Színház - Halál a biliárdasztalon - Anton Pavlovics Csehov: Platonov

  • Csáki Judit
  • 2010. november 11.

Zene

Kockázatos dolog egy uralkodó színpadi tereptárgy, ugyanis az uralkodó színpadi tereptárgy elsődleges természete az uralkodás - a játék csak utána jön. A Maladype Színház Platonov-előadásában az uralkodó tereptárgy egy biliárdasztal, s az előadás úgy is kezdődik, hogy Trileckij - röviden és érthetően - bevezet bennünket a játék szabálydzsungelébe. Aztán rövid és váltakozó összetételű játszmák következnek - ügyesen spontánok a színészek, hiszen a golyó a legöntörvényűbb ezen az estén, kicsit sem engedelmes -, majd a dráma és az előadás mégiscsak felülkerekedik a biliárdasztalon. A szó legszorosabb értelmében is.

Kockázatos dolog egy uralkodó színpadi tereptárgy, ugyanis az uralkodó színpadi tereptárgy elsődleges természete az uralkodás - a játék csak utána jön.

A Maladype Színház Platonov-előadásában az uralkodó tereptárgy egy biliárdasztal, s az előadás úgy is kezdődik, hogy Trileckij - röviden és érthetően - bevezet bennünket a játék szabálydzsungelébe. Aztán rövid és váltakozó összetételű játszmák következnek - ügyesen spontánok a színészek, hiszen a golyó a legöntörvényűbb ezen az estén, kicsit sem engedelmes -, majd a dráma és az előadás mégiscsak felülkerekedik a biliárdasztalon. A szó legszorosabb értelmében is.

Balázs Zoltán rendezése e legelső Csehov-zsenge dramaturgiai "megdolgozásával" kezdődött: Góczán Judit dramaturggal alaposan átcsoportosították a szereplőket, húztak és dúsítottak, míg végül megmaradt kilenc figura, négy nő és öt férfi - másként nézve négy nő és négy férfi veszi körül a főszereplő Platonovot. A dramaturgiai munka a konstrukció tekintetében meggyőző, a szöveg tekintetében már kevésbé, mert az kissé kócos maradt: bizonyos tulajdonságok, apróbb momentumok sehogy sem passzolnak az adott szereplőre.

Nagyjából fiatalok története a Balázs Zoltán-féle Platonov; Orosz Ákos a főszerepben hangsúlyosan "valahonnan ismerős" kortárs alak, egy srác a szomszédból, akinek valahol valamiért félbemaradt a szocializációs nevelődése, ezért aztán furcsa kicsit. És amikor felbukkan az úgynevezett törzshelyen - lehet ez egy biliárdszalon, egy kocsma vagy egy bizonyos tábornokné háza is -, ahol egyébként régen nem jött össze a szokásos társaság, vagy legalábbis ő régen nem látogatott el közéjük, akkor történik valami. Ilyen sztorikkal van tele a bulvársajtó meg a világirodalom.

A dráma mellékszereplői itt belesűrűsödtek a két Vengerovics-figurába: apa és fia felsorakozott a főszereplők mellé. Az idősebb Vengerovics a tulaj - Páll Zsolt játékában kezdetben szerényen, később határozottan képviseli ezt: az övé itt minden, az összes golyó a biliárdasztalon és még a villanykörték is fölötte, nem beszélve a tábornokné csinos ruhájáról. A fia, Iszak külföldről látogat haza éppen, hogy pénzt nyúljon le az apjától; kettejük viharos viszonya a klasszikus nemzedéki szembenállástól a valaha volt és ma újra aktuális világpolgárságig képezi le a kortársi szülő-gyerek kapcsolatot. Iszak - Faragó Zénó alakításában kissé túlteng a fenyegetés - lehetne méltó ellenfele Platonovnak Balázs Zoltán értelmezésében, mutathatna életképes alternatívát a punnyadással szemben, de hát mégsem teszi.

Micsoda reményekkel indultak és mivé lettek Csehov alakjai - avagy az illúzió és a valóság dichotómiája: nagyjából ez a summája a Platonovnak (is). Vicces egy summa, ha belegondolunk, hogy Platonov huszonhét éves, amikor elsiratja hajdani önmagát, és Szofja sem lehet több ennél, amikor becsődöl kettejük nagy újrakezdési nekibuzdulása, amelyért a néző amúgy sem adott volna egy lyukas garast sem.

És nemcsak azért nem, mert a Platonov körül keringő többi nő belezavar a vágyakba, hanem mert magában Platonovban jottányi igazi elszánás sincsen semmiféle újrakezdésre. Balázs Zoltán rezignált értelmezésében még csak nem is önáltatásról van szó, amikor Platonov a Szofjával való elutazásról fecseg és ábrándozik, csak szimpla kibúvóról az ugyancsak nyomuló tábornoknénak. Aki egyébként - Ligeti Kovács Judit kissé keskeny alakításában - amúgy is sokkal kényelmesebb alternatívát, kellemes és felelőtlen viszonyt ajánl neki. De Platonov nem a nők - önmaga zsákmánya.

A biliárdasztal és a nagyon kortársi, ámde egyszersmind redukált értelmezési dimenzió fokozatosan kiszipkázza a feszültséget a darabból. A játék köré komponált jelenetekből kimúlik a párbaj, az egymás elleni küzdelem tétje, és csak a golyók ütközésének, illetve egyéb, szűkebben vagy tágabban használt szimbolikus jelentésüknek a mérsékelt izgalma marad. Hogy ugyanis a golyókat tűzijáték módra lökdösik, avagy egy szópárbajhoz kíséretként dobálják egymáshoz, esetleg kellékként használják - ezek jó esetben is legföljebb a fantázia és a technika kérdéskörét feszegetik.

Az első rész igen hosszú, de inkább szubjektíve: nem épül, nem magasodik vagy mélyül, hanem életképszerűen, horizontálisan tágul. A második rész dinamikája erősebb, bár a formátumában mérsékeltnek mondható Platonov szertartássá alakuló öngyilkossága tragikussá nem, csak igen sajnálatossá tud nőni. Sok kószának tűnő ötlet, sok teátrális geg fonja körül, melyek ugyan elmondják, hogy itt mindenki Platonov egy kicsit (értsd: mindenkinek megvan a maga baja), de semmi többet.

A színészek (Fátyol Kamilla Szofjaként, Kerekes Vica Grekova szerepében, Tankó Erika Szásája, Tompa Ádám Trileckije, Lendváczky Zoltán Vojnyicevje) jól értik és minden tudásukkal meg is valósítják Balázs Zoltán rendezői elképzeléseit. Orosz Ákos Platonov-alakításában pedig igazi rendezői alteregót is láthattunk a nem hibátlan, nem eget-földet rengető, de utóhatással bíró, elgondolkodtató előadásban.

Thália Színház, Arizona Stúdió, október 28.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.