Koncert

Two Door Cinema Club

  • Mihályi Dávid
  • 2017. szeptember 24.

Zene

Amikor a zenekar 2012-ben a Szigeten járt, Beacon című második nagylemezük megjelenésére készültek. Akkor még a nagyszínpad délutáni sávjában játszhattak, az idén viszont már a fesztivál hétfői napjának egyik főzenekaraként – ebből is látszik, hogy az az öt évvel ezelőtti nagylemez mennyit jelentett Alex Trimble-nek (ének, gitár), Sam Hallidaynek (gitár) és Kevin Bairdnek (basszus). Ám a hirtelen jött világsiker nyomán a tagok úgy érezték, hogy egy időre el kell vonulniuk a nyilvánosság elől, hogy rendezni tudják jövőjüket, ami annyit tett, hogy tavalyi, Gameshow című lemezükön a korábbi gitárcentrikus indie hangzásvilágot felváltotta a nyolcvanas évek popja és az elektronika. Ennek fényében kétesélyesnek látszott a Sziget-koncert. Mivel az első két lemezen egymást követték az énekelhető slágerek, legfeljebb remélni lehetett, hogy a frissebb album dalait nem erőltetik annyira.

Mindenki örömére valóban ez történt, az est folyamán a zenekar korábbi munkássága dominált. A 2010-es Tourist History című album slágere, a Cigarettes in the Theatre tökéletes nyitánynak bizonyult: az első akkordok után a színpad előtti tömeg egy közel másfél órás táncolásba kezdett. Trimble-ék a továbbiakban is szinte kizárólag a slágereiket tolták, s a legismertebb dalok (Changing of the Seasons, Next Year, Come Back Home, Some­thing Good Can Work) hallatán szó szerint megőrültek az emberek. A zenekar annak ellenére is szimpatikus volt, hogy alig kommunikált a közönséggel, viszont 2012-es óbudai fellépésüket azért felelevenítették. A másfél órás műsor a budapesti indie bulik visszatérő himnuszával, a What You Know-val zárult, kifogástalan koncertjével a Two Door Cinema Club azt bizonyította be a fesztivál közönségének, hogy egy indie-rock zenekar is meg tudja táncoltatni az embereket, és a dj-szetteket érdemes lenne hanyagolni a jövőben.

Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 14.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.