Verdi Il trovatore (A trubadúr) című operája a szerző klasszikus thrillere. (A Macbeth inkább horror.) Flashback, múltba visszanyúló boszorkányság, máglyahalál, bosszúvágy, a jelenig ható következményekkel. Aktualizálni alig lehet, ellentétben "a nagy trió" másik két darabjával, a Rigolettóval és a Traviatával. (Dmitrij Csernyakov nemrég megpróbálta, új szüzsét írt: szerepjátékot - és horrort! - Azucena nappalijában.) David McVicar az egyik legjobb, de nem felforgató rendező. ' a 19. század eleji "félszigeti háború" zavaros hátterére építi a Metropolitan 2011-ben fölvett előadását, arra tüzelve a négy főszereplőt, hogy fokozzák a karakterek zaklatottságát, őrült szenvedélyét. A megszakítatlan sodrásban csak egyetlen szünetre állítja le a forgószínpadot. Az énekesek megteszik a magukét, Marcelo Álvarez (Manrico) végletekbe eső alkat, Dmitri Hvorostovsky (Luna gróf, a bátyja) az öntetszelgés vérmes típusa, Sondra Radvanovsky (Leonora) a szerelem romantikusan önfeláldozó heroinája, Dolora Zajick (Azucena) katatóniával küzdő megszállott. Hangminőségben és kifejezőerőben hozzák a nemzetközi kötelezőt. Marco Armiliato keze alatt plasztikusan szól az eminens zenekar, a kórus egyben van - az egész szépen összefűzött áriák, duettek, tercettek, canzonék, cabaletták stb. folyamata. Egy "fél pont", az operadráma hiányzik.
Deutsche Grammophon, Universal, 2012
