Színház: Show-biz anno 1832 (Szikora-hakni a Tivoliban)

  • Csáki Judit
  • 2001. szeptember 27.

Zene

Ilyenkor, évad elején az ember még teli van energiával, a bemutatók is lassan csordogálnak, ezért aztán jut este olyasmire is, amire egy hónap múlva, a torlódás idején már nem. Persze ha egy előadást Szikora János rendez a Tivoliban, ráadásul Cserhalmi játssza a főszerepet, azt akkor is meg kell nézni, ha Eric-Emmanuel Schmittnek, az írónak a nevét sem hallottam soha.
Ilyenkor, évad elején az ember még teli van energiával, a bemutatók is lassan csordogálnak, ezért aztán jut este olyasmire is, amire egy hónap múlva, a torlódás idején már nem. Persze ha egy előadást Szikora János rendez a Tivoliban, ráadásul Cserhalmi játssza a főszerepet, azt akkor is meg kell nézni, ha Eric-Emmanuel Schmittnek, az írónak a nevét sem hallottam soha.Lehet eső, lehet sár. Na, pont ez volt: eső meg sár. Pedig színészdarab, sőt: színházdarab, atelier-darab a javából, gyerünk a kulisszák mögé, mert most megtudhatni, hogy is ment ez a show-biz anno 1832, Dumas meg Hugo idején. Főhősnek itt ez a Frederick - azazhogy Frédérick - Lemaitre, a kor sztárja, a középkorú hősszínész, körítésnek meg a kor színháza, a mindig egyforma színigazgató, a primadonna meg a szubrett (prózában ugyan), és a hamvas outsider, a szerelmes leány, aki lángra lobbantja a korosodó amorózó szívét. Én mondom: egy borongós kora őszi estén kiindulópontnak ez már elég.

Rendes kis bulvárelőadást lehetett volna rittyenteni belőle, bár a darab a kezdeti

tisztes

középszerből nagyot zuhan

A szerző bizonyára azon töprengett, hogy vegyítse-e a romantikus darabok konvencióit némi reflexióval, nevettessen vagy ríkasson, esetleg mindkettőt, közben meg még jól elgondolkodtasson az élet bonyolultságáról, valamint pikáns kis pletykákat tudasson a rivalda mögötti élet úgymond emberi aspektusairól, tekintve, hogy a színész is ember. Közben csak írt meg írt, jutott eszébe számtalan.

Például a gondnok fia, aki vérző sebbel tántorog be éppen Frédérick öltözőjébe egy Lajos Fülöp elleni merényletkísérlet után. Ládába rejtik, megforgatják a színpadon, és huss, már el is menekítették az ostoba rendőrök elől; annyira, hogy mi se hallunk róla többet: mellékszál.

Aztán egy angol herceg - Yorknak hívják, és ez nagy bajnak bizonyul később -, aki beleszeret a rendőrkapitány - mellesleg tőrőlmetszett báró - Berenice nevű leányába, aki viszont Frédérickbe meg a színházba szeret bele, de később rájön, hogy hol a helye, tehát a marha York elnyeri végül méltó jutalmát, a Frédéricktől levetett, csalódott asszonyt.

És vannak virtigli modern elemek, á la Freud, gyerekkori emlékképek, a Frédérickéi. Nem fogják elhinni: apa sehol, anya mosónő, viszi a tiszta ruhát meg a kicsi Frédéricket a színházba, és a gyereket megcsapja a masztix szaga, egyszer s mindörökre. Klisék még, megannyi.

Hát nem egy Shakespeare, annyi szent. (Pacskovszky Zsolt - mondjuk, pasztell - fordítása sem Nádasdy.) Eleinte úgy fest, hogy ezt Szikora János is sejti; az általa tervezett játéktér - mozgatható deszkapalánkok, leselkedésre alkalmas résekkel - figyelmet ébresztő generálötlet, bármihez jó lehet, csak nagyon kell figyelniük a díszletmunkásoknak, mert ha nem, összeütköznek a falak. Erre meg nekünk kell nagyon figyelni. És ez már árulkodó jel:

itten "maszatolva" van,

elébe-fölébe nyomakodva a darabnak - és ez még csak a kezdet.

Számos alakítás gyenge, semmilyen vagy rossz. A színész - több is - a figura paródiája felé hajlik, a legkézenfekvőbb eszközökkel; előre bejelzi a poént, gesztusokkal kommentálja a szerepet, "ez hülye, de nagyon", ez meg unalmas, de nagyon. Mások mintegy illusztrálják, amit a darab - igen laposan - a színházról elmesél: fújják a szerepet fölfelé, kerekítik meg súlyozzák, pedig sem kerek, sem súlyos nem tud lenni, mert a darab nem róluk szól.

A darab Frédérickről szól, az előadás meg arról akar szólni, hogy a Tivoli Színházban Cserhalmi György játszik. Szerencsére Vári Éva is itt játszik, és szerencsére az ő szerepe a másik, amelyik meg van írva. Úgy, ahogy, de ahhoz eléggé, hogy Vári Éva megint egyszer remekeljen benne; ő az egyetlen, aki az elejétől a végéig egyformán kidolgozott, koherens játékkal tüntet, ettől aztán leginkább őt meg az általa játszott öregedő dívát, ezt a George kisasszonyt zárjuk a szívünkbe, mert neki van tartása, svungja, öniróniája, valódi humora, bukik a fiatal fiúkra, de van hely a szívében a gyengéd barátságnak is meg a szakma iránti alázatnak is, és én nem tudom, hogy ez a George kisasszony tehetséges-e, de most már annak fogom tudni.

A fiatal lányt, Berenice-t - nem kell félni, ki van játszva a Racine-poén - Horváth Lili játssza, fegyelmezetten abszolválva, amit író és rendező rótt rá: egy jelenés, testetlen motívum, a felködlő romantikus szerelem maga. Ellenpontja a cseppet sem presziőz - de Precieuse névre hallgató - "színházi nőcske", akit Sztárek Andrea ad nyomulósan, hátha lesz belőle főszerep. Pont, mint akit játszik.

A szöveg bővelkedik színházi, női, szerelmi papedlipoénokban - papedli a kritikusnak, lehet, hogy poén a nézőnek -, a drámaíró hülyének van nézve, az igazgató dettó, a kritikus meg az a mazochista majom, aki utálja a színházat, mégis mindig ott van.

A vége felé - amikor a szerelmes férfi rájön, hogy a szerelme nem fog örökké tartani, ezért megtört szívvel és schilleri magasságokba szárnyaló önfegyelemmel lepasszolja a kis nőt a Yorknak - Szikora János rendezése végképp elnehezül, már a díszlet is tragédiát - Tragédiát - idéz, nem beszélve a lefúrt lábú színjátszás ellen indított vehemens hadjárat hadvezéréről, Cserhalmi Györgyről, akinek ekkor már a tartása is, a felvetett fej, összeszorított száj tragikus hőst mutat, aki teszi a kötelességét, majd kötelességszerűen belerokkan a saját emelkedettségébe. Cserhalmi részéről

tévedés volt

elvállalni ezt a szerepet,

melyet a szórólap szerint az én imádott Belmondóm játszott odakint; nem azért, mintha nem bírná legalább úgy eljátszani, mint francia kollégája, hanem mert sem a darab, sem a szerep, de még a rendező sem érdekelte, és ezt bizony látni. És a szakma kegyetlen közegében a maszatolós hakni rendezőjét gyorsan feledjük, a színész meg cipeli a szerepet évadszámra.

A legvégén egy megható álomjelenet újra a kisfiú Frédéricket meg a mosónő mamát mutatja, sóhajtva pakolok, lelkemben Freud a kezébe temeti az arcát és bőgicsél, meg kell a szívnek szakadni.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.