Interjú

„Utólag áll össze”

Rohmann Ditta csellóművész

Zene

Nem szereti, ha beskatulyázzák. Bach, Beethoven vagy a 20. század első felének zeneszerzői mellett kortársakat is szívesen előad, sőt a popzenét sem kerüli el.

Magyar Narancs: Kezdjük a végén, a kortárs zenénél. Milyen jellegű kortárs műveket érzel közel magadhoz?

Rohmann Ditta: Mostanában jelent meg Rosalía legújabb, műfajilag nehezen besorolható albuma, a Lux. Nagyon izgalmas, ahogy egy popsztárral együtt dolgozott Caroline Shaw, egy könnyen felismerhető hangú, kortárs amerikai zeneszerző. Egyszer valaki azt mondta, hogy a kortárs zene egyszerűen az, amit ma élő ember ír, vagyis nagyon széles spektrumú. Ezek alapján én Kurtágtól kezdve Szőke Szabolcsig nagyon sokféle kortárs zenét játszom. Szintén ebbe a kategóriába sorolható a hangfestés, azaz a soundpainting, egy több száz jelből álló nyelv, amelynek segítségével élő kompozíciót tudunk létrehozni gyakorlatilag bármilyen összetételű együttessel. Gryllus Samu barátom a legmagasabban kvalifikált magyar hangfestő, vele számtalan csodás projektünk volt már. Ez az eszköz nagyban megkönnyíti a laikusok számára a kapcsolódást a modern zenével, míg a zenészeknek a szabad önkifejezést, az improvizációval való ismerkedést segíti.

MN: Tudatosan keresed a kortárs zenét, vagy inkább csak az ismerőseid, vagy a híres kortársak műveit hallgatod?

RD: Mindenféle zenét keresek, nagyon szerteágazó stílusúakat. Naprakész vagyok a popkultúra terén, a lányommal együtt, van, hogy általa ismerek meg izgalmas új hangzásokat. Sajnos ritkán jut idő a méltatlanul elfeledett zenék felkutatására. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor egy régész értékes tárgyakra lel, csak az én terepem az internet. Mint mindenben manapság, ki vagyunk szolgáltatva az algoritmusnak, nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy ne az árral menjünk, hanem megtaláljuk azt, ami igazán értékes számunkra – de azt sem szégyellem, ha a mainstream tetszik. Legutóbb a Wicked című musical zenéjét is nagyon tudtam élvezni. A magyar zeneoktatásra még mindig jellemző a konzervatív hozzáállás, a tanítványaim is túl kevés modern zenét játszanak. Igyekszem ezen változtatni és érzékenyíteni, nyitogatni őket, csakúgy, mint a közönségemet. Svájcban van egy tanítványom, aki megismertette velem egy fiatal amerikai csellista-zeneszerzőnő, Andrea Casarrubios zenéjét, februárban az ő művét is előadom a zeneakadémiai szólóestemen, annyira megkedveltem. A luzerni egyetemen, ahol tanítok, egy fedél alatt van jazz-, népzene- és klasszikuszene-oktatás, s ezek nem annyira izoláltan működnek, mint itthon. Így például már volt szerencsém alpesi kürtöst is tanítani, ami nagy élmény volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.

A hatalom tébolyult akarása

Az Orbánhoz hasonló önjelölt nemzetmentők a történelemben kivétel nélkül azzal etették (etetik) a népet, hogy adjatok nekem öt-tíz-húsz stb. évet (Orbán most épp harmincnál tart), és nem fogtok ráismerni a hazátokra. Ezek a vezérek kivétel nélkül társadalmi, gazdasági csőd- vagy romhalmazt hagytak, hagynak maguk után.