Színház: Vurstli az egész (Krétakör: Kasimir és Karoline)

  • Csáki Judit
  • 2005. március 10.

Zene

Ödön von Horváth darabja rugalmas anyagból készült: egészen a máig képes feszülni, ha feszítik. Az idõtlen mondandó - bármi is légyen az, a kisember bóduláshajhász szórakozásától a léghajó nevû égi tüneményen át az egzisztenciális bizonytalanságig - egyformán otthon van vagy otthon lehet a múlt század elsõ felének gazdasági válság sújtotta éveiben vagy az új évezred pompás elején; a müncheni sörünnepen vagy egy magyar vurstliban, és hát a kettõ közt is bármikor, bárhol. Tud egyetemes lenni - ez a helyzet. Wulf Twiehaus német rendezõ - aki másodszor dolgozik a Krétakör társulatával - apró jelzéseket pakol a színpadra: EU-zászlót, hupikék törpikét, hogy jelezze: ma is vurstliba menekül egzisztenciális problémái elõl a kisembernép, és pont a menekülés, az nem sikerül neki ma sem.

Ödön von Horváth darabja rugalmas anyagból készült: egészen a máig képes feszülni, ha feszítik. Az időtlen mondandó - bármi is légyen az, a kisember bóduláshajhász szórakozásától a léghajó nevű égi tüneményen át az egzisztenciális bizonytalanságig - egyformán otthon van vagy otthon lehet a múlt század első felének gazdasági válság sújtotta éveiben vagy az új évezred pompás elején; a müncheni sörünnepen vagy egy magyar vurstliban, és hát a kettő közt is bármikor, bárhol. Tud egyetemes lenni - ez a helyzet. Wulf Twiehaus német rendező - aki másodszor dolgozik a Krétakör társulatával - apró jelzéseket pakol a színpadra: EU-zászlót, hupikék törpikét, hogy jelezze: ma is vurstliba menekül egzisztenciális problémái elől a kisembernép, és pont a menekülés, az nem sikerül neki ma sem.

A Vidám Színpad színpadán még egy színpad: negyvenöt fokos szögben megdöntött dobogó - ez a vurstli maga. A Volker Thiele által alkotott szűkös teret a szabvány szabadtéri "sörasztalok" és "sörpadok" még szűkebbé teszik; nem kell sokat inni ahhoz, hogy a ferdeségben nehéz legyen a közlekedés, már fizikailag is. Átvitt értelemben is megnehezül minden: egymáshoz szorulnak a szereplők. A ferde játéktér előtt gyűlik a szemét: nagy úr a gravitáció.

Csak a zongora egyenes: előtte, a közönségnek háttal Darvas Kristóf játssza Jörg Gollasch zenéjét - mindketten igen jók, mindkettőt belengi valami éteri rezignáció.

A díszlet igen erős, veszélyesen az. Amikor egy pad segítségével csúszda képződik rajta, a felderengő didaktikus asszociációkat még elnyomja a színészek önfeledt csúszdázása; amikor megbillen, még hihetjük, hogy csak az elengedhetetlen külső terek létrehozása provokálta a mozgást; de amikor mintegy

libikókává válik

az egész, nehéz lerázni a kínálkozó életpárhuzamot - lásd: az élet is libikóka -, és ez már eléggé túl sok. A díszlet túl jó, túl rossz - mindenképpen túlÉ

A Krétakör remek társulata fegyelmezetten és értőn dolgozik a rendező keze alá. Megcsinálnak bármit - még azt is, amit kérnek tőlük. Ha hidat kell építeni a régi gazdasági válság és a mai "uniós" anomáliák közé - a híd ott lesz, készen lesz. Ha az érzelmi viharokat kell tömörré préselni a ferde dobogó keskeny járásai közt, esetleg a dobogó alatti szűkös, nyomott térben - az is meglesz, tüchtig pontossággal. És előáll a kavarodás, a tömeg is, ha kell; de tud nagy csönd lenni, intim párjelenethez illő kietlenség.

És kiemelkednek szép képek; a színészi találékonyság példái. A "fékezett habzású" Rába Roland Schürzingere (Rába külseje pontosan megszerkesztett tükörképe a kimért és centikben számoló szabásznak, egyetlen fölös, túlzó vagy elragadtatott mozdulata sincsen) például úgy kínálja föl frissen szerzett Karolinéját a gazdag Rauchnak, hogy meggyőz bennünket: e készségességnek nincs alternatívája. A hőbörgő Szemes Franz szerepében Nagy Zsolt az érthetetlenségig hadar - ezzel jelzi frappánsan a színész, hogy valójában mindegy, mit beszél, a tempó, az agresszió, a balhé a lényeg. Csákányi Eszter Ernáját (a lomhaságnak és a lesi fürgeségnek remek elegye) pedig úgy megdolgozta már az élet és a totálbrutál Szemes Franz, hogy vele együtt könnyebbülünk mi is lelkileg, amikor eléggé aljasul cserbenhagyja a szeretőjét. De Karoline is bírja együttérzésünket, amikor parányi önszuggesztióval lelép a lecsúszott és rosszkedvű Kasimir mellől. Hiszen kinek-kinek megvan a maga gondja-baja itt - minek bíbelődne még egy másikéval is?! Mire bejön a vurstli

két torzlény-attrakciója

- Sárosdi Lilla mint buldogképű ember, Gyabronka József mint gorillalány alakít remeket -, már ki sem lógnak a sorból.

Twiehaus rendezése a részletekben a legmeggyőzőbb. Ezzel mintha azt is mondanám, hogy amúgy globálisan nincs nagy sodrása; amolyan vállvonogatós szkepszissel fordulnak egyre rosszabbra a dolgok. Nemcsak Kasimir és Karoline szabott mederben zajló kapcsolata, hanem a felvonultatott panoptikum, azaz a világ folyása is. Mintha minden szereplő sokadszor látná-élné, amit lát és él - senkit semmi nem hoz ki a sodrából, mert ilyen itt nincsen.

Katona László Kasimirje igazi lúzer - alighanem addig is az volt, míg volt neki állása és Karolinéja -, a színész tartása és tekintete csupa erőtlen bánat, ebből fogalmaz, szerintem jól és erőteljesen, bár a hangos színészi "poénokkal" teli előadásban ez a stílus nem igazán látványos. A világfájdalmas Kasimir még mindent elveszíteni sem tud, pedig az állna neki a legjobban, mert lehuppan mellé a nyomulós ErnaÉ Láng Annamária mint Karoline egy helyben csapong; csupa várakozás, csupa sodródás - ezért aztán voltaképpen semmi nem történik meg vele, sem Schürzinger, sem Rauch, mert lélekben már a következő fejezetnél tart. Láng Annamária erősen "dolgozós" alakítása ezt az egy helyben pörgést hangsúlyozza, de nemcsak az ábrázolt figura kapkodós, hanem a játék is.

Scherer Péter gólyalábakon közlekedő pincére, amint faarccal hozza az újabb és újabb söröket - erős motívum. Bánki Gergely Kikiáltója ugyancsak. Ütik a színészek a ritmust a faasztalon, már zene, amit csinálnak - erre emlékszem a legerősebben.

Csáki Judit

Krétakör, Vidám Színpad, 2005. február 6.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.