Képzõmûvészet: Mitoshop (Gaál József és Várady Róbert kiállítása)

  • Hajdu István
  • 2005. március 3.

Zene

Az alapvetõ és döntõ stiláris eltérések ellenére sem érdektelen összevetni a két festõ friss munkáit. A párhuzamba állítás révén különös képet kaphat a nézõ a mítoszértelmezés, pontosabban a mítoszmitizálás legújabb kori fejleményeirõl. Gaál és Várady ugyanis - mintegy háttal állva egymásnak, ugyanakkor két létezõ és aktív nézõpontot reprezentálva - volt, vágyott és leendõnek remélt mítoszszimbolika megteremtésén dolgozik évek óta.

Ha nagyon leegyszerûsítjük a dolgot, akkor azt mondhatjuk, Gaál József egy el nem múló múlt, Várady Róbert pedig egy el nem jövõ jövõ igézetében akar egyetemes gondolatokat sugallani, festõi eszközeiket tekintve gyöke-resen más, illúzióikat és referenciáikat nézve viszont nagyon is hasonló módon.

Gaál munkáinak javáról a távoli és talán meg sem történt múltban gyökerezõ, Jung fogalmazta idõtlen és teretlen erotizmus süt; képei egyszerre szemérmesek és gátlástalanok, kihívóak és rejtõzködõk. Az idõk során festményeinek agresszív tárgya, a nõ kilépett az orgiasztikus jelenetekbõl, s az újabb mûveken a figurina bálvánnyá emelkedett, idollá merevedett: meg-szerezhetõ és megtartható, ám rémisztõ világ-anyává, világszeretõvé, világboszorkánnyá vált. "riásasszonnyá lett, mintha Gaál a korábbiak mellé az északi mitológia gólemszerû királynõit is beválogatta volna, sõt - vállalva a perfid fogalmazást -, úgy fest, hogy a Capillária oiháival keresztezte õket, hogy bullokká demitizálhassa a másik nemet. A nõ, pontosabban a nõ szimbolizálta nemiség e mûveken egyszerre totem és tabu, s szellemiségük univerzalizmusát az eszközök egyetemessége hangsúlyozza. Régebbi, gazdag és "zajos" munkáin az indián sámán-köpenyek geometrizmusa, a középkori ír kéziratok és faragványok folyondáros ornamentikája, a román templomok végtelenül lecsupaszított dombormûveinek szikársága és a mandalák irracionális mértanisága vegyült össze a szimmetria uralma alatt, a termékeny horror vacui felszólító erejére. Az indulat persze ezeken is olyannyira áttételezõdött, hogy a vágy már csak szublimált, éteri szinten nyilatkozott meg. Az elmúlt években készült és mostanában gyakran kiállított munkáin a barbár-pogány figurák már nem oldódnak bele az eklektikus ornamentalizmusba: a viszonylag puhának tetszõ, "líraian" expresszionista festésmóddal, szinte konzervatívan, ikonszerûen komponált jelenetekben a nõ, férfi ket-tõse az áldozó és áldozat dualitását szinte szobrászi módon jeleníti meg. Stílusának alakulásában a "figurális" Brancusi- és a korai Dubuffet-mûvek hatása minden bizonnyal felerõsödött. Gaál munkái nem patologico-naturális leletek, ám stílusának és motívumainak archaizmusa nem is modor vagy póz, formálásából hiányzik a forszírozott és álságos eksztázis, az irányított gáttalanság, a fegyelmezett rendetlenség.

Várady Róbert festésmódja (is) sokkal fegyelmezettebb és szárazabb, mint Gaálé; a foto-realista múltjából fakadóan a természettudományos illusztrációk világát (is) megidézõ kvázi-dokumentarizmus teljesen indokoltan és logikusan jelenik meg mustrákra, kárpitokra (is) emlékeztetõ, az idõ folytonosságára és az abból kiszakított pillanat jelenvalóságára utaló festményein. Gaál méltatói (például Bohár András vagy Bárdosi József) gyakran említik Nietzschét és Heideggert tárgyukkal kapcsolatban, Várady viszont maga jár a citálnivaló nyomában: új munkái egyik legfontosabbikán éppen Heidegger vettetik a létbe, de korántsem kiszolgáltatva, hanem tevékeny aktivitásba kapcsolva. Közelebbrõl: belekapcsolva a hálózatba, beillesztve a netbe, klónként és originálisként (talán erre utal a tõle vett és szépen leírt idézet a festményen); egyszerre input és output, interface és médium. Azt hiszem, Várady egyfajta futurisztikus metafizikát kísérel megformálni. Heideggert, akár valami új athéni iskola Arisztotelészét, a terminátor köti össze Kanttal: úgy rémlik, mintha a nyolcvanas-kilencvenes évek még nem egészen konszenzualizált, de arra haladó mitotémája, a mátrix s a benne foglalt embermû ironikus megerõsítést várna a mesterektõl, de lehet, hogy - épp ellenkezõleg - lejött hozzájuk az égbõl egy friss, de nem nagyon kategorikus imperativus hírnökeként. Kevésbé kétértelmûek, de okvetlen egyfajta korszerû mítosz illusztrációi a hálóra-hálózatra direktebben utaló, ornamentális festmények, melyek visszafogott didakszissal, szolid-szerény kultúrkritikával igyekeznek feltárni a netbe fagyott jövõt, vagyis már a jelent, hiszen a vásznakon megmutatkozik a tér- és idõhurok, melyet még a tautológia sem tud kibogozni. Kiállításának talán legjobb munkáján Várady Róbert Holbein legendás anamorfózisát alkalmazva "konceptualizálja" - vagy inkább szárítja rokonszenvessé - az amúgy vérbõségével is rettenetes banalitást, miszerint annyira egyformává klónozódik most már majd mindenki, hogy feltehetetlen lesz a kérdés: vagyok-e kivagyokén?

Az én demitizálódott szerepének mítoszát vizsgálja tehát Várady, a mitikus szerep erejének individualitását Gaál, egyazon katedrán állva, Janus módjára. Nézõjük pedig valami fogalmat alkothat az idõ, a tér és az attribútumok relativitásáról.

Hajdu István

Gaál József kiállítása a Godot Galériában, Várady Róberté a Várfok Teremben látható, március 12-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.