéséhez". Tetszett, hogy sem a rendező, sem a színész nem igyekszik holmi társadalomnevelő ambíciót belepakolni Hlesztakov figurájába: ez a lecsúszott, kártyás-piás nímand nem gondol sem nagyot, sem kicsit a környező világról, nem leckéztet, nem büntet, hiszen nem lát túl a következő kártyapartin vagy ebéden.

A nem kicsi mellékszerepeket pontosan játsszák a színészek: Kanda Pál, Urházy Gábor László, Szegezdi Róbert, Balogh Tamás, Wellmann György, György János és Kricsár Kamill.

És persze megjön az igazi revizor, és összerendezi a nagy egészet: hátul vörös selyem leng, előtte katona fegyverrel - de megegyezést ígér, nem kell félni. "Gyorsan száguldó hűs patak partján", énekli valaki tisztán - és nem félünk. Hogy ez a Gogol hogy tartja magát...

Zalaegerszeg, Thália Színház, május 10.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.