mi a kotta?

Kivéve a szahar

  • mi a kotta
  • 2019. április 21.

Zene

„Hogy tulajdonképpen mi vagyok, még magam sem tudom pontosan. Képzeletem, azt hiszem, van… Mélyebb gondolkodó nem vagyok, sohasem tudok logikusan végigmenni a fonál mentén, amit talán jól ragadtam meg. Hogy költő vagyok-e, amivé sohasem válhat az ember – az utókor deríti majd ki.” Robert Schumann kamaszkori naplójában olvasható ez az önelemző bejegyzés, amely olyannyira rávall a majdani zeneszerzőre. Róla most bárminő kerek évforduló híján is indokolt nyomatékosan szót ejtenünk, hiszen a Zeneakadémián az elkövetkező napokban több koncert is az ő műveit bocsátja majd elénk. „Mintha késsel hasogatnák az idegeimet” – tragikus összeomlása táján Schumann már a muzsikaszóra is így reagált, de mi természetesen bizonnyal nem fogjuk ilyesformán érezni magunkat, amikor szombaton a két Kokas nővérKatalin és Dóra –, Maxim Rysanov és Lily Maisky közös koncertjén megszólal a tépett idegzetű komponista Meseképek című brácsa-zongora darabja (Solti Terem, március 23., hét óra). Jövő szerdán és csütörtökön azután tovább folytatódik az a Várjon Dénes által szerkesztett sorozat, amely Schumann zongorás kamarazenéjét rendezi koncertprogramokká, egyenesen a teljesség igényével (Solti Terem, március 27. és 28., hét óra). „Képzeletének nem kínál elég tág teret a zongora” – írta türelmetlen vőlegényéről Clara Wieck, vagyis a majdani Clara Schumann, s habár azt helyesen ítélte meg a szerelmes leány és hozzáértő kolléga, hogy Robertnek lesz keresnivalója a szimfonikus zene terepén, azért e két koncert bőven bizonyságot fog kínálni arra, hogy bízvást a zongora körül, az intim kamarazenében is nyílt kellő spatium a zeneszerzői kreativitás számára. Meggyőzésünkről Várjon Dénes mellett többek közt Simon Izabella és a csellista Várdai István gondoskodik majd.

„Übü mama, add csak ide azt a patkánykarmonádlit, hadd kínáljam körül!” Így szól a vacsoraasztalnál trónoló címszereplő Afred Jarry diákcsínyekből lepárolt rémbohózatában, vagyis az 1896-os Übü királyban. Ezen a lakomán természetesen nemcsak az emlegetett karmonádliból lehet csemegézni, emlékezzünk csak az étkezést követő dialógusra: „Übü papa: Nohát, kapitány, jól­esett a vacsora? Paszomány: Remekül, uram, kivéve a szahar! Übü papa: Ejnye, pedig a szahar sem volt rossz! Übü mama: Ízlés dolga.” E drámatörténeti étkezést szerda este a Concerto Budapest programjának nyitószáma, Bernd Alois Zimmermann 1966-os kompozíciója, az Übü király vacsorája fogja megidézni, hogy aztán Keller Andrásék koncertjén két 20. századi, szláv Paganini-variáció is megszólaljon: egy Rahmanyinovtól és egy Lutosławskitól, éppen nem mellesleg a kiváló Andrej Korobejnyikov zongorajátékával (Nemzeti Hangversenyterem, március 27., fél nyolc).

S végezetül említsük Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Bartók-koncertjét, amelynek előzetes feldicsérése bízvást mellőzhető. Legyen elég annyit mondanunk, hogy a műsor A kékszakállú herceg várával végződik majd: a Kékszakállú szólamát Cser Krisztián, Juditét pedig Vizin Viktória (képünkön) fogja énekelni (Nemzeti Hangversenyterem, március 23., fél négy). Szóval kulcsokat zsebre vágni és ajtókat feltépni, irány a koncert!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.