A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül. A jelenség nem egyedülálló, Stockholmba visszatérnek a halottak, kimásznak a hullaházak hûtõkamráiból, koporsóik falain kaparásznak. A Manson-fan kamaszlány, Flora éppen nagymamájánál vendégeskedik, amikor a nemrég elhunyt nagypapa kopogtat, az újságíró Mahler pedig unokáját ássa ki. Lindqvist három család történetét meséli el, akiknek a szó szoros értelmében el kell szakadniuk elhunytjaiktól. Ezzel - ahogy az elsõ könyvében
(Hívj be!) tette a vámpírmítosszal - egészen újszerû megvilágításba helyezi a zombitematikát. Külsõre Romero lényei másznak elõ, de békésebb formában - csak akkor harapnak, ha felbosszantják õket. Mahler unokája képes ugyan telepatikusan kommunikálni, Eva pedig beszéd útján is, mégsem mondanak semmit. Nem õk a fontosak, feltámadásuk oka és a helyzet megoldása másodlagos. A kérdés az, hogyan reagálnak családtagjaik a foszladozó rokonokra, mit tesz a társadalom, a kormány. A regény érdekessége a hátborzongató szituáció dokumentálásában van.
Lindqvist lassú cselekményvezetése, karakterközpontú szemlélete, motívumai és az idézetek használata Stephen Kinget juttathatják eszünkbe, csakhogy a horror itt még közvetlenebbül az emberbõl fakad. Az iszonyat az, ahogy a szereplõk szeretettõl és bûntudattól hajtva emberi formát próbálnak adni az összeaszott testeknek, jogi státuszukon gondolkodnak, vagy elpusztítják õket. Az író erõssége nem a lelki folyamatok megfogalmazása - szinte filmszerû leírásaival az érzéseket inkább a cselekedetekben ragadja meg. Lindqvist látszólag mégis közelebb hozza a halált, mintha lenne esély mögé látni - de mindez inkább esendõségünk tanulmánya, mert hõsei a végén úgyis azt tanulják meg, hogy hogyan kell elengedni.
Fordította: Papolczy Péter. Könyvmolyképzõ, 2011, 358 oldal, 2999 Ft
****
