könyv - John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak! - Hogyan bánjunk velük?

  • - ruprech -
  • 2011. augusztus 18.

Zene

A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül.
A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül. A jelenség nem egyedülálló, Stockholmba visszatérnek a halottak, kimásznak a hullaházak hûtõkamráiból, koporsóik falain kaparásznak. A Manson-fan kamaszlány, Flora éppen nagymamájánál vendégeskedik, amikor a nemrég elhunyt nagypapa kopogtat, az újságíró Mahler pedig unokáját ássa ki. Lindqvist három család történetét meséli el, akiknek a szó szoros értelmében el kell szakadniuk elhunytjaiktól. Ezzel - ahogy az elsõ könyvében (Hívj be!) tette a vámpírmítosszal - egészen újszerû megvilágításba helyezi a zombitematikát. Külsõre Romero lényei másznak elõ, de békésebb formában - csak akkor harapnak, ha felbosszantják õket. Mahler unokája képes ugyan telepatikusan kommunikálni, Eva pedig beszéd útján is, mégsem mondanak semmit. Nem õk a fontosak, feltámadásuk oka és a helyzet megoldása másodlagos. A kérdés az, hogyan reagálnak családtagjaik a foszladozó rokonokra, mit tesz a társadalom, a kormány. A regény érdekessége a hátborzongató szituáció dokumentálásában van.

Lindqvist lassú cselekményvezetése, karakterközpontú szemlélete, motívumai és az idézetek használata Stephen Kinget juttathatják eszünkbe, csakhogy a horror itt még közvetlenebbül az emberbõl fakad. Az iszonyat az, ahogy a szereplõk szeretettõl és bûntudattól hajtva emberi formát próbálnak adni az összeaszott testeknek, jogi státuszukon gondolkodnak, vagy elpusztítják õket. Az író erõssége nem a lelki folyamatok megfogalmazása - szinte filmszerû leírásaival az érzéseket inkább a cselekedetekben ragadja meg. Lindqvist látszólag mégis közelebb hozza a halált, mintha lenne esély mögé látni - de mindez inkább esendõségünk tanulmánya, mert hõsei a végén úgyis azt tanulják meg, hogy hogyan kell elengedni.

Fordította: Papolczy Péter. Könyvmolyképzõ, 2011, 358 oldal, 2999 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.