Lemez

Szöng Dzsin Cso: Mozart

  • - csk -
  • 2019. április 21.

Zene

Sok muzsikus véli úgy, hogy Mozart az a szerző, akinek művei, bár technikai szempontból többnyire nem különösebben nehezek, zenei­leg mégis valóságos „kivégzőhelyekként” működnek, kíméletlenül leplezve le az illetéktelent, ellentmondást nem tűrő kegyetlenséggel utasítva el az avatatlan kívül­állók próbálkozásait. Egy Mozart-zongoraversenyben úgy el lehet vérezni, ahogy más darabokban soha. Ám Rudolf Serkin, Anda Géza, Maurizio Pollini, Murray Perahia, Grigorij Szokolov, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András csodás biztonsággal lépdel e művek szédítő magasságaiban. Számukra megnyílik ez a világ, feltárva előttük minden gazdagságát.

A fiatal dél-koreai zongorista, a 2015-ös varsói nemzetközi Chopin-verseny győztese, a 25 éves Szöng Dzsin Cso (Seong-Jin Cho) – Michel Béroff korábbi növendéke – nem megsemmisül, hanem megdicsőül a d-moll zongoraverseny (K. 466) és két F-dúr szonáta (K. 281, 332) megszólaltatásakor. Olyan természetesen, olyan biztonsággal játszik, mint aki saját nappalijában tesz-vesz. Hangja kristályosan cseng és fényt áraszt, ritmikája rugalmas, dallamai kecsesen tagoltak, dinamikája árnyalt – zenei kommunikációjának egésze tartalmas és felszabadultan közlékeny, méltó e művek magaslati levegőjéhez és szavakkal kifejezhetetlen filozófiájához. Muzsikálásában nincsenek túlzások, nincs magamutogatás, nincs „virtuozitás” – csak a boldogító teljesség harmóniája van. A dinamikus Yannick Nézet-Séguin vezetésével a most is nagyszerűen játszó Európai Kamarazenekar méltó társa a fiatal elhivatottnak.

Deutsche Grammophon, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."