Lemez

The Alligator Wine: Demons of the Mind

  • Soós Tamás
  • 2020. június 14.

Zene

Lehet gitár nélkül gitárzenét játszani? Thomas Teufel és Rob Vitacca egy Fekete-erdő-közeli kisvárosban kezdtek német specialitásnak számító krautrockot játszani (lásd még: Can, Ash Ra Tempel, Amon Düül II), de hamar rájöttek, hogy csak úgy tűnhetnek ki a power duók hosszú sorából (lásd még: White Stripes, Black Keys, Royal Blood), ha a garázsban hagyják a gitárokat, és a motorikus ritmusokra egy szanaszéjjel torzított orgonával riffelnek rá. Már ez az ötlet sem volt erények nélküli, az Alligator Wine azonban végigvitt még egy, és még formabontóbb gondolatkísérletet, hogy a végén megállapítsák: igenis lehet fekete spirituálékat diszkóban játszani. „Egy lábbal a sírban, egy lábbal a diszkóban állok” – énekli Vitacca a lemez kulcsdalában (The Flying Carousel), és ez le is írja az Alligator Wine receptjét: mocsárblues és Depeche Mode, elektropop és újpszichedélia. Yo La Tengo a táncparketten, Deep Purple a Szombat esti lázban. A lemez tömve van pumpáló diszkó­bluesslágerekkel, amelyekből egy pillanatra sem hiányoznak a gitárok, mert Vitacca karcosan túlfűtött hangja, dörgő orgonája (és analóg Moog basszusszintetizátora) maradéktalanul kitölti a teret.

Más kérdés, hogy hová lehet továbbvinni ezt a stílust, amit már elsőre maximálisan kiaknáztak (erre az albumot tripelős melankóliával záró Sweetheart on Fire adhat választ), de az kétségtelen, hogy az Alligator Wine olyan energikusan játszik és olyan popérzékenyen ötvöz klasszikus zsánereket, ahogy azt egy gitárhősös klasszikusrock-zenekar nem tudná – és ez ebben a műfajban manapság már bőven elég a megváltáshoz.

Century Media, 2020

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.