Koncert

Two Door Cinema Club

  • Mihályi Dávid
  • 2017. szeptember 24.

Zene

Amikor a zenekar 2012-ben a Szigeten járt, Beacon című második nagylemezük megjelenésére készültek. Akkor még a nagyszínpad délutáni sávjában játszhattak, az idén viszont már a fesztivál hétfői napjának egyik főzenekaraként – ebből is látszik, hogy az az öt évvel ezelőtti nagylemez mennyit jelentett Alex Trimble-nek (ének, gitár), Sam Hallidaynek (gitár) és Kevin Bairdnek (basszus). Ám a hirtelen jött világsiker nyomán a tagok úgy érezték, hogy egy időre el kell vonulniuk a nyilvánosság elől, hogy rendezni tudják jövőjüket, ami annyit tett, hogy tavalyi, Gameshow című lemezükön a korábbi gitárcentrikus indie hangzásvilágot felváltotta a nyolcvanas évek popja és az elektronika. Ennek fényében kétesélyesnek látszott a Sziget-koncert. Mivel az első két lemezen egymást követték az énekelhető slágerek, legfeljebb remélni lehetett, hogy a frissebb album dalait nem erőltetik annyira.

Mindenki örömére valóban ez történt, az est folyamán a zenekar korábbi munkássága dominált. A 2010-es Tourist History című album slágere, a Cigarettes in the Theatre tökéletes nyitánynak bizonyult: az első akkordok után a színpad előtti tömeg egy közel másfél órás táncolásba kezdett. Trimble-ék a továbbiakban is szinte kizárólag a slágereiket tolták, s a legismertebb dalok (Changing of the Seasons, Next Year, Come Back Home, Some­thing Good Can Work) hallatán szó szerint megőrültek az emberek. A zenekar annak ellenére is szimpatikus volt, hogy alig kommunikált a közönséggel, viszont 2012-es óbudai fellépésüket azért felelevenítették. A másfél órás műsor a budapesti indie bulik visszatérő himnuszával, a What You Know-val zárult, kifogástalan koncertjével a Two Door Cinema Club azt bizonyította be a fesztivál közönségének, hogy egy indie-rock zenekar is meg tudja táncoltatni az embereket, és a dj-szetteket érdemes lenne hanyagolni a jövőben.

Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 14.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.