könyv - John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak! - Hogyan bánjunk velük?

  • - ruprech -
  • 2011. augusztus 18.

Zene

A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül.
A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül. A jelenség nem egyedülálló, Stockholmba visszatérnek a halottak, kimásznak a hullaházak hûtõkamráiból, koporsóik falain kaparásznak. A Manson-fan kamaszlány, Flora éppen nagymamájánál vendégeskedik, amikor a nemrég elhunyt nagypapa kopogtat, az újságíró Mahler pedig unokáját ássa ki. Lindqvist három család történetét meséli el, akiknek a szó szoros értelmében el kell szakadniuk elhunytjaiktól. Ezzel - ahogy az elsõ könyvében (Hívj be!) tette a vámpírmítosszal - egészen újszerû megvilágításba helyezi a zombitematikát. Külsõre Romero lényei másznak elõ, de békésebb formában - csak akkor harapnak, ha felbosszantják õket. Mahler unokája képes ugyan telepatikusan kommunikálni, Eva pedig beszéd útján is, mégsem mondanak semmit. Nem õk a fontosak, feltámadásuk oka és a helyzet megoldása másodlagos. A kérdés az, hogyan reagálnak családtagjaik a foszladozó rokonokra, mit tesz a társadalom, a kormány. A regény érdekessége a hátborzongató szituáció dokumentálásában van.

Lindqvist lassú cselekményvezetése, karakterközpontú szemlélete, motívumai és az idézetek használata Stephen Kinget juttathatják eszünkbe, csakhogy a horror itt még közvetlenebbül az emberbõl fakad. Az iszonyat az, ahogy a szereplõk szeretettõl és bûntudattól hajtva emberi formát próbálnak adni az összeaszott testeknek, jogi státuszukon gondolkodnak, vagy elpusztítják õket. Az író erõssége nem a lelki folyamatok megfogalmazása - szinte filmszerû leírásaival az érzéseket inkább a cselekedetekben ragadja meg. Lindqvist látszólag mégis közelebb hozza a halált, mintha lenne esély mögé látni - de mindez inkább esendõségünk tanulmánya, mert hõsei a végén úgyis azt tanulják meg, hogy hogyan kell elengedni.

Fordította: Papolczy Péter. Könyvmolyképzõ, 2011, 358 oldal, 2999 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.