Lemez

The Alligator Wine: Demons of the Mind

  • Soós Tamás
  • 2020. június 14.

Zene

Lehet gitár nélkül gitárzenét játszani? Thomas Teufel és Rob Vitacca egy Fekete-erdő-közeli kisvárosban kezdtek német specialitásnak számító krautrockot játszani (lásd még: Can, Ash Ra Tempel, Amon Düül II), de hamar rájöttek, hogy csak úgy tűnhetnek ki a power duók hosszú sorából (lásd még: White Stripes, Black Keys, Royal Blood), ha a garázsban hagyják a gitárokat, és a motorikus ritmusokra egy szanaszéjjel torzított orgonával riffelnek rá. Már ez az ötlet sem volt erények nélküli, az Alligator Wine azonban végigvitt még egy, és még formabontóbb gondolatkísérletet, hogy a végén megállapítsák: igenis lehet fekete spirituálékat diszkóban játszani. „Egy lábbal a sírban, egy lábbal a diszkóban állok” – énekli Vitacca a lemez kulcsdalában (The Flying Carousel), és ez le is írja az Alligator Wine receptjét: mocsárblues és Depeche Mode, elektropop és újpszichedélia. Yo La Tengo a táncparketten, Deep Purple a Szombat esti lázban. A lemez tömve van pumpáló diszkó­bluesslágerekkel, amelyekből egy pillanatra sem hiányoznak a gitárok, mert Vitacca karcosan túlfűtött hangja, dörgő orgonája (és analóg Moog basszusszintetizátora) maradéktalanul kitölti a teret.

Más kérdés, hogy hová lehet továbbvinni ezt a stílust, amit már elsőre maximálisan kiaknáztak (erre az albumot tripelős melankóliával záró Sweetheart on Fire adhat választ), de az kétségtelen, hogy az Alligator Wine olyan energikusan játszik és olyan popérzékenyen ötvöz klasszikus zsánereket, ahogy azt egy gitárhősös klasszikusrock-zenekar nem tudná – és ez ebben a műfajban manapság már bőven elég a megváltáshoz.

Century Media, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.