Amióta csak különszámmal jelentkezik a Pesti Est a Sziget alkalmából, Uj Péter válogatott ökörségei teszik elviselhetővé a bejutásnál elkerülhetetlen sorban állás kínját. Mindmostanáig egyetlen baj volt csak ezekkel: humoruk nehezen tűrte a fordítást, vagyishogy a fordítóknak jelentettek akadályt a speciálisan hazai utalásokkal élő, stílusparódiákkal bolondított, szántszándékkal megrongált nyelvezetű köszöntők. De ez legyen a turisták baja, nekünk pont így volt jó.
Most viszont sajnos valamit nagyon elbaltázott, amikor azt próbálta megindokolni, miért kéne külföldi zenekarok helyett a sajátjainkra gerjednünk: "Magyarnak magyar lenne a tökön rúgója, ugye-ugye, és annak örülnénk inkább, hogy Flash (a jobbágy Stooges és MC5), Korog (a puszták Entombedja) és Böiler (a mucsai 4Skins és Cock Sparrer). De hiszen örülünk."
Kedves Péter, elment az eszed? Persze, rendben, pártoljuk a bennszülött bandákat, de már miért is kellene örülnünk a 4-Skins (így kéne írni) és a Cock Sparrer magyar verziójának? Ha ül a hasonlat, és a Böiler tényleg olyan, mint ezek, akkor mi a búbánatot keres a Zöld Udvar színpadán? Ha viszont a fellépése mégsem annak a magyar "zöld" pártnak a búvópatakszerű felbukkanását hirdeti, amely pár éve nácidiotizmusával oly sokat tett a zöld mozgalmak diszkreditálásáért, akkor vajon miért kell oi-hírbe keverni őket?
Mintha U. P. nem tudná, mit beszél. Hiszen a 4-Skins és a Cock Sparrer a brit szkinhedek alapzenekarai közül való. Klasszikus, 80-as évekbeli eresztés, punkos zene, futballkórusrefrének. 1981-ben, amikor egy zömmel pakisztániak lakta londoni negyedben lépett fel a 4-Skins és néhány más oi-zenekar, rajongóik provokatív fellépéséből fél Angliára átterjedő zavargássorozat lett. A 4-Skinst nem láttam, de a Cock Sparrer egyik londoni koncertjét igen, 1983-ban. Ennyi náci köszöntésre lendülő kart addig meg csak filmen. England belongs to me, ez volt a fő slágerük, a bevándorlók ellenében, persze. Oké, több mint húsz éve volt, a 4-Skins rég megszűnt, és azóta akár be is nőhetett a kopasz fejük lágya, bár erre nem tennék túl nagy összeget. Ha netán mégis így történt, és feltétlenül ezeket kell a jó fej bunkóság követendő példáiként beállítani, akkor legalább tessék két sorban indokolni.
A bőrfejes apológiához képest szimplán buta punknosztalgiának tűnik a vezércikket záró illemtani lecke, hogy: "A zenekarokat köpködni szabad!" Az ég szerelmére, ez már 1977-ben is baromság volt! Barátság kifejezésére nem ideális, viszont megalázó és gusztustalan. Vannak hagyományok, amelyeket nem kéne élesztgetni, ez pont ilyen. Nem hiszem, hogy 2005-ben a kölcsönös köpködés lenne az adekvát kifejezési módja zenekar és közönsége együvé tartozásának - mert ha a zenekart szabad, akkor vigyük végig, szabad a színpadról is köpködni a közönséget. Állj oda, Péter, ha ez hiányzik!
