Zene

nyolc kis kritika

Ezzel nyitották az idei Berlinalét, és még Arany Medvére is jelölték - eh bien, nekik se könnyű, akárkik legyenek is.

A szerző talán legismertebb könyvére (Meghökkentő mesék) utaló cím alatt két kisregény terjedelmű önéletrajzi írás található.

Amióta csak különszámmal jelentkezik a Pesti Est a Sziget alkalmából, Uj Péter válogatott ökörségei teszik elviselhetővé a bejutásnál elkerülhetetlen sorban állás kínját.

Régen voltam Illés-koncerten. Nagyon rég. Nem tudom már összehasonlítani az akkori hangzást a maival - de ez nem tetszett.

Ül az öltözőben, jobbra-balra lődöz, mintha távkapcsoló volna a kezében, még hangot is ad hozzá, csjú-csjú-csjú.

Semmi különös - nagyjából ez a tanulsága az idei Sziget első öt napjának. A lapzárta után következő eső legalább azt a dilemmát felveti: vajon hogyan birkóznak meg a sártengerrel az erősen intoxikált, alkalmanként belufizott szigetlakók?

Békés ország a Sziget, olyan állam az államban-féle képződmény, ahol jobb a lángos, mint a Vatikánban, de jobban is őrzik, mint a pápai étkezőt.

A norvég zenekar jelentősebb európai és amerikai bázisra nagyjából 2000 táján kezdett szert tenni, addig csupán a hazájában és Németországban csengett jól a neve.

Nyolc kis kritika

Nagybőgő - talán csak az nincsen a színpadon, így aztán nem is ugrik bele sem Hajmási Péter, sem Hajmási Pál, de még Cili sem, a Csárdáskirálynő. (A zenekarban persze biztosan van, a zenekar pedig a színpadon van, tehát végül is...)

A megérkezés vonattal jellegzetesen magyar tempójú, húsz perc késés a MÁV-nak annyi, mint Istennek egy évezred, egy szemöldökvonásnyi idő.

"Meggyőzött, hogy a Mississippi valójában a Niger folyóból ered" - olvastam nemrég egy frappáns kritikát Boubacar Traoré fellépése kapcsán, s nagyon úgy tűnt, a Művészetek Palotája közönségének sem kellett a világzenei fesztivál névadójául szolgáló "varázsszőnyeget" igénybe vennie, hogy a távolságot áthidalva akár az amerikai, akár az afrikai blues folyamában megmártózzon.

Nyolc kis kritika