Vágtában - Vágtázó Csodaszarvas (koncert)

  • Kerényi Tamás
  • 2006. március 23.

Zene

A nyolcvanas-kilencvenes évek világszerte ismert hungarikuma volt a Vágtázó Halottkémek, mely a punkzenét keleti sámánénekre emlékeztető motívumokkal és magyar népzenei elemekkel vegyítette.

A nyolcvanas-kilencvenes évek világszerte ismert hungarikuma volt a Vágtázó Halottkémek, mely a punkzenét keleti sámánénekre emlékeztető motívumokkal és magyar népzenei elemekkel vegyítette. Az együttes élén a polgári foglalkozását nézve csillagász Grandpierre Attila állt, aki szuggesztív előadásmódjával valósággal megőrjítette a hallgatóságát határon innen és túl. A kultikus zenekar 2000 környékén feloszlott, ám tavaly decemberben Grandpierre váratlanul egy új formációval - a Vágtázó Csodaszarvassal - jelentkezett, s a PeCsában egy rendkívül energikus koncertet adott.

Három hónap múltán most ugyanabban az élményben részesülhettünk. Mint kitűnik a névből, a zenekar a VHK folytatásának tekinthető, ám nagy különbség, hogy az elektromos gitárok helyett csupa akusztikus népi hangszert: kobozt, cimbalmot, hegedűt, dudát szólaltat meg. Az ereje és az íze azonban a régi, ahogy Grand-pierre sem változott: sámántánca közben üvölt és sikít. Ahogy a Narancs kérdésére a koncert után elmondta: "Lehetetlen, hogy azt a zenekart, amiben huszonhat éven át zenéltem, aminek a szellemiségét, zenei világát a sejtjeimben hordozom, ne éltessem tovább. A VHK az életem, és ebben az új zenekarban az életemet folytatom tovább. Feltámadtam!"

*

Nos, a feltámadás igazán jól sikerült - Grandpierre közben egy kimondott supergroupra talált. Benne Balogh Kálmánnal (cimbalom) a cimbalomzenekarból, Szokolay Dongó Balázzsal (fúvósok), Geröly Tamással (dob) s Benkő Róberttel (bőgő) a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesből, Bolya Mátyással (koboz) a Kárpátia zenekarból, Bese Botonddal a Magyar Dudazenekarból, de most velük tartott Molnár Krisztina (hegedű) és Márton Bernadett énekesnő is, aki a Fohász egy lóhoz és A Zene lakodalma című dalban tűnt fel.

Szépen meg is telt a Petőfi Csarnok, meglehetősen vegyes közönséggel: hátul széksorok az idősebbeknek, akik immár gyermekeiket is magukkal hozták, elöl pedig a fiatalok és - egy szittyasapkás vezetésével - a tombolás.

A csodaszarvas vágtája a közel húszperces Végtelen Egy című számmal indult, s nagyrészt a "Héj-hó" kiáltás ismétléséből állt, így remekül együtt zenghette a terem. "Ez a legjobb koncert, amit hallottam, pedig már több mint százon voltam" - fakadt ki azonnal egy arc a tömegből, s nem is alaptalanul: Grandpierre úgy üvöltött, hogy azt érezhettük, kiugrunk a plafonon.

Persze a várva várt VHK-számok sem maradtak el! A Halló, mindenség!-et a kobzon és cimbalmon kifejezetten borzongató Aláírhatatlan történelem követte, majd a Hunok csatájára került sor. Az akusztikus hangszerektől éppúgy beindulva, mint anno a gitároktól.

Egyszóval valami nagyon izgalmas dolgot láthattunk megint, ami talán CD-n is kijön. És remélhetőleg a nyári fesztiválok szervezőinek is bekattan: van itt egy remek zenekar, amely világzenei és rockfesztiválokra is hívható, garantált sikerrel.

Petőfi Csarnok, március 14.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.