lemez

Thomas Dunford, Jean Rondeau: Barricades

  • - csk -
  • 2020. október 10.

Zene

Lant és csembaló ritkán hallható közös produkcióban. Rokonok pedig: mindkettő húros és pengetős hangszer. Az utóbbira nem túl gyakran gondolunk, hiszen a csembalót billentyűkkel szólaltatják meg – ám a billentyűk olyan mechanikát működtetnek, amelynek végén pengető érintkezik a húrokkal: innen a hangszerre jellemző „pöncögő” hang. Két kiváló francia művész, a lantos Thomas Dunford (1988) és a csembalista Jean Rondeau (1991) jóvoltából végre egy lemezen találkozik a két instrumentum.

A lemez rendkívül színes válogatást ad a francia barokk repertoárból, François Couperintől Robert de Visée-n, Michel Lambert-en, Marin Marais-n át Philippe Rameau műveiig. A gyönyörködtető antológiában hallunk egy teljes, héttételes szvitet (De Visée), a többi viszont mind-mind rövid, egytételes karakterdarab, többnyire ábrázoló szellemű, költői feliratokkal – ilyen a lemez címét is adó Couperin-mű, a Les Baricades Mistérieuses is. Virtuóz, érzékeny, fantáziadús, láttató előadások ezek, amelyek közül néhányban a viola da gambán játszó Myriam Rignol, a mezzoszoprán Lea Desandre vagy a bariton Marc Mauillon csatlakozik a lemez két főszereplőjéhez.

A CD hangulata varázslatos: álomszerű, meditatív, szabadon tűnődő. Dunford és Rondeau előadásmódja pedig popzenészeket megszégyenítően közvetlen, rámutatva arra a törekvésre, amely többek közt a L’Arpeggiata vagy a Private Musicke felvételeit is jellemzi: megmutatni a zenehallgatónak, hogy a barokk tud olyan elengedett, szórakoztató és könnyű muzsika lenni, mint a mai slágergyárosok dalai.

Erato, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.