Vezérciki

Zene

Amióta csak különszámmal jelentkezik a Pesti Est a Sziget alkalmából, Uj Péter válogatott ökörségei teszik elviselhetővé a bejutásnál elkerülhetetlen sorban állás kínját.

Amióta csak különszámmal jelentkezik a Pesti Est a Sziget alkalmából, Uj Péter válogatott ökörségei teszik elviselhetővé a bejutásnál elkerülhetetlen sorban állás kínját. Mindmostanáig egyetlen baj volt csak ezekkel: humoruk nehezen tűrte a fordítást, vagyishogy a fordítóknak jelentettek akadályt a speciálisan hazai utalásokkal élő, stílusparódiákkal bolondított, szántszándékkal megrongált nyelvezetű köszöntők. De ez legyen a turisták baja, nekünk pont így volt jó.

Most viszont sajnos valamit nagyon elbaltázott, amikor azt próbálta megindokolni, miért kéne külföldi zenekarok helyett a sajátjainkra gerjednünk: "Magyarnak magyar lenne a tökön rúgója, ugye-ugye, és annak örülnénk inkább, hogy Flash (a jobbágy Stooges és MC5), Korog (a puszták Entombedja) és Böiler (a mucsai 4Skins és Cock Sparrer). De hiszen örülünk."

Kedves Péter, elment az eszed? Persze, rendben, pártoljuk a bennszülött bandákat, de már miért is kellene örülnünk a 4-Skins (így kéne írni) és a Cock Sparrer magyar verziójának? Ha ül a hasonlat, és a Böiler tényleg olyan, mint ezek, akkor mi a búbánatot keres a Zöld Udvar színpadán? Ha viszont a fellépése mégsem annak a magyar "zöld" pártnak a búvópatakszerű felbukkanását hirdeti, amely pár éve nácidiotizmusával oly sokat tett a zöld mozgalmak diszkreditálásáért, akkor vajon miért kell oi-hírbe keverni őket?

Mintha U. P. nem tudná, mit beszél. Hiszen a 4-Skins és a Cock Sparrer a brit szkinhedek alapzenekarai közül való. Klasszikus, 80-as évekbeli eresztés, punkos zene, futballkórusrefrének. 1981-ben, amikor egy zömmel pakisztániak lakta londoni negyedben lépett fel a 4-Skins és néhány más oi-zenekar, rajongóik provokatív fellépéséből fél Angliára átterjedő zavargássorozat lett. A 4-Skinst nem láttam, de a Cock Sparrer egyik londoni koncertjét igen, 1983-ban. Ennyi náci köszöntésre lendülő kart addig meg csak filmen. England belongs to me, ez volt a fő slágerük, a bevándorlók ellenében, persze. Oké, több mint húsz éve volt, a 4-Skins rég megszűnt, és azóta akár be is nőhetett a kopasz fejük lágya, bár erre nem tennék túl nagy összeget. Ha netán mégis így történt, és feltétlenül ezeket kell a jó fej bunkóság követendő példáiként beállítani, akkor legalább tessék két sorban indokolni.

A bőrfejes apológiához képest szimplán buta punknosztalgiának tűnik a vezércikket záró illemtani lecke, hogy: "A zenekarokat köpködni szabad!" Az ég szerelmére, ez már 1977-ben is baromság volt! Barátság kifejezésére nem ideális, viszont megalázó és gusztustalan. Vannak hagyományok, amelyeket nem kéne élesztgetni, ez pont ilyen. Nem hiszem, hogy 2005-ben a kölcsönös köpködés lenne az adekvát kifejezési módja zenekar és közönsége együvé tartozásának - mert ha a zenekart szabad, akkor vigyük végig, szabad a színpadról is köpködni a közönséget. Állj oda, Péter, ha ez hiányzik!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.