Lemez

Ének a konfettiesőben

The Darkness: Hot Cakes

  • - szszcs -
  • 2012. szeptember 20.

Zene

Van abban azért egy izgalmas csavar, hogy végül nem a Darkness, hanem a tökéletes antitézisét megtestesítő Radiohead legsikeresebb tanítványa, a Muse lett az új Queen. Az pedig, hogy ezen a lemezen helyet kapott egy Radiohead-feldolgozás is, alighanem a rockzene egészen mély összefüggéseire világít rá.

Rövid tündöklése idején a Darkness legnagyobb tragédiája az volt, hogy az újságírók soha nem azzal foglalkoztak, mennyi kábítószert használnak a tagok, és milyen modellcsajokat visznek ágyba, hanem azzal, hogy akkor most vicc-e ez az egész, vagy sem - és ez gyakorlatilag meg is pecsételte a zenekar sorsát. Pedig igény éppenséggel még lett is volna tán egy igazi, agyatlan és iróniamentes stadionrock-fordulatra. Az időzítés annyira nem is volt rossz: az új rockforradalom sikere jelezte, hogy nem muszáj minden fiatal gitárzenekarnak csúnya, bézbólsapkás pasikból állnia, szóval igazából tényleg csak idő kérdése volt, mikor jutunk el a fiatalos Television- és Clash-koppintástól az áramvonalasított Thin Lizzy-riffekig és a köldöktájékon kivágott fellépődresszekig.


A Darkness pedig valóban bámulatosan ordenáré harsánysággal és iszonyú hatékonyan idézte fel a rockzenének azt a szép korszakát, amikor a Queen, a Van Halen és az AC/DC darabkáiból sikerült kikísérletezni a Def Leppardot. A rendkívül sikeres 2004-es debütlemezt aztán egy rosszul fogadott folytatás, hosszú agónia és feloszlás követte, a frontember pedig azóta túlesett egy eredményes elvonókúrán és egy hajbeültetésen, s most úgy fest, hogy minden a legnagyobb rendben van. Kb. 1981-et írunk, Jim Steinmann konfettiesővel kísért posztglam/proto-Sunset Strip rockmusicalt írt Russel Mael falzettjeire és John Taylor vokáljaira, az erősítőket pedig személyesen Mutt Lange állította be. Ha arénarockhimnuszokra vágyunk, de elegünk van már a kismillió U2- és Springsteen-kópiából, a Darkness továbbra is ideális választásnak bizonyul.

Canary Dwarf, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.