Mielõtt az ördög rád talál Ha akarnánk, sem tudnánk szebben mondani: Philip Seymour Hoffman és Marisa Tomei egy látványosan jóízût kefél, rögtön a gyártó cég logója után (egyazon ágyban két Oscar-díj - szép summa). Merész kezdés, és nemcsak azért, mert az elõírtnál akár csak eggyel több csípõmozdulatra és a misszionárius póztól való bárminemû eltérésre már ugranak is a hollywoodi cenzorok, de azért is, mert rögtön sikerült kijátszani az éberségünket: ezek ketten bizony a lehetõ legelhidegültebb házasfelek, szenvedélyes fellángolásuk pedig valójában már idõn túli, a közös idejükön túli ráadás. Nem is tart sokáig a jól végzett munka utáni, jóízû ernyedtség: Sidney Lumet olyan tempót diktál, ami mellett hamar újratermelõdik mindenkiben a megvertség érzése. A régi recept szerint a frusztrációk teljes skálájának elõcsalogatásához gyilok is kell. Ezúttal megteszi egy elcseszett ékszerbolti rablás, a pénzszûkében lévõ testvérek (Hoffman Ethan Hawke-kal kiegészülve) szüleik decens családi vállalkozását veszik célba, természetesen katasztrofális eredménnyel. Lumet tavaly, 83 éves korában forgatta ezt a filmet, de sehol semmi a sokaknál már a második x után jelentkezõ öregkori ellágyulásból. Érdekes jelenség, hogy míg a szexet igen, a lineáris elbeszélést viszont már nem merte bevállalni, és a szokvány, trendi játékszerekkel - ide-oda történõ nézõpontváltással, idõtörésekkel - késlelteti a végkifejletet. Ezt leszámítva azonban helyén van a szíve: egy hideg, sötét sarokban, ahonnan nincs elnézés sem fiúknak, sem apáknak.
Forgalmazza a Budapest Film
****
