Interjú

„Tele vagyunk baleksztorikkal”

Hevesi Nándor – Gentry Sultan, Buharov testvérek

  • Soós Tamás
  • 2025. május 28.

Zene

Hosszú idő után új lemezt adott ki a legszabadabb jazzt dadaista humorral és lendületes őserővel játszó Gentry Sultan. A Buharov testvérek tagjaként jelentős kísérleti filmeket jegyző Hevesi Nándorral zenei pályájáról, összművészeti őrületekről és a Pop Ivan esetleges újjáalakulásáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Gentry Sultan a Pop Ivanból nőtt ki, a Pop Ivan pedig a 40 Labor összművészeti kollektívából. Hogyan jött be a filmezés és a képzőművészet mellé a zene?

Hevesi Nándor: Mindig is ott volt. Tízévesen zeneiskolába jártam, de kirúgtak, mert elkezdtem komponálni, mielőtt megtanultam volna zongorázni. 13 évesen vettem egy basszusgitárt, és hallás után elkezdtem leszedni a basszust a nótákból. A főiskolán már több zenekarom is volt. A 90-es évek elején nagyon ment itthon a rhythm & blues, és Szabó Attilával, a Csík zenekar későbbi prímásával játszottunk gyapotszedő bluesokat, meg basszusoztam a Csebokszári Lakótelep ne­vű bulizenekarban. Közben hiányzott, hogy valami avantgárd dolgot csináljak, de a főiskolán szerencsére találkoztam Szilágyi Kornéllal és Vereb Szabival, akik szaxofonoztak, és Horváth Lacival, aki kiváló furulyás-fuvolás volt, és épp akkor kapott egy trombitát. A 40 Laborral happeningszerű zenés performance-okat csináltunk, amelyeken eleinte archív filmeket vetítettünk, és azokat a leghülyébb szövegekkel narráltuk. Bujdosó János is járt ezekre Szolnokról, és mondta, hogy szívesen csatlakozna. Ebből lett a Pop Ivan.

MN: Miért vágytál valami avantgárdra?

HN: Ez talán nem független attól, hogy tízévesen már Bizottságra ugráltam az unokatesómmal. Borító alapján vettem meg a Kalandra fel!-t a hajdúnánási könyvesboltban, és kívülről fújtuk az egész lemezt. Kamaszkoromban alapvetően blues, alter és pszichedelikus zenéket hallgattam, emellé jött az elektronika, a trip hop, a punk és Tom Waits. A főiskolán már experimentális modern zenéket hallgattunk, jazzből is inkább a free-t, Albert Aylert, Ornette Colemant, Sun Rát, Joe McPhee-t. A gimnáziumban jazzből kb. csak Jan Garbareket ismertem, és amikor meghallottam Colemant és Archie Sheppet, az kivitte belőlem a levegőt. A háttérben ott volt az irodalom és a film is, a dadaizmus, az anarchista eszmék. Egy­értelmű volt, hogy valami összművészeti őrületet kell csinálni, amivel felszabadítjuk magunkat és másokat is. Az egri szakkollégiumban laktunk, általában felkeltünk másnaposan, elmentünk gombászni, megfőztük, amit találtunk, aztán zenéltünk. Az utcáról meg a kollégiumi szobákból hívtunk embereket, akik nem tudnak zenélni – mert az felszabadító. Mindenki tud zenélni, még az is, aki nem tud.

MN: Kísérleti filmesként egy élő, inspiráló hagyományba kerültetek be itthon, ami a BBS-től mondjuk a Közgáz Vizuális Brigádig ívelt. Zenészként kihez tudtatok kapcsolódni?

HN: A Bizottság zeneileg elég más volt, de szellemileg fontos inspiráció. Mindenki mást hozott a Pop Ivanba: Bujdosó inkább a metálból és az alternatív rockból jött, Horváth Laci és Vereb Szabi főleg jazzt hallgattak, de mindenkinek ott volt a klasszikus és a népzene. Ezek mind bekerültek a mi zenénkbe is. A Pop Ivanban nem voltak műfaji határok. Amit mindannyian szerettünk, az a Lounge Lizards volt, Marc Ribot és Ornette Coleman. Az elején még nem is tudtuk, ki az a John Zorn, később persze ő is hatott ránk. Aztán ebből az egészből gyúrtunk egy kelet-közép-európai fílinget. Egy dolog volt fontos: hogy szabad legyen. A Pop Ivannal eleinte nem voltak számaink, csak felöltöztünk elegánsan, és nyomtuk, ami a csövön kifért. Persze voltak témák, amelyek egyszer csak bejöttek – vagy nem. Aztán a free jazzes és szabadzenei improvizációkból idővel kikristályosodtak számok, amelyekben továbbra is hagytunk teret a rögtönzésnek. Ez így működik a Gentry Sultanban is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.