mi a kotta?

Kivéve a szahar

  • mi a kotta
  • 2019. április 21.

Zene

„Hogy tulajdonképpen mi vagyok, még magam sem tudom pontosan. Képzeletem, azt hiszem, van… Mélyebb gondolkodó nem vagyok, sohasem tudok logikusan végigmenni a fonál mentén, amit talán jól ragadtam meg. Hogy költő vagyok-e, amivé sohasem válhat az ember – az utókor deríti majd ki.” Robert Schumann kamaszkori naplójában olvasható ez az önelemző bejegyzés, amely olyannyira rávall a majdani zeneszerzőre. Róla most bárminő kerek évforduló híján is indokolt nyomatékosan szót ejtenünk, hiszen a Zeneakadémián az elkövetkező napokban több koncert is az ő műveit bocsátja majd elénk. „Mintha késsel hasogatnák az idegeimet” – tragikus összeomlása táján Schumann már a muzsikaszóra is így reagált, de mi természetesen bizonnyal nem fogjuk ilyesformán érezni magunkat, amikor szombaton a két Kokas nővérKatalin és Dóra –, Maxim Rysanov és Lily Maisky közös koncertjén megszólal a tépett idegzetű komponista Meseképek című brácsa-zongora darabja (Solti Terem, március 23., hét óra). Jövő szerdán és csütörtökön azután tovább folytatódik az a Várjon Dénes által szerkesztett sorozat, amely Schumann zongorás kamarazenéjét rendezi koncertprogramokká, egyenesen a teljesség igényével (Solti Terem, március 27. és 28., hét óra). „Képzeletének nem kínál elég tág teret a zongora” – írta türelmetlen vőlegényéről Clara Wieck, vagyis a majdani Clara Schumann, s habár azt helyesen ítélte meg a szerelmes leány és hozzáértő kolléga, hogy Robertnek lesz keresnivalója a szimfonikus zene terepén, azért e két koncert bőven bizonyságot fog kínálni arra, hogy bízvást a zongora körül, az intim kamarazenében is nyílt kellő spatium a zeneszerzői kreativitás számára. Meggyőzésünkről Várjon Dénes mellett többek közt Simon Izabella és a csellista Várdai István gondoskodik majd.

„Übü mama, add csak ide azt a patkánykarmonádlit, hadd kínáljam körül!” Így szól a vacsoraasztalnál trónoló címszereplő Afred Jarry diákcsínyekből lepárolt rémbohózatában, vagyis az 1896-os Übü királyban. Ezen a lakomán természetesen nemcsak az emlegetett karmonádliból lehet csemegézni, emlékezzünk csak az étkezést követő dialógusra: „Übü papa: Nohát, kapitány, jól­esett a vacsora? Paszomány: Remekül, uram, kivéve a szahar! Übü papa: Ejnye, pedig a szahar sem volt rossz! Übü mama: Ízlés dolga.” E drámatörténeti étkezést szerda este a Concerto Budapest programjának nyitószáma, Bernd Alois Zimmermann 1966-os kompozíciója, az Übü király vacsorája fogja megidézni, hogy aztán Keller Andrásék koncertjén két 20. századi, szláv Paganini-variáció is megszólaljon: egy Rahmanyinovtól és egy Lutosławskitól, éppen nem mellesleg a kiváló Andrej Korobejnyikov zongorajátékával (Nemzeti Hangversenyterem, március 27., fél nyolc).

S végezetül említsük Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Bartók-koncertjét, amelynek előzetes feldicsérése bízvást mellőzhető. Legyen elég annyit mondanunk, hogy a műsor A kékszakállú herceg várával végződik majd: a Kékszakállú szólamát Cser Krisztián, Juditét pedig Vizin Viktória (képünkön) fogja énekelni (Nemzeti Hangversenyterem, március 23., fél négy). Szóval kulcsokat zsebre vágni és ajtókat feltépni, irány a koncert!

Neked ajánljuk