Lemez

Bloc Party: Four

Zene

Sok minden történt a Bloc Party háza táján, mióta 2009-ben nálunk jártak: jött egy elég hosszú leállás, Kele Okereke énekes coming outolt, aztán szólólemezt jelentetett meg, Gordon Moakes basszista csinált egy új zenekart, Russell Lissack gitáros meg beszállt kisegíteni az Ashbe. Viszont négy év szünet után itt a zenekar negyedik lemeze, a nem túl fantáziadús címmel és borítóval kísért Four.

Aki a legutóbbi Intimacy és a fent említett szólólemez kapcsán azt hitte, hogy a Bloc Party tovább merül az elektronikába, az téved - a váltásban persze alaposan ludas lehetett Alex Newport producer, akinek az önéletrajzában olyan nevek bújnak meg, mint az At The Drive-In, a Mars Volta vagy a Melvins. Csatasorba állítása következtében szinte semmi prüntyögés nem hallatszik, van viszont helyette zúzás dögivel, ami nem is áll rosszul a Bloc Partynak, hiszen egyértelműen az övék az indie legjobb ritmusszekciója a Stone Roses óta, Lissackról meg most derült ki, hogy titokban mindig is Van Halent és Judas Priestet hallgathatott. Szerencsére Okereke sem marad le a többiek mögött, a 3x3 refrénjét lényegében Mike Patton stílusában áriázza végig, de aki a Robert Smith-es manírokat jobban szerette tőle, az is megkapja a magáét a meglepő módon bendzsót is bevető Real Talkban. A Kettling a Smashing Pumpkins keményebb darabjait idézi, és szintén nem egy puha menet a beszédes című We Are Not Good People, amiben a QOTSA randevúzik a Muse-zal. Apropó, Muse: Matt Bellamyék zenekara talán a legtöbbször előforduló referenciapont a Fouron, a riffek, a gitárnyűvés egyfolytában őket idézi - de azért a Bloc Party első, gitárpopos lemezéért rajongóknak is jut most pár morzsa. A Four nem sikerült rosszul, úgyhogy van remény: a zenekart nem kell még leírni.

Frenchkiss/Universal, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.