Interjú

„Tele vagyunk baleksztorikkal”

Hevesi Nándor – Gentry Sultan, Buharov testvérek

  • Soós Tamás
  • 2025. május 28.

Zene

Hosszú idő után új lemezt adott ki a legszabadabb jazzt dadaista humorral és lendületes őserővel játszó Gentry Sultan. A Buharov testvérek tagjaként jelentős kísérleti filmeket jegyző Hevesi Nándorral zenei pályájáról, összművészeti őrületekről és a Pop Ivan esetleges újjáalakulásáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Gentry Sultan a Pop Ivanból nőtt ki, a Pop Ivan pedig a 40 Labor összművészeti kollektívából. Hogyan jött be a filmezés és a képzőművészet mellé a zene?

Hevesi Nándor: Mindig is ott volt. Tízévesen zeneiskolába jártam, de kirúgtak, mert elkezdtem komponálni, mielőtt megtanultam volna zongorázni. 13 évesen vettem egy basszusgitárt, és hallás után elkezdtem leszedni a basszust a nótákból. A főiskolán már több zenekarom is volt. A 90-es évek elején nagyon ment itthon a rhythm & blues, és Szabó Attilával, a Csík zenekar későbbi prímásával játszottunk gyapotszedő bluesokat, meg basszusoztam a Csebokszári Lakótelep ne­vű bulizenekarban. Közben hiányzott, hogy valami avantgárd dolgot csináljak, de a főiskolán szerencsére találkoztam Szilágyi Kornéllal és Vereb Szabival, akik szaxofonoztak, és Horváth Lacival, aki kiváló furulyás-fuvolás volt, és épp akkor kapott egy trombitát. A 40 Laborral happeningszerű zenés performance-okat csináltunk, amelyeken eleinte archív filmeket vetítettünk, és azokat a leghülyébb szövegekkel narráltuk. Bujdosó János is járt ezekre Szolnokról, és mondta, hogy szívesen csatlakozna. Ebből lett a Pop Ivan.

MN: Miért vágytál valami avantgárdra?

HN: Ez talán nem független attól, hogy tízévesen már Bizottságra ugráltam az unokatesómmal. Borító alapján vettem meg a Kalandra fel!-t a hajdúnánási könyvesboltban, és kívülről fújtuk az egész lemezt. Kamaszkoromban alapvetően blues, alter és pszichedelikus zenéket hallgattam, emellé jött az elektronika, a trip hop, a punk és Tom Waits. A főiskolán már experimentális modern zenéket hallgattunk, jazzből is inkább a free-t, Albert Aylert, Ornette Colemant, Sun Rát, Joe McPhee-t. A gimnáziumban jazzből kb. csak Jan Garbareket ismertem, és amikor meghallottam Colemant és Archie Sheppet, az kivitte belőlem a levegőt. A háttérben ott volt az irodalom és a film is, a dadaizmus, az anarchista eszmék. Egy­értelmű volt, hogy valami összművészeti őrületet kell csinálni, amivel felszabadítjuk magunkat és másokat is. Az egri szakkollégiumban laktunk, általában felkeltünk másnaposan, elmentünk gombászni, megfőztük, amit találtunk, aztán zenéltünk. Az utcáról meg a kollégiumi szobákból hívtunk embereket, akik nem tudnak zenélni – mert az felszabadító. Mindenki tud zenélni, még az is, aki nem tud.

MN: Kísérleti filmesként egy élő, inspiráló hagyományba kerültetek be itthon, ami a BBS-től mondjuk a Közgáz Vizuális Brigádig ívelt. Zenészként kihez tudtatok kapcsolódni?

HN: A Bizottság zeneileg elég más volt, de szellemileg fontos inspiráció. Mindenki mást hozott a Pop Ivanba: Bujdosó inkább a metálból és az alternatív rockból jött, Horváth Laci és Vereb Szabi főleg jazzt hallgattak, de mindenkinek ott volt a klasszikus és a népzene. Ezek mind bekerültek a mi zenénkbe is. A Pop Ivanban nem voltak műfaji határok. Amit mindannyian szerettünk, az a Lounge Lizards volt, Marc Ribot és Ornette Coleman. Az elején még nem is tudtuk, ki az a John Zorn, később persze ő is hatott ránk. Aztán ebből az egészből gyúrtunk egy kelet-közép-európai fílinget. Egy dolog volt fontos: hogy szabad legyen. A Pop Ivannal eleinte nem voltak számaink, csak felöltöztünk elegánsan, és nyomtuk, ami a csövön kifért. Persze voltak témák, amelyek egyszer csak bejöttek – vagy nem. Aztán a free jazzes és szabadzenei improvizációkból idővel kikristályosodtak számok, amelyekben továbbra is hagytunk teret a rögtönzésnek. Ez így működik a Gentry Sultanban is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.