A New York-i zenekar a 2002-es nagyszerű debütáló lemezével, a Turn on the Bright Lightsszal koncertezik mostanában, és a turné szerencsére az idei Szigetet is érintette. A többnyire vörösben pompázó színpadképet az album artworkjéhez igazították, a Sam Fogarino dobos kivételével talpig feketébe öltözött zenészek szokás szerint elképesztően elegánsak. Paul Banks gitáros-frontember (képünkön) és a túlmozgásos Daniel Kessler szólógitáros kiválóan vezényli a csapatot, amelynek két kísérőzenésze (akárcsak az előző két szigetes koncerten) a Secret Machinesből ismert Benjamin Curtis (gitár), valamint a basszusgitáros Brad Truax. Nem a jubiláló albummal indítanak, hanem egy olyan négydalos nyitóblokkal, amelyből három a zenekar másik legjobb lemezéről, az Anticsről származik, a negyedik pedig a „buli” egyetlen üresjárata, az eddigi legutolsó munkájukon szereplő All the Rage Back Home, bár ezt valószínűleg csak azért adják elő, mert a YouTube-on ennek a legnézettebb a klipje. Ezt követően viszont már az ekkor öt nap híján 15 éves Turn on the Bright Lights album számai jönnek, ugyanolyan sorrendben, mint a lemezen, és ugyanolyan színvonalon. Ezeken a dalokon nem fogott az idő: az Untitled a tökéletes nyitány iskolapéldája, az NYC pedig az egyik legmeghatóbb óda, amit zenekar valaha is egy városnak írt. De mielőtt túlömlengenénk magunkat, nem mehetünk el két negatívum mellett. Egyrészt sajnos nagyon rosszul szól a sátor, ráadásul katasztrofális az időzítés: sokan idetévednek az End Show-ról, és villogó neonbotokkal várják Fritz Kalkbrenner dj-szettjét. Ennek ellenére az Interpol mindent belead, és a zenészek láthatóan élvezik a koncertet. A végén kapunk két ráadást, a két legnagyobb slágerüket (The Heinrich Maneuver, Evil), amelyek tökéletes záródalok. A koncert simán lehetett volna ötcsillagos, ha nincsenek az említett malőrök.
Sziget, A38 Színpad, augusztus 15.
