„Tiszta perzsavásár”

Marie-Ange Petit ütőhangszeres művész

Sokféle hangszerének komoly szakembere, kutat, zenél, néha táncol is a színpadon. Imád barkácsolni, ami ehhez a sokszínű hangszerparkhoz szerinte elengedhetetlen. Beszélgetésünkből az is kiderül, hogy a historikus ütőhangszerjátékhoz nem elég jól ütni.

Magyar Narancs: Egy ütőhangszeres hölgy eleve ritka jelenség, az meg különösen, hogy historikus ütőhangszereken játsszon. Hogyan alakult ez így?

Marie-Ange Petit: Először szaxofont tanultam – ezért sokat kellett harcolnom, mert akkor még nem vettek föl nőket erre a hangszerre –, ami nagyon fontos volt ahhoz, hogy a frazeálást megtanuljam, hogy a dobolás ne csak üres ritmus legyen. Gyerekkoromban már játszottam üstdobon, kisvárosi fúvószenekarokban – harmonies municipales-ban –, a szabadtéri kis pavilonokban. A régi hangszerekhez Jean-Claude Malgoire, a historikus barokk játék egyik előfutára juttatott el. Malgoire faütőket adott, csodálkoztam is, de meggyőzött, mert a barokkban nagyon fontos a jól hallható, világos ritmus az állati bőrökön.

MN: Hányféle üstdobon játszik?

MAP: Nagyjából harminc saját különböző modellem van, kicsik, nagyok, sárgaréz, vörösréz, van Dresden típus a romantikus zenéhez, vannak eredeti francia hangszereim a 18. századból, vannak német és osztrák üstdobjaim, és így tovább. Nemsokára egy Bee­thoven-darabot veszünk fel Philippe Herreweghével, oda Wunderlichet viszek, mert az jobban bírja az utazást: ezek nagyon érzékeny hangszerek, a kamionban éjjel megfáznak, nappal melegük van.

MN: Mindenhova vinnie kell a hangszereit, helyben nem lehet bérelni?

MAP: Ritkán van helyben megfelelő hangszer. Ha jól tudom, Budapesten is csak egy historikus üstdobpár van, de az érthető módon nem mindig elérhető.

MN: Melodikus ütőhangszereken is játszik – marimbán, xilofonon?

MAP: Egy lemezen, amelyen haláltánc-feldolgozások voltak, játszottam egy úgynevezett Stroh­fiedelen; ez lényegében egy szalmacsomókra helyezett cimbalom, amelyet fakanalakkal szólaltatnak meg. Ennek nagy felfutása volt a 19. században, bár sokkal régebbi hangszer, de egy Josef Gusikow nevű zsidó klezmermuzsikus akkor nagyon népszerűvé tette. Saint-Saëns és Mendelssohn is írt rá darabot.

MN: Mit jelent az, hogy historikus ütőhangszer? Ebbe a kategóriába is beletartozik minden, amit ütni lehet, a cintányér, a háromszög, a rumbatök, gong, a csörgődob és a többi?

MAP: Az, hogy historikus, mindent jelenthet, a paleolitikumtól 2020-ig. A historikus megközelítés azt jelenti, hogy amennyire lehet, megközelítjük azt a hangzást, amilyent az adott zeneszerző akart. Hogy miért játsszak valamit Strohfiedelen, amikor az már rég elavult? Azért, mert Saint-Saëns ezt a hangzást akarta.