„Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: »Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.« Meg is esküdött neki: »Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.« Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?« »Keresztelő János fejét« – válaszolta. Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: »Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!« A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának.” Ekképpen adja elő Márk evangéliuma a Keresztelő János halálához elvezető eseménysort, amely Máténál is egészen így fest – éppen csak a táncos léptű hercegnő neve hiányzik mindkét bibliai beszámolóból. Persze ha máshonnan nem, hát Oscar Wilde meg Richard Strauss révén jól tudjuk, hogy Salome volt ez a gyászos szerepű hölgy, amint erről pár nap múlva – ha minden igaz – az Erkel Színházban is meggyőződhetünk majd. Ott ugyanis végre új premierre készülnek: Kocsár Balázs vezényletével és a török szoprán, Sera Gösch címszereplésével adják elő Strauss oly intenzív egyfelvonásosát (szeptember 15., hét óra).
De a Müpában is zajlani ígérkezik az élet, hiszen ott meg az Európai Hidak fesztivál programjára készülnek már nagyban, amikor ezeket a sorokat írjuk. Idén szeptemberben a brit zene és kultúra kerül a figyelem középpontjába, egyebek közt azzal a koncerttel, amelynek nyitószáma az Orpheus Britannicus, vagyis Henry Purcell műve, a Tündérkirálynő – szvit lesz (Fesztivál Színház, szeptember 15., háromnegyed nyolc). A Budapesti Fesztiválzenekar együttesét – mint írják – a régi zenélés „formabontó és merész fenegyereke”, Christian Curnyn vezényli majd, a másodikként felhangzó Händel-motettát pedig Baráth Emőke fogja elénekelni. Másnap ugyanitt kortárs angolszász zeneművek sora hangzik fel, így egyebek mellett Thomas Adès Lieux retrouvés című szerzeményére is rátalálhatunk majd, méghozzá Szabó Péter csellóművész főszereplésével (Fesztivál Színház, szeptember 16., háromnegyed nyolc). A BFZ hagyományosan az évadnyitó tematikus fesztivál főszereplője, de mi már előbb is nekik tapsolhatunk a hétvégén, merthogy vasárnap este Fischer Iván dirigálásával a Pastorale szimfóniát és Mahlertől a Dal a Földről csodáját ugyancsak ők adják elő (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 13., fél négy).
A Zeneakadémián is hozzálátnak az elmaradások és halasztások bepótlásához, így megtartani készülnek azt az eredetileg tavaszra meghirdetett hangversenyt is, amelyen Rolla János koncertmesteri irányításával az egyetem kamarazenekara a többalakú Haydn-kompozíció, a Krisztus hét szava a keresztfán vonós verziója fog megszólalni (szeptember 18., fél nyolc).
