Zene

Térey János hangütéseket keverő, akadémikus álorcában pimaszkodó, az irodalmi tradíciót bekebelező, technikás, közhelyekkel sem óvatoskodó költészetének 2002 óta halmozódó darabjait jelentette meg Ultra című kötetében (Magvető, 148 oldal, 1990 Ft). A friss könyv tizenkét versét zenésítette meg tíz fiatal zeneszerző, a kompozíciók közel 250 oldalas partitúráját az október 9-i koncert napján jelentették meg, ráadásul baráti áron. A kottagrafika nem szép, sajtóhibákat még felületes átlapozással is találtam benne, ám a dokumentátori szenvedélyt csakis kitörő örömmel üdvözölhetjük.

Amikor a rendező első filmje, a Japán elején a férfi elhagyja a várost és vidékre megy, megfogalmazódik a kérdés: de vajon mi történik azon az autók lámpáitól pirosló helyen? Reygadas második nagyjátékfilmjében erről beszél.

A szerző személyében szakmája sztárját, az amerikai filmkritikaírás befolyásos megmondóemberét tisztelhetjük.

És nem is egy, hanem egész csontvázhadsereg dől ki a szekrényből, amikor a dán Hansen família a családfő ötvenedik születésnapját ünnepli. Hazajön a három felnőtt gyerek, turbófokozaton működik a személyzet, kicsípve mindenki, még a terített asztal is - becsípve meg csak később lesznek.

Fogalmam sincs, mi mehetett végbe Günter Grass fejében, amikor megkapta a felkérést, hogy 2005-re szerkesszen kötetet Hans Christian Andersen születésének 200. évfordulójára a különös életű dán meséiből, és készítsen illusztrációkat az ünnepi kiadáshoz;

Hasonlították Macbethhez, Learhez és Übü királyhoz, s ítélték már európai látókörű bölcs államférfinek éppúgy, mint vértől iszamos kezű sutyeráknak. Kádár János tagadhatatlanul markáns és izgalmas történeti alak, s mint ilyen, ez idáig az utolsó a magyar históriai személyiségek sorában. 17 évvel a halála után gyors egymásutánban három vaskos biográfia is megjelent a néhai pártfőtitkárról.

Nyolc kis kritika

Az ezredfordulón alakult papagájkommandó voltaképpen egy olcsó poén profi kivitelezésével katapultált a manhattani buzibárok mélyéről a slágerlisták élére 2003-ban.

David Pajo nem akárki.

A lemezen hallható minden hang gitár, basszusgitár, dob és ének felhasználásával készült - áll fontoskodva a borítón.

Hurrá, nyaralunk! - legalábbis Pintér Béla Társulatának előadásában; méghozzá Horvátországban, egyenesen Korcsulán, de tán nem tévedek, ha azt gondolom, a magyar nyelv asszociációs rugalmassága teremtette Pintérék színpadára éppen ezt a szigetet.

Ulrike Rosenbach annak a hatvanas-hetvenes évek fordulóján indult generációnak a tagja, amely sok szempontból meghatározó szerepet játszott a század utolsó harmadának vizuális kultúrájában. E nemzedék egyszerre változtatta meg a kortárs német és az egyetemes művészetet; részt vett az akkori NSZK képzőművészetének felemelésében, egyenrangúsításában, másrészt a mediális művészet európai úttörőjévé vált, egyszersmind a nőművészet és a feminista eszmerendszer protagonistájává lett.

Nyolc kis kritika

Van egy pár visszatérő elbeszélési séma a rocktörténetben: ilyen például a hosszabb underground pályafutás után egyszer csak "nagy" kiadóhoz szerződő zenekar hanyatlástörténete, amely ezzel hirtelen megindul a képzeletbeli művészi lejtőn.