HANGADÓ

„Nem kiállítási tárgy”

20 éves a Szent Efrém Férfikar

Zene

Hogyan lehet megszólítani a szakrális zenével napjaink közönségét, és hogyan fér meg a bizánci zene mellett egy-egy „pandeó”. A kórus tagjaival beszélgettünk.

Az ISON (iszon) a bizánci zene egyik alapfogalma. Azt a hosszan kitartott hangot jelenti, amely megadja a biztos alapot a dallamnak, és „összeköti az égi és a földi dolgokat”. Innen kapta nevét a Szent Efrém Férfikar Hársfa utcai új közösségi tere és próbaterme is. Megérkezésemkor már aktív munka zajlik, a szokásos próbájuk előtt ülünk le beszélgetni a kórus teljes tagságával.

 

A nők épp nem értek rá

„Egy kárpátaljai út során, 2002-ben kezembe akadt egy kotta, Boksay János pap, zeneszerző Aranyszájú Szent János-liturgiája – meséli Bubnó Tamás, a kórus alapítója és vezetője –, ez a keleti szertatásoknak fontos darabja, rá is volt írva, hogy férfikar számára íródott. A kottát hazahoztam, és a Hungaroton rögtön arra kért, hogy énekeljük fel ezt a különleges, sokáig elveszettnek hitt művet. Ennek eléneklésére született meg a Szent Efrém.”

Szent Efrém (306–373) a szír ortodox egyház egyik teológusa, himnuszírója volt, akinek a feljegyzések szerint énekei, himnuszai sok embert vezettek vissza az „igaz útra”. A szakralitás és az egyházzene a Bubnó család történetében mélyen gyökerezik. Bubnó Tamás Homrogdon nőtt fel, édesapja, nagyapja is a falu görögkatolikus papja volt. Ő a Magyar Rádió kórusában kezdett énekelni, s a Tomkins együttesben folytatta. A kar a Rózsák terén működő görögkatolikus kórusból született, amely olykor spontán férfikarrá alakult – amikor a nők éppen nem értek rá. „Ha valaki akkor azt mondja, hogy férfikart fogok alapítani, kinevetem. A vegyes kart korábban sokkal jobban szerettem” – árulja el a kórus vezetője. A Boksay-kotta azonban belendítette ezt a folyamatot. A kórus 2002. augusztus 22-én már élőben is színpadra lépett az akkori Zempléni Művészeti Napokon.

Ekkor még kizárólag bizánci zenével foglalkoztak. „A Kárpát-medencei bizánci emlékekkel indultunk, ezekből azonban sajnos nem akad túl sok. Bár a Kárpát-medence egészét nézve sok bizánci hívő él, a mai Magyarország területén mindössze pár százezren, így aztán a kárpátaljai, felvidéki, délvidéki énekeket is felvettük a repertoárunkba” – magyarázza Bubnó. A bővítés jegyé­ben elsőként „egy magyar arc” megjelenítésébe fogtak, Bartók, Liszt, Kodály férfikarra írt műveinek feldolgozásával. „Utána azok a művek következtek, amelyeket kimondottan nekünk, a mi hangjainkra, a mi műsorunkra komponáltak. Majd elkezdtünk nyitni a világzene, a népzene felé is. A jazz még éppen kimaradt, de improvizációkat csinálunk. Többen játszunk hangszeren, és az mindig nagyon érdekes, amikor egy énekegyüttes tagjai zenélni kezdenek az előadás közben.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.