Sziget - Osztályon felül - Pulp

  • - minek -
  • 2011. augusztus 18.

Zene

Kilenc éve járt nálunk utoljára a Pulp - közben meg nem is tehette, hiszen éppen jól feloszlatta magát. Mindenesetre a koncerten maga a jó memóriával megvert (vagy időben felvilágosított) Jarvis Cocker emlegeti fel a megszépült félmúltat.

Kilenc éve járt nálunk utoljára a Pulp - közben meg nem is tehette, hiszen éppen jól feloszlatta magát. Mindenesetre a koncerten maga a jó memóriával megvert (vagy időben felvilágosított) Jarvis Cocker emlegeti fel a megszépült félmúltat.

Az emlékek feltárásában a későbbiekben is élen jár - elvégre majd évtizedes hiátus után idén kezdte újra a koncertezést a zenekarral, amelynek 2001 óta nem is jelent meg új albuma; s persze nem is az utolsóra (We Love Life, 2001) alapozzák a koncertprogramot, bár a Bad Cover Version és a Sunrise azért lemegy, nem is akárhogyan. Nagyobb baj, hogy - immár hagyományosan - az 1992-es Separationsről sem játszanak semmit, pedig a My Legendary Girlfriend az egyik legjobb szám, amit valaha lemezre rögzítettek. De panaszból legyen ennyi elég, mert amit szerda este láttunk, azt nyugodtan hazavihettük magunkkal és kirakhattuk a vitrinbe.

Minderre garancia volt az is, hogy a nyerő felállás éledt újra. Tudjuk, hogy például a billentyűs Candida Doyle 1984 óta dolgozott együtt Jarvisszal, de a menet közben afféle sztárproducerré avanzsált (például M.I.A.-t is "megcsináló") Andy Mackay basszer is már 89 óta csalogatja elő hangszeréből a nélkülözhetetlen grúvokat. Ezek a zenészek egy percre sem felejtették el egymást: feszesen, precízen és sallangmentesen játsszák a slágereket. És ennek tetejébe megkapjuk még az ismét csúcsra járatott Jarvis Cockert, kinek előadói arzenálja mit sem kopott az idők során: a kabarésztár, a crooner, a rocktrubadúr és még megannyi szerep olvad össze egyetlen összetéveszthetetlen karakterré. Letagadhatatlanul övé egy jellegzetes száj- és kéztartás, a sokszor és rendre jó helyen bedobott rongylábfigura - s azok az apró gesztusok és fanyar grimaszok, melyeket nem rejthet el sem a szemüveg, sem a jól "beérett" szakáll. Nem is nagyon nehezítik a dolgunkat: a koncertprogram négy lemezből válogat, de túlnyomórészt az 1996-os Different Classre épül (amiről nem kevesebb mint kilenc számot játszanak el - miközben összesen is csak tizenötöt). Azért persze előkerülnek a befutásukat jelentő His 'N' Hers slágerei is - mindjárt nyitásként az ebben az esetben kifejezetten programadó Do You Remember The First Time?

Holmi unottságnak nyomát sem lelni a produkcióban: látnivalón sikerült újra felfedezniük a Pulp-korpuszt, s ismét megbizonyosodniuk annak nagyszerűségéről, ami remek előfeltétel ahhoz, hogy mi is így tegyünk. S az egyszeri néző lelkesen igazolja vissza, hogy a hiperkúl Disco 2000-nél, az eksztatikus modorban elővezetett Babiesnél, a kellő pillanatban, a megfelelő hangsúlyokkal tálalt F.E.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.V.E-nál vagy a Sorted for E's & Wizznél aligha születtek nagyobb slágerek az utóbbi pár évtizedben.

A zárásra marad a Common People a külön kívánságra az utolsó percben felhajtott francia hegedűs (amúgy kevéssé látványos) vendégszereplésével. Jarvis még bocsánatot is kér azért, hogy így elszaladt az idő, s este 11 óra elmúltával a szigorú regulák miatt még ráadásra sincs mód. Sebaj, így kerek az egész. S ki tudja: ez talán még nem is a finálé.

Pop-Rock Nagyszínpad, augusztus 10.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.