Vágtában - Vágtázó Csodaszarvas (koncert)

  • Kerényi Tamás
  • 2006. március 23.

Zene

A nyolcvanas-kilencvenes évek világszerte ismert hungarikuma volt a Vágtázó Halottkémek, mely a punkzenét keleti sámánénekre emlékeztető motívumokkal és magyar népzenei elemekkel vegyítette.

A nyolcvanas-kilencvenes évek világszerte ismert hungarikuma volt a Vágtázó Halottkémek, mely a punkzenét keleti sámánénekre emlékeztető motívumokkal és magyar népzenei elemekkel vegyítette. Az együttes élén a polgári foglalkozását nézve csillagász Grandpierre Attila állt, aki szuggesztív előadásmódjával valósággal megőrjítette a hallgatóságát határon innen és túl. A kultikus zenekar 2000 környékén feloszlott, ám tavaly decemberben Grandpierre váratlanul egy új formációval - a Vágtázó Csodaszarvassal - jelentkezett, s a PeCsában egy rendkívül energikus koncertet adott.

Három hónap múltán most ugyanabban az élményben részesülhettünk. Mint kitűnik a névből, a zenekar a VHK folytatásának tekinthető, ám nagy különbség, hogy az elektromos gitárok helyett csupa akusztikus népi hangszert: kobozt, cimbalmot, hegedűt, dudát szólaltat meg. Az ereje és az íze azonban a régi, ahogy Grand-pierre sem változott: sámántánca közben üvölt és sikít. Ahogy a Narancs kérdésére a koncert után elmondta: "Lehetetlen, hogy azt a zenekart, amiben huszonhat éven át zenéltem, aminek a szellemiségét, zenei világát a sejtjeimben hordozom, ne éltessem tovább. A VHK az életem, és ebben az új zenekarban az életemet folytatom tovább. Feltámadtam!"

*

Nos, a feltámadás igazán jól sikerült - Grandpierre közben egy kimondott supergroupra talált. Benne Balogh Kálmánnal (cimbalom) a cimbalomzenekarból, Szokolay Dongó Balázzsal (fúvósok), Geröly Tamással (dob) s Benkő Róberttel (bőgő) a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesből, Bolya Mátyással (koboz) a Kárpátia zenekarból, Bese Botonddal a Magyar Dudazenekarból, de most velük tartott Molnár Krisztina (hegedű) és Márton Bernadett énekesnő is, aki a Fohász egy lóhoz és A Zene lakodalma című dalban tűnt fel.

Szépen meg is telt a Petőfi Csarnok, meglehetősen vegyes közönséggel: hátul széksorok az idősebbeknek, akik immár gyermekeiket is magukkal hozták, elöl pedig a fiatalok és - egy szittyasapkás vezetésével - a tombolás.

A csodaszarvas vágtája a közel húszperces Végtelen Egy című számmal indult, s nagyrészt a "Héj-hó" kiáltás ismétléséből állt, így remekül együtt zenghette a terem. "Ez a legjobb koncert, amit hallottam, pedig már több mint százon voltam" - fakadt ki azonnal egy arc a tömegből, s nem is alaptalanul: Grandpierre úgy üvöltött, hogy azt érezhettük, kiugrunk a plafonon.

Persze a várva várt VHK-számok sem maradtak el! A Halló, mindenség!-et a kobzon és cimbalmon kifejezetten borzongató Aláírhatatlan történelem követte, majd a Hunok csatájára került sor. Az akusztikus hangszerektől éppúgy beindulva, mint anno a gitároktól.

Egyszóval valami nagyon izgalmas dolgot láthattunk megint, ami talán CD-n is kijön. És remélhetőleg a nyári fesztiválok szervezőinek is bekattan: van itt egy remek zenekar, amely világzenei és rockfesztiválokra is hívható, garantált sikerrel.

Petőfi Csarnok, március 14.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.