Lemez

Szöng Dzsin Cso: Mozart

  • - csk -
  • 2019. április 21.

Zene

Sok muzsikus véli úgy, hogy Mozart az a szerző, akinek művei, bár technikai szempontból többnyire nem különösebben nehezek, zenei­leg mégis valóságos „kivégzőhelyekként” működnek, kíméletlenül leplezve le az illetéktelent, ellentmondást nem tűrő kegyetlenséggel utasítva el az avatatlan kívül­állók próbálkozásait. Egy Mozart-zongoraversenyben úgy el lehet vérezni, ahogy más darabokban soha. Ám Rudolf Serkin, Anda Géza, Maurizio Pollini, Murray Perahia, Grigorij Szokolov, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András csodás biztonsággal lépdel e művek szédítő magasságaiban. Számukra megnyílik ez a világ, feltárva előttük minden gazdagságát.

A fiatal dél-koreai zongorista, a 2015-ös varsói nemzetközi Chopin-verseny győztese, a 25 éves Szöng Dzsin Cso (Seong-Jin Cho) – Michel Béroff korábbi növendéke – nem megsemmisül, hanem megdicsőül a d-moll zongoraverseny (K. 466) és két F-dúr szonáta (K. 281, 332) megszólaltatásakor. Olyan természetesen, olyan biztonsággal játszik, mint aki saját nappalijában tesz-vesz. Hangja kristályosan cseng és fényt áraszt, ritmikája rugalmas, dallamai kecsesen tagoltak, dinamikája árnyalt – zenei kommunikációjának egésze tartalmas és felszabadultan közlékeny, méltó e művek magaslati levegőjéhez és szavakkal kifejezhetetlen filozófiájához. Muzsikálásában nincsenek túlzások, nincs magamutogatás, nincs „virtuozitás” – csak a boldogító teljesség harmóniája van. A dinamikus Yannick Nézet-Séguin vezetésével a most is nagyszerűen játszó Európai Kamarazenekar méltó társa a fiatal elhivatottnak.

Deutsche Grammophon, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.