„A művésznek vigyáznia kell, nehogy elveszítse a kapcsolatát a valósággal, különben összeroppan, mint én” – írta a naplójában Robert Schumann, aki mintha érezte volna a végzetét; utolsó egészséges időszakában jelzésekkel látta el, tökéletesítette a műveit, igyekezett mindent elrendezni. Idealista volt, akinek az ihlet külső erőt jelentett – környezetében többen is leírták, hogy műveit, vízióit szinte készen kapta. A világ szépségeit és fájdalmait egyaránt felnagyítva élte meg, gyakran burkolózott némaságba, panaszkodott Wagnerre, akinek be nem állt a szája. Gyöngéden lírai és vadul képzeletgazdag művei mintha egy másik, tisztább valóságból szólalnának meg.
Két varázslatos Schumann-ciklus, a Waldszenen és a Kinderszenen is felcsendül Somlai Petra koncertjén, aki a pesti Zeneakadémia után Londonban és Amszterdamban tökéletesítette tudását. Fortepianón játszik, ami még éppen használatban volt Schumann idején. De a hangversenyen elhangzik egy Beethoven-zongoraverseny is az Ensemble Variable közreműködésével (Zeneakadémia, Solti Terem, április 25., hét óra). Ezen az estén a Danubia Zenekar muzsikál a szomszédos Nagyteremben: az est két szólistája, Horti Lilla szopránénekes és Baráti Kristóf hegedűművész, karmestere pedig az a Thomas Ludwig, aki saját IV. szimfóniáját is eldirigálja (április 25., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
