Hagyományok máza - Nép és viselet

Zene

Semmi különös - nagyjából ez a tanulsága az idei Sziget első öt napjának. A lapzárta után következő eső legalább azt a dilemmát felveti: vajon hogyan birkóznak meg a sártengerrel az erősen intoxikált, alkalmanként belufizott szigetlakók?

Semmi különös - nagyjából ez a tanulsága az idei Sziget első öt napjának. A lapzárta után következő eső legalább azt a dilemmát felveti: vajon hogyan birkóznak meg a sártengerrel az erősen intoxikált, alkalmanként belufizott szigetlakók?

A mértéktartó konzervativizmus és a diszkrét értékőrzés jegyében zajlik az idei Sziget fesztivál: a múlt jelentős eredményeit megszüntetve-megőrizve él tovább, ugyanakkor újabb keletű baromságokra valahogy már nem futja. A fesztiválon mind hangsúlyosabb a külhoni turisták jelenléte, ami mindenképpen üdvözlendő: a külföldi ugyanis, s ezt tapasztalatból mondhatom, kitűnő és lelkes közönség.

Tudjuk, nincs új a nap alatt, ezért azután, mintegy keretbe foglalva a történetet, kezdjük rögvest az érkezéssel. Elégedettségünket fejezhetjük ki, elvégre - dacára az általános közlekedési káosznak - a BKV ezúttal, kivételesen, nem bukta el a rárótt feladatot. A HÉV-szerelvények egyenletes ritmusban szállítják a megfelelő méretűre dekantált tömeget, s ha el is ment a vonat, rögvest jön a következő.

A bejárati motozás technikája, célja és a diszpreferált termékek skálája sem változott az évek során: az alkoholt, a baltát, a rugós kést és a kerti kapát általában elveszik - bár az őrök is nagyon jól tudják, hogy pusztán a szigetlátogatók jóindulatán múlik, mikor vélik úgy, hogy a régóta elnyert örök élet mellé csakis a láncfűrész lehet a megfelelő tartozék. A sziget geográfiája sem változott sokat a politoxikomán évek során: csupán a néhány évvel ezelőtti brutális áradás szabta át egy kissé a táj magánvaló jellegét. Amennyiben kiadós eső zúdul a Hajógyári-szigetnek nevezett hordalékhalomra - mint történt az a mostani fesztivál előtt -, úgy az a továbbiakban leküzdhetetlen szarszagot áraszt, hála a mélyben zajló anaerob bomlásnak. Az amúgy is intoxikált közönséget rendre meg-lepi, amikor az alapvetően mocsaras altalaj megmozdul a lába alatt (inog a láp), ám egy idő után, hála a szenvedélybetegek rutinszerű recepciójának, ez is elveszti a jelentőségét. Köszönhetően az előrehaladott mocsarasodásnak, ezúttal a porszennyezés sem veri ki a biztosítékot. Mire pedig már irritálóvá válhatna - éppen cikkünk születésével egy időben -, érkezik egy kiadós esővel párosuló hidegfront, a sárdagonyázni vágyó PVC-punkok és varacskos rockerek legnagyobb örömére. Ha már a pornál tartunk: ne felejtsük el, hogy számos sorstársunknak a Sziget jelenti az allergiaszezon takonnyal-nyállal terhes kezdetét. Jól jellemzi az egész idei, dobbal verebet típusú irtási/kaszálási hisztéria hatékonyságát, hogy még a Sziget közvetlen környezetéből sem sikerült eliminálni a parlagfüvet, szerencsére belül, a fesztivál területén a b. közönség megteszi, mi tőle telik, s a növényi élet egyéb formáival együtt idővel a parlagfüvet is írmagostul kitapossa.

A Sziget vendéglátói látnivalóan súlyt helyeztek arra is, hogy ne érje csalódás a szigetre látogató perverz gasztroturistákat. A kínálat szemrevételezése során azt is figylembe kell vennünk, hogy a napi betevőnek mintegy igazodnia kell a sajátos fogyasztási szerkezethez: kilenc korsó speciális Sziget-sör bedöntése után amúgy sem volna értelme egy búzacsírában gazdag biovacsorának. Zsiradék kell a szervezetnek mindenáron: rövid távon tán egy jó kis olajtól csöpögő, tejfölös-sajtos-fokhagymás lángossal is beéri, ám idővel diadalmaskodnak az emberhez méltatlan, alantas vágyak, s előkerülnek a saslik-flekken-kebab-kolbász tengelyekkel definiált négydimenziós koordináta-rendszerben értelmezhető állati fehérje- (és zsiradék-) források. Csalódni bennük szinte lehetetlen: mindenki tudja, hogy nem a Gundelba ment vacsorázni, a folyamatos ivás pedig (ez a régi disznótorok egyik fontos tanulsága) amúgy is torzítja az ízlelőbimbók jelzéseit. Az étel persze mindig csak kísérő lehet a többnyire legális tudatmódosítók mellé: mennyiségben továbbra is az elronthatatlan minőségű, nyilván speciális érlelésű Sziget-sör vezet, de az egyéb szeszes italok rajongói sem maradnak hoppon, erre garancia a Présház nevű tradicionális borozó vagy a számos pálinkaház jelenléte. A droghelyzet, mondanunk sem kell, változatlan, aki akar, továbbra is azt vesz magához, ami csak a csövön kifér, az viszont biztosan csak aljas rágalom, hogy némely helyszín mellett még a telibe vizelt bokroknak is orrfacsaró amfetaminszaga volna. Jelentős újdonság, hogy a nagy szabadtéri (továbbá beltéri) partik haladó hagyománya, a lufizás immár a Szigetet sem kerülhette el. Mikor az amúgy is motorikus zavarokkal megvert droidokkal teli fősétányon meglátjuk a fejenként hat-hét kéjgázos ballonnal felszerelt, nagyjából leírhatatlan, a debilitás és az angyali eufória jegyeit egyszerre arcukon viselő fiatalokat, már tudjuk: kiütéssel győzött a nevetőgáz (N2O-O2 keverék), mely kivételesen pontosan teszi lehetővé a szigeti valóság pontos és méretarányos észlelését. A torzult, de legalábbis módosult tudatállapotok persze gyökeresen felforgatják a fogyasztói preferenciákat is: továbbra is számosan viselnek ocsmány plüssállatot a fejükön. Ám idén látnivalóan a felfújható, majd vállra akasztható műanyag gitár a sláger, melyet bármikor elővehet gazdája, ha léggitározni támad kedve. A megvásárolható ruhadarabok terén további differenciálódást észlelünk, ráadásul, ahogy bővül és gazdagodik a kínálat, idővel nő azok száma is, akik a kötelező butulás mellett jórészt butikolni járnak ide. Továbbra is hódít a radikális mellérendelés: a jobbos/nacionalista, a balos/anarchopunk és az ideológiasemleges Totenkopf-mintás/sátánista szubkultúrák rekvizítumai sokszor egy árustól, mintegy egymás mellől szerezhetők be. A szolgáltatások közül úttörő jellege miatt mindenképpen ki kell még emelnünk a magyar nyelvi elsősegélysátort, ahol a Balassi Bálint Intézet munkatársai napi 12 órában próbálják legalább a magyar nyelv alapjait letömni a szerencsétlen külföldiek torkán - pedig néhány nap (sőt: óra) után már a nyelvünket törve és töredékesen beszélő honfitársaink is ideális alanyok lehetnének.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.