Színház: Évadnyitás (Weöres és Karinthy a Nemzetiben)

  • Csáki Judit
  • 2003. november 20.

Zene

Két bemutatóval kezdte idei - Jordán Tamás igazgatása alatti első teljes - évadját a Nemzeti Színház. Történetesen két magyar dráma előadásával - ez azonban, óvom mindannyiunkat, nem szabad, hogy messzemenő következtetésekre csábítson. Van jó dráma meg rossz - maradjunk ennyiben.

Két bemutatóval kezdte idei - Jordán Tamás igazgatása alatti első teljes - évadját a Nemzeti Színház. Történetesen két magyar dráma előadásával - ez azonban, óvom mindannyiunkat, nem szabad, hogy messzemenő következtetésekre csábítson. Van jó dráma meg rossz - maradjunk ennyiben.Nem azért hangsúlyozom én ezt az eléggé primitív szempontot, hogy megkönnyítsem a magam dolgát, bár ez sem utolsó szempont. Hanem azért, mert minden egyéb prioritás ártalmas - allergén a nemzetiség, a műfaj, a méret, a téma, de még a pénz is. Hogy tehát a két első bemutató magyar drámából készült, tekintsük a minőséget nem befolyásoló mellékes körülménynek.

Már csak azért is, mert az egyik színmű kevéssé szabályos, ámde nagyon érdekes, a másik meg eléggé szabályos, ámde nemigen érdekes. Az elsőt, Weöres Sándor Holdbeli csónakosát a nagyszínpadon, a másikat, Karinthy Frigyes Holnap reggel című darabját a stúdióban adják.

Valló Péter, a magyar rendezői kar kevés biztos kezű és biztos ízlésű tagjainak egyike e két erényét maximálisan bevetette Weöres filozófiával és költészettel - valamint költészetfilozófiával - terhelt, ámde mesével könnyített művének színrevitelében. És bevetette a Nemzeti Színház teljes technikai arzenálját is a nagyérdemű aprajának-nagyjának szeme kápráztatására. Ebben elég nagy és nívós stáb segítette: Keresztes Dóra az animációban, Horgas Péter a díszletben, Boráros Szilárd és Kovács Géza a bábok tervezésében, illetve rendezésében, Krisztiáni István a szcenikában, Szakács Györgyi a jelmezekben és Móray Ernő a furfangos fényeffektekben. Szóval aki él és mozog, tette a dolgát.

Akárcsak a játszó színészek. A címszereplő Kaszás Attila főképp a holdbeli csónakos mennyei imázsának megteremtésében, Stohl András, Vida Péter és Mészáros Tamás a földhözragadt népfik, Vitéz László, Bolond Istók és Paprika Jancsi csetlés-botlásában, Trokán Péter, Újvári Zoltán és Spindler Béla a három, lánykérőbe érkező és a hozományra ácsingózó uralkodó szerepében jókora koturnuson. Rendben van nagyjából a legtöbb alakítás, mondanám, de látom azokat is, amelyek többek ennél, például Söptei Andrea Sólyomáruslányát, illetve Sólyomistennőjét, vagy Bodrogi Gyula kirívóan emberszabású Jégapóját.

A tejfölt, ahogy mondani szokás, a két mesélő, Gáspár Sándor és Szarvas József viszi el, akik nemcsak narrálnak - Gáspár hosszúnadrágban a felnőtteknek, Szarvas kantáros rövidben a gyerekeknek -, hanem be-beugranak a történetbe, bábbá változnak, majd vissza emberré, és ez a "kint is vagyok, bent is vagyok", hát ez az a gondolat, amit az előadás közvetít, sok vagy kevés, ennyi.

Ja, és néhány egyéb Weöres-passzust, aminek nem győztünk örvendezni mi, gyerekek és felnőttek a nézőtéren.

Melis László a tőle szokásosnál dallamosabb zenét írt; mászik bele az egyik fülbe, miközben a másikba azt sutyorogja a társkritikus gyerek, hogy ez a helyes kis Pávaszem fejedelemlány miért is nem megy mégis föl ahhoz a szkafanderes csónakoshoz az égbe...

Ez az ég meg a fölmenés előkerül a másik előadásban is, amelyben Ember Sándor mérnökember teszteli az ő önjáró tömegpusztító repülőjét - egyébként puszta úri virtusból. A Holnap reggel című Karinthy Frigyes-darabot én még az életben nem láttam, és most azt gondolom, nem véletlenül. Olvasva röpke egyfelvonásos, nézve sajnálatos módon háromfelvonásos, jól széttaposva. Hargitai Iván a szcenikát nem, de minden egyebet megpróbált, hogy telitömje legalább látvánnyal a teret, ami eleve kudarcra ítélt kísérlet; nem mintha a lélek viharait nem lehetne láthatóvá tenni - lásd a világ drámairodalmának krémjét, a krémhez illő előadásokban -, hanem mert ez a vihar itten egy pohárka vízben zajlik.

Hogy a mérnök volt felesége, a híres énekesnő a hősszerű emberekre bukik, ezért aztán az unalmasnak látszó tervezgető mérnököt fölcseréli a nem kevésbé snájdig és nyilván lelki izgalmakat is ígérő gróffal, majd - csalódván ez utóbbiban - ismét rácuppanna az előbbire, de az már..., ez meg nagyon soványka cselekmény.

Huszthy Edit eléggé üres teret képzelt a földre, és egy stilizált repülőt lebegtet a fejek fölött; míg azt hisszük, Damoklész kardja ez, rendben is van, csakhogy a szimbólumba ritkán szoktak beleülni, s ha mégis, akkor oda a szimbólum. Ebbe meg beleülnek, tehát ettől kezdve nem más, mint egy repülő, de persze Ember Sándor nem ezen repül, mert akkor biztosan meghalna... Kovalcsik Anikó jelmezei jók, "hozzák" a darab világát, arról nem beszélve, hogy Schell Juditnak minden jól áll. Valószínűleg még a bőr pilótaruha is, bár azt nem ő hordja, hanem Ember meg az orvos, aki egyetlen éjszaka alatt kiűzte Emberből a halálfélelmet, de ez már az ezotéria birodalma...

Mindenki helytáll, úgy, mintha neki jutott volna a fekete golyó abban a bizonyos orosz rulettben, ami miatt az egész kalamajka lenni látszik. Nemigen érthető, mi lenne a szerepe Benedek Miklósnak, aki - egyéb ötlet híján - legalább egy bizonyos tartást és stílust pontosan behoz. Mertz Tibor ügyesen vegyíti a grófinak gondolt eleganciát a szintén grófinak gondolt korlátoltsággal, Rátóti Zoltán a misztikus finn orvos szerepében teljesít, de például Murányi Tündének még szerep sem jutott ehhez a teljesítéshez - így elég nehéz.

Schell Judit színészileg erősen följebb van, mint figurája, Lehotay Mária, tehát ügyesen játssza bonyolultnak és sejtelmesnek ezt az eléggé egyszerű asszonyt. Ráadásul Schell jelenléte atmoszférát gerjeszt a színpadon, amire az egész előadás igencsak rászorul. És méltó partnere - ebben az erőfeszítésben is - László Zsolt, aki különösen a gyarló emberi félelmet játssza hitelesen, a szerelemből egy csapásra kigyógyult férfi szorulna inkább némi írói támogatásra.

A két produkció közös nevezője alighanem pusztán annyi, hogy a mozgalmaktól és kezdeményezésektől és akcióktól hangos Nemzetiben elindult a színházi évad is.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."