HANGADÓ - Interjú

„Tiszta perzsavásár”

Marie-Ange Petit ütőhangszeres művész

Zene

Sokféle hangszerének komoly szakembere, kutat, zenél, néha táncol is a színpadon. Imád barkácsolni, ami ehhez a sokszínű hangszerparkhoz szerinte elengedhetetlen. Beszélgetésünkből az is kiderül, hogy a historikus ütőhangszerjátékhoz nem elég jól ütni.

Magyar Narancs: Egy ütőhangszeres hölgy eleve ritka jelenség, az meg különösen, hogy historikus ütőhangszereken játsszon. Hogyan alakult ez így?

Marie-Ange Petit: Először szaxofont tanultam – ezért sokat kellett harcolnom, mert akkor még nem vettek föl nőket erre a hangszerre –, ami nagyon fontos volt ahhoz, hogy a frazeálást megtanuljam, hogy a dobolás ne csak üres ritmus legyen. Gyerekkoromban már játszottam üstdobon, kisvárosi fúvószenekarokban – harmonies municipales-ban –, a szabadtéri kis pavilonokban. A régi hangszerekhez Jean-Claude Malgoire, a historikus barokk játék egyik előfutára juttatott el. Malgoire faütőket adott, csodálkoztam is, de meggyőzött, mert a barokkban nagyon fontos a jól hallható, világos ritmus az állati bőrökön.

MN: Hányféle üstdobon játszik?

MAP: Nagyjából harminc saját különböző modellem van, kicsik, nagyok, sárgaréz, vörösréz, van Dresden típus a romantikus zenéhez, vannak eredeti francia hangszereim a 18. századból, vannak német és osztrák üstdobjaim, és így tovább. Nemsokára egy Bee­thoven-darabot veszünk fel Philippe Herreweghével, oda Wunderlichet viszek, mert az jobban bírja az utazást: ezek nagyon érzékeny hangszerek, a kamionban éjjel megfáznak, nappal melegük van.

MN: Mindenhova vinnie kell a hangszereit, helyben nem lehet bérelni?

MAP: Ritkán van helyben megfelelő hangszer. Ha jól tudom, Budapesten is csak egy historikus üstdobpár van, de az érthető módon nem mindig elérhető.

MN: Melodikus ütőhangszereken is játszik – marimbán, xilofonon?

MAP: Egy lemezen, amelyen haláltánc-feldolgozások voltak, játszottam egy úgynevezett Stroh­fiedelen; ez lényegében egy szalmacsomókra helyezett cimbalom, amelyet fakanalakkal szólaltatnak meg. Ennek nagy felfutása volt a 19. században, bár sokkal régebbi hangszer, de egy Josef Gusikow nevű zsidó klezmermuzsikus akkor nagyon népszerűvé tette. Saint-Saëns és Mendelssohn is írt rá darabot.

MN: Mit jelent az, hogy historikus ütőhangszer? Ebbe a kategóriába is beletartozik minden, amit ütni lehet, a cintányér, a háromszög, a rumbatök, gong, a csörgődob és a többi?

MAP: Az, hogy historikus, mindent jelenthet, a paleolitikumtól 2020-ig. A historikus megközelítés azt jelenti, hogy amennyire lehet, megközelítjük azt a hangzást, amilyent az adott zeneszerző akart. Hogy miért játsszak valamit Strohfiedelen, amikor az már rég elavult? Azért, mert Saint-Saëns ezt a hangzást akarta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.