HANGADÓ - Interjú

„Tiszta perzsavásár”

Marie-Ange Petit ütőhangszeres művész

Zene

Sokféle hangszerének komoly szakembere, kutat, zenél, néha táncol is a színpadon. Imád barkácsolni, ami ehhez a sokszínű hangszerparkhoz szerinte elengedhetetlen. Beszélgetésünkből az is kiderül, hogy a historikus ütőhangszerjátékhoz nem elég jól ütni.

Magyar Narancs: Egy ütőhangszeres hölgy eleve ritka jelenség, az meg különösen, hogy historikus ütőhangszereken játsszon. Hogyan alakult ez így?

Marie-Ange Petit: Először szaxofont tanultam – ezért sokat kellett harcolnom, mert akkor még nem vettek föl nőket erre a hangszerre –, ami nagyon fontos volt ahhoz, hogy a frazeálást megtanuljam, hogy a dobolás ne csak üres ritmus legyen. Gyerekkoromban már játszottam üstdobon, kisvárosi fúvószenekarokban – harmonies municipales-ban –, a szabadtéri kis pavilonokban. A régi hangszerekhez Jean-Claude Malgoire, a historikus barokk játék egyik előfutára juttatott el. Malgoire faütőket adott, csodálkoztam is, de meggyőzött, mert a barokkban nagyon fontos a jól hallható, világos ritmus az állati bőrökön.

MN: Hányféle üstdobon játszik?

MAP: Nagyjából harminc saját különböző modellem van, kicsik, nagyok, sárgaréz, vörösréz, van Dresden típus a romantikus zenéhez, vannak eredeti francia hangszereim a 18. századból, vannak német és osztrák üstdobjaim, és így tovább. Nemsokára egy Bee­thoven-darabot veszünk fel Philippe Herreweghével, oda Wunderlichet viszek, mert az jobban bírja az utazást: ezek nagyon érzékeny hangszerek, a kamionban éjjel megfáznak, nappal melegük van.

MN: Mindenhova vinnie kell a hangszereit, helyben nem lehet bérelni?

MAP: Ritkán van helyben megfelelő hangszer. Ha jól tudom, Budapesten is csak egy historikus üstdobpár van, de az érthető módon nem mindig elérhető.

MN: Melodikus ütőhangszereken is játszik – marimbán, xilofonon?

MAP: Egy lemezen, amelyen haláltánc-feldolgozások voltak, játszottam egy úgynevezett Stroh­fiedelen; ez lényegében egy szalmacsomókra helyezett cimbalom, amelyet fakanalakkal szólaltatnak meg. Ennek nagy felfutása volt a 19. században, bár sokkal régebbi hangszer, de egy Josef Gusikow nevű zsidó klezmermuzsikus akkor nagyon népszerűvé tette. Saint-Saëns és Mendelssohn is írt rá darabot.

MN: Mit jelent az, hogy historikus ütőhangszer? Ebbe a kategóriába is beletartozik minden, amit ütni lehet, a cintányér, a háromszög, a rumbatök, gong, a csörgődob és a többi?

MAP: Az, hogy historikus, mindent jelenthet, a paleolitikumtól 2020-ig. A historikus megközelítés azt jelenti, hogy amennyire lehet, megközelítjük azt a hangzást, amilyent az adott zeneszerző akart. Hogy miért játsszak valamit Strohfiedelen, amikor az már rég elavult? Azért, mert Saint-Saëns ezt a hangzást akarta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.