Kék vér - Mastodon: Blood Mountain (lemez)

  • Tófalvy Tamás
  • 2006. október 5.

Zene

Van egy pár visszatérő elbeszélési séma a rocktörténetben: ilyen például a hosszabb underground pályafutás után egyszer csak "nagy" kiadóhoz szerződő zenekar hanyatlástörténete, amely ezzel hirtelen megindul a képzeletbeli művészi lejtőn.

Van egy pár visszatérő elbeszélési séma a rocktörténetben: ilyen például a hosszabb underground pályafutás után egyszer csak "nagy" kiadóhoz szerződő zenekar hanyatlástörténete, amely ezzel hirtelen megindul a képzeletbeli művészi lejtőn. Az anyagién persze véletlenül sem, hiszen a sztori mottója mindig ugyanaz: "eladták magukat". Egyszerű lenne persze szó nélkül elmenni az ilyen és ehhez hasonló nagy elméletek mellett, de ez néha sajnos nem megy olyan könnyen. Például az olyan lemezek miatt, mint a Blood Mountain.

A kezdetektől fogva az amerikai extrém zene egyik legendás istállójához, a Relapse-hez kötődő Mastodon a 2002-es Remissionnel csapódott be a köztudatba, és nem vitás, hogy a zseniális opus nyomán teljesen indokolt volt a felhajtás. Védjegyszerű, hegyomlásmódra lezúduló dobok, a masszív riffeket átfonó, éppen megfelelően keletiesre vett gitártémák, erőteljes vokálok, mindez egy hol valódi, hol fiktív mitológiákból összegyúrt, koherens képi világgal körítve - ez volt a Mastodon, egy egészen friss fogás, csupa klasszikus alapanyagból kisütve. A szintén a Relapse-nél megjelent, valamivel halványabb visszhangú második lemez, a Leviathan után pedig megtörtént a nagy esemény: a zenekar leszerződött a Warner Bros.-hoz. És bármilyen inkonzisztensek is legtöbbször az összeesküvés-elméletek, ezúttal mégis passzol a séma: a Blood Mountain pont olyan lett, amilyennek egy multinál megjelenő metállemeznek lennie "kell".

A korábbi, sok tételen átvonuló koncepciókat, szépen megoldott keretes motívumokat, kísérletező kedvű kitérőket már nem fogjuk megtalálni a lemezen, helyettük tizenhárom, gyakran már ismert részleteket is újrahasznosító, könynyebben klipesíthető szám sorakozik egymás után. Az új Mastodonnal természetesen nem az a gondom, hogy rádióbarát. Hanem hogy ez a Mastodon már korántsem az a friss és újító banda, ami volt - viszont az egyébként jó és szép, csak éppen átlagos rockzenét nem illene egyfajta arisztokratikus küldetéstudattal elővezetni. Hogy Brann Dail dobos (persze a Music TV-ben közölt) vízióját idézzem: "Király lenne, ha a srácok nem Linkin Park-, hanem inkább Mastodon-dalokat gyakorolnának otthon ezentúl." Az aktuális slágerlisták lecserélésére irányuló kétes értékű törekvésnél ezúttal is többet ért volna egy újabb zenei vérfrissítés levezénylése.

Warner, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.