Lemez

Szöng Dzsin Cso: Mozart

  • - csk -
  • 2019. április 21.

Zene

Sok muzsikus véli úgy, hogy Mozart az a szerző, akinek művei, bár technikai szempontból többnyire nem különösebben nehezek, zenei­leg mégis valóságos „kivégzőhelyekként” működnek, kíméletlenül leplezve le az illetéktelent, ellentmondást nem tűrő kegyetlenséggel utasítva el az avatatlan kívül­állók próbálkozásait. Egy Mozart-zongoraversenyben úgy el lehet vérezni, ahogy más darabokban soha. Ám Rudolf Serkin, Anda Géza, Maurizio Pollini, Murray Perahia, Grigorij Szokolov, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András csodás biztonsággal lépdel e művek szédítő magasságaiban. Számukra megnyílik ez a világ, feltárva előttük minden gazdagságát.

A fiatal dél-koreai zongorista, a 2015-ös varsói nemzetközi Chopin-verseny győztese, a 25 éves Szöng Dzsin Cso (Seong-Jin Cho) – Michel Béroff korábbi növendéke – nem megsemmisül, hanem megdicsőül a d-moll zongoraverseny (K. 466) és két F-dúr szonáta (K. 281, 332) megszólaltatásakor. Olyan természetesen, olyan biztonsággal játszik, mint aki saját nappalijában tesz-vesz. Hangja kristályosan cseng és fényt áraszt, ritmikája rugalmas, dallamai kecsesen tagoltak, dinamikája árnyalt – zenei kommunikációjának egésze tartalmas és felszabadultan közlékeny, méltó e művek magaslati levegőjéhez és szavakkal kifejezhetetlen filozófiájához. Muzsikálásában nincsenek túlzások, nincs magamutogatás, nincs „virtuozitás” – csak a boldogító teljesség harmóniája van. A dinamikus Yannick Nézet-Séguin vezetésével a most is nagyszerűen játszó Európai Kamarazenekar méltó társa a fiatal elhivatottnak.

Deutsche Grammophon, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.