Zene

A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül.

Puccini Turandot című operájának ez a Franco Zeffirelli-rendezése, amelyet a Metropolitan Operában rögzítettek 2009-ben, már-már ugyanúgy klasszikus, mint maga a mű. Régi, de nem elavult, mert a mesei pompa sohasem avul el.

A La Roux fellépésén többen vannak, mint az előző napi frenetikus Pulp-koncerten - de azért bízvást mozoghatunk akár az első sorokban is a vaddisznólkodástól magát tökéletesen megtartóztató, decens közönségben. Alighanem kicsit morbid döntés egy bájos szintipop-formációt a délután közepére rakni, de a dolog végül működik, ami akár a programszerkesztők döntését is igazolhatná (azt meg már sohasem tudjuk meg, hányan jöttek volna, ha Vöröséké az éjszaka...).

Akárha egy kisebb vidéki könyvtár katalógusát tartanánk a kezünkben, pedig pusztán egyetlen írónő csak és kizárólag bűnügyi tárgyú műveit és azok feldolgozásait foglalja magában. Hatvanhat regény és százötvennégy novella, színpadi művek és persze a máig is szaporodó filmfeldolgozások - ezek képezik az immár másodjára, bővítve és aktualizálva megjelenő Krimikalauz velejét. A szerzőpáros komoly, informatív kötetet állított össze.

A Manics zenéjében grammnyi sincs, abban a helyzetben viszont jócskán van irónia, hogy éppen ez a nagyszámú kulturális és politikai utalásai miatt már-már túlságosan is komolynak és józannak tartott walesi zenekar az egyik, amelyik jelenleg valóban nagy tömegek előtt képes ápolni az erőteljes és egyértelmű gitárakkordokra, fütyülhető szólókra és mindenekfelett szívszorító, himnikus refrénekre épülő stadionrock-hagyományt, amelyhez általában a hedonizmus fogalmát szokás bilincselni.

Kilenc éve járt nálunk utoljára a Pulp - közben meg nem is tehette, hiszen éppen jól feloszlatta magát. Mindenesetre a koncerten maga a jó memóriával megvert (vagy időben felvilágosított) Jarvis Cocker emlegeti fel a megszépült félmúltat.

Amikor egy nagy sztár Magyarországra érkezik, akarva-akaratlanul felröppennek különböző pletykák, és a bennfentesek váltig állítják, hogy ezek mind-mind megerősíthető információk. Prince egy varrógépet kért az öltözőjébe. Prince két napra kibérelte az A38 hajót, mert ha olyan kedvében van, szívesen ad titkos klubkoncertet is. Prince szerdán is kijött a Szigetre, hogy megnézze egy jó barátja koncertjét. Prince találkozót kért Princz Gábortól és Herczeg Andrástól.

Ha valaki eddig nem sejtette, a LuMúban megrendezett csoportos kiállítást látva most már egészen biztos lehet benne: a művészek életcélja nem az, hogy meg nem értett tehetségük terhe alatt görnyedve mélyszegénységben tengődjenek egy padlásszobában, hanem hogy bekerüljenek a legmagasabb szintű kanonizációt biztosító intézménybe, a múzeumba.

A szegedi Dóm homlokzata lyukasan-romosan félig bedől a szegedi Dóm homlokzata elé - Horesnyi Balázs díszletének legfőbb eleme elmondja a lényeget: az idő háborús.

A MaNcs hasábjain már tárgyalt Random virtuális képregénymagazin második számára röpke fél évet kellett várni. Az írók-rajzolók szemszögéből nézve ez nem számít kirívóan hosszú időnek, a kollektíva legtermékenyebb tagjai ugyanis átlagosan 50 oldalt szállítottak le, ami nyugodtan nevezhető kiemelkedő teljesítménynek.

Sokat láthattuk a Brooklyn hidat mostanában szerepelni: még néhány öngyilkosjelölt vagy a panorámától megmámorosodott széplélek, és oda a legelcsépeltebb New York-szimbólumnak számító Szabadság-szobor elsősége. Ha még csak a hidat ünnepelnénk, és azt az átható coolságot, ami ma Brooklyn felől árad, hát üsse kő (persze csakis jóféle brooklyni brownstone): egy kis lazasággal megküldött kivagyi fontoskodás sosem állt távol a magukat indinek és pendentnek nevező produkcióktól.

Széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy a The Fiery Furnaces egyedisége a zenekart alapító két Friedberger testvér szemléletének összeszikrázásából fakad - ám ha a valódi géniuszt kutatják e kétségkívül eredeti banda megkapóan csapongó tételei mögött, úgy azt mégis a dalírási feladatokat nagyobbára teljesítő Matthew-val szokás azonosítani. Ennek fényében pedig különösen örömteli, hogy a jócskán megnyerő külsejű Eleanor feltűnő szerzői talentumot csillogtat meg az első szólóalbumán - amelyről a legkevésbé sem hiányzik a nagyra becsült báty szellemdús jelenléte. A Last Summer legfőbb erényét ugyanis éppen a személyessége és póztalan egyszerűsége jelenti.