könyv - John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak! - Hogyan bánjunk velük?

  • - ruprech -
  • 2011. augusztus 18.

Zene

A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül.
A stand-up komikus David egy balesetben elveszti feleségét. A halál beállta után fél órával Eva kinyitja a szemét, és felül. A jelenség nem egyedülálló, Stockholmba visszatérnek a halottak, kimásznak a hullaházak hûtõkamráiból, koporsóik falain kaparásznak. A Manson-fan kamaszlány, Flora éppen nagymamájánál vendégeskedik, amikor a nemrég elhunyt nagypapa kopogtat, az újságíró Mahler pedig unokáját ássa ki. Lindqvist három család történetét meséli el, akiknek a szó szoros értelmében el kell szakadniuk elhunytjaiktól. Ezzel - ahogy az elsõ könyvében (Hívj be!) tette a vámpírmítosszal - egészen újszerû megvilágításba helyezi a zombitematikát. Külsõre Romero lényei másznak elõ, de békésebb formában - csak akkor harapnak, ha felbosszantják õket. Mahler unokája képes ugyan telepatikusan kommunikálni, Eva pedig beszéd útján is, mégsem mondanak semmit. Nem õk a fontosak, feltámadásuk oka és a helyzet megoldása másodlagos. A kérdés az, hogyan reagálnak családtagjaik a foszladozó rokonokra, mit tesz a társadalom, a kormány. A regény érdekessége a hátborzongató szituáció dokumentálásában van.

Lindqvist lassú cselekményvezetése, karakterközpontú szemlélete, motívumai és az idézetek használata Stephen Kinget juttathatják eszünkbe, csakhogy a horror itt még közvetlenebbül az emberbõl fakad. Az iszonyat az, ahogy a szereplõk szeretettõl és bûntudattól hajtva emberi formát próbálnak adni az összeaszott testeknek, jogi státuszukon gondolkodnak, vagy elpusztítják õket. Az író erõssége nem a lelki folyamatok megfogalmazása - szinte filmszerû leírásaival az érzéseket inkább a cselekedetekben ragadja meg. Lindqvist látszólag mégis közelebb hozza a halált, mintha lenne esély mögé látni - de mindez inkább esendõségünk tanulmánya, mert hõsei a végén úgyis azt tanulják meg, hogy hogyan kell elengedni.

Fordította: Papolczy Péter. Könyvmolyképzõ, 2011, 358 oldal, 2999 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.