A technológia és az emberi test képességeinek közös határán mozgott a társulat ezúttal is, új értelmezést adva a sokat koptatott intermédia kifejezésnek, amikor a bizonyos krómozott-nikkelezett trilógia második és harmadik részét adta elő. A tánc közeli jövőjébe nyerhettünk betekintést a Sulphur 6 című etűd által, amelyben a tűz témáját járták, toporogták, táncolták körül. Lángvörös anti-tütükben, elképesztő tempóban, arccal vagy háttal a hipermodern színpadi fénytechnikának, és felfedezve az emberi test és a digitális kifejezés közös, neuralgikus pontjait. A nyújtásokkal pedig lehetőséget adva némi meditációra, illetve önhipnotizációra is, amelyet egyesek ádáz módon bóbiskolásra használtak fel.
A csoda azért mégis a levegő és föld elemekre referáló tánc-sci-fi, az Aeon című performance volt. Mármint annak, aki volt szerencsés azt a karzatról nézni, mint a király. Ipari jellegű csarnokokban, liftaknában, veseműtéten és az angyalok karában érezhette magát a befogadó. Nagyjából ebben a sorrendben. Klinikai pontossággal táncoltak, akár emlékmásaik a képernyőkön és a vásznakon. Kések voltak a nagy galaktikus vajban.
- siss -
Koreográfia: Wayne McGregor és Catherine Bennett; Claire Cunningham, Laila Diallo, Niklas Laustiola, Odette Hughes, Ben Maher, Fionuala Power