Tízezerből - John Carney: Egyszer (Film )

  • - köves -
  • 2008. június 12.

Zene

A kulisszákra koncentráló werkfilmek néha izgalmasabbak, mint maga a főműsorszám, amit kísérnek. Persze mindig vannak, akik eludvariaskodják a dolgot, és még el sem készült a film, de már köszönik az ügynöküknek, mások arcokat vágnak és belegrimaszolnak a kamerába, de olyan is van, hogy tényleg meg lehet tudni valamit a forgatás menetéről, a produkció mögötti emberi, szakmai viszonylatokról. Az Egyszer magával ragadó werkfilm, ha van szépséghibája, az is csak az lehet, hogy ő maga a főfilmes attrakció. Áll a bús képű utcazenész a vásárlóutca sarkán, mögötte leértékeléseket hirdető kirakat, előtte egyfős közönsége, egy meglehetősen ingatag lábon álló egzisztencia, de mint kiderül, ő sem a pengetés miatt jött, hanem a bevételért.

A kulisszákra koncentráló werkfilmek néha izgalmasabbak, mint maga a főműsorszám, amit kísérnek. Persze mindig vannak, akik eludvariaskodják a dolgot, és még el sem készült a film, de már köszönik az ügynöküknek, mások arcokat vágnak és belegrimaszolnak a kamerába, de olyan is van, hogy tényleg meg lehet tudni valamit a forgatás menetéről, a produkció mögötti emberi, szakmai viszonylatokról. Az Egyszer magával ragadó werkfilm, ha van szépséghibája, az is csak az lehet, hogy ő maga a főfilmes attrakció. Áll a bús képű utcazenész a vásárlóutca sarkán, mögötte leértékeléseket hirdető kirakat, előtte egyfős közönsége, egy meglehetősen ingatag lábon álló egzisztencia, de mint kiderül, ő sem a pengetés miatt jött, hanem a bevételért. A csávó iszkol, a gitáros utána - futásuk az európai iskola szerinti: nem akció, inkább kisrealista gimnasztika. Hohó, de milyen realizmus az olyan, ahol tízpercenként dalra fakadnak a szereplők, na persze nem úgy, mint egy echte musicalben, ahol dalol a rézkilincs is, hanem mint egy olyan filmben, ahol zenészeket játszanak a színészek, így életmódbeli sajátosság a nótázás. Mert nemcsak a fiú zenész, hanem az útjába akadó lány is (a valóságban is azok), és rövid ismerkedés után már együtt próbál a csupaszív dublini dalszerző-gitáros és a gyermekét egyedül nevelő, napfényre viruló cseh munkavállaló - szörnyen hangzik, mint a Népjóléti Minisztérium és a Benetton közös toborzója. Ennél egyébként vannak még rosszabbul hangzó pillanatai is a filmnek, például ilyen, amikor a lány utolsó összekuporgatott fillérjein (még ha a saját pénze lenne, de alvó kislánya perselyéből veszi el azt - hát anya-e az ilyen?!) elemet vesz a discmanjébe, és a boltból hazafelé tartva fennhangon próbálgatja az érzelmes dalokat. Nem soroljuk tovább; tele a padlás olyan megoldással, amelyek, ha elmeséljük, a legjóhiszeműbb lelkekből is előhozzák az embergyűlölőt. De azért sem soroljuk tovább, mert ezt a filmet kivételesen nem a mese felől lehet legombolyítani, és még csak nem is a dalok irányából (azok olyanok, amilyenek: többnyire folkos-rockos szerzemények), ami egy zenés filmtől mégiscsak szokatlan. Bizonyára jól leplezett csalafintaság, egy merő számítás az egész, de hiába is dörzsöljük a szemünket, tisztára úgy fest, mintha ezt a nagyon banális "boy meets girl" őstörténetet azután forgatták volna, hogy a profi nagyfilm már elkészült, de még volt idő a lámpaoltásig, és maradt valamicske film a felvevőben is. Akkor pedig, nosza, barátaim! - nézett össze a másodasszisztens a zenekari árokkal, fogódzkodjunk össze, és énekeljünk egy jót, addig pedig, míg nem töri ránk az ajtót az éjjeliőr, daruztassuk a kamerát, mint a nagyok! Így persze nem készülnek filmek, de ha mégis, abból legfeljebb valami olcsó marhaság, vagy szórakoztató home-movie szokott kisülni, de tízezerből, ha egyszer olyasvalami, mint ez az Egyszer. Mind a véletlen, mind pedig a csoda kívül esik a hivatalos filmtörténeti kategóriákon - inkább a tanácstalanságunkat jelzik e vélhetően egyszeri, de biztosan folytathatatlan remeklés láttán.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.