Lant és csembaló ritkán hallható közös produkcióban. Rokonok pedig: mindkettő húros és pengetős hangszer. Az utóbbira nem túl gyakran gondolunk, hiszen a csembalót billentyűkkel szólaltatják meg – ám a billentyűk olyan mechanikát működtetnek, amelynek végén pengető érintkezik a húrokkal: innen a hangszerre jellemző „pöncögő” hang. Két kiváló francia művész, a lantos Thomas Dunford (1988) és a csembalista Jean Rondeau (1991) jóvoltából végre egy lemezen találkozik a két instrumentum.
A lemez rendkívül színes válogatást ad a francia barokk repertoárból, François Couperintől Robert de Visée-n, Michel Lambert-en, Marin Marais-n át Philippe Rameau műveiig. A gyönyörködtető antológiában hallunk egy teljes, héttételes szvitet (De Visée), a többi viszont mind-mind rövid, egytételes karakterdarab, többnyire ábrázoló szellemű, költői feliratokkal – ilyen a lemez címét is adó Couperin-mű, a Les Baricades Mistérieuses is. Virtuóz, érzékeny, fantáziadús, láttató előadások ezek, amelyek közül néhányban a viola da gambán játszó Myriam Rignol, a mezzoszoprán Lea Desandre vagy a bariton Marc Mauillon csatlakozik a lemez két főszereplőjéhez.
A CD hangulata varázslatos: álomszerű, meditatív, szabadon tűnődő. Dunford és Rondeau előadásmódja pedig popzenészeket megszégyenítően közvetlen, rámutatva arra a törekvésre, amely többek közt a L’Arpeggiata vagy a Private Musicke felvételeit is jellemzi: megmutatni a zenehallgatónak, hogy a barokk tud olyan elengedett, szórakoztató és könnyű muzsika lenni, mint a mai slágergyárosok dalai.
Erato, 2020
