Zene

Oh, egy svéd vígjáték kis rendõrök nagy napjairól - igazi unikum az ilyesmi, nem árt komolyan venni. Tessék mondani gyorsan egy svéd vígjátékot! Ki ne tudna: a Picasso kalandjai. Egy igazi mozilegenda, még most is viszonylag sûrûn adja az egyik kereskedelmi tévé - ki-ki eldöntheti, kiállta-e az idõ próbáját. (Készült: 1978.) Ki tud még egy svéd vígjátékot mondani?

ritka alkalom, hogy a mûfaj csúcsáról egyszerre jelentkezzenek (új albummal) négyen; már csak azért is, mert az egyikük jó pár éve még fentebb, a mennyekben muzsikál.

Marc Ribot neve nem sokat jelent a legtöbb zenehallgató számára, pedig alighanem gyakran hallgatta, vagy ha nem, hát fogja, csak nem tud róla. Kilenc Elvis Costello-, több David Sylvian- és Sam Phillips-, valamint a legjobb Tom Waits- és Marianne Faithfull-albumokon szerepelt, de ha magyar vonatkozás kell, megemlíthetjük Bálint Esztert is, akit mi inkább a Florida, a paradicsom címû filmbõl ismerünk. Ribot egy igazi unterman - nem feltétlenül tolakszik az elõtérbe, de garantálja a minõséget. Akivel együttmûködik, annak érdemes utánanézni; én például így jutottam el Sam Phillipshez.

lemez n Johannes Brahms: Két vonósnégyes, a-moll, op. 51.

"Egy olyan közegben - jelenti ki Várady Szabolcs a Halasi Zoltánnak adott Magyar Narancs-beli interjújában, melyet egyébként a kötetébe is fölvett -, ahol a mûvészet egyre inkább a stílusjegyek, az el-járás, a módszer, sõt a modor kimunkálását és mûködtetését jelenti, a hagyományosabb lírikus beállítottság könnyen minõsül amatõrségnek."

Csoda egy hely az a tatai kollégiumi kápolna. Már az épület udvara sem "semmi" - de ide csak dohányozni jutottak ki a renitensek. 18. század végi lehet, úgy saccolom - a kápolna persze az enyészeté, falain a festés már csak nyomokban látható, mégis brutálisnak tûnik a mindenféle szög és kábel, ami frissiben került bele és rá.

A világért sem tanácsos elfeledni: a Putumayo-lemezsorozat sosem vágyott többre, mint hogy tisztességes "háttérzenét" kínáljon. A sztori ismert: Dan Storper, a fõnök tisztes hivatása szerint latin-amerikai csecsebecsék és ruhák árusításával foglalkozott, és azért készítette elsõ kompilációit, hogy a butikjában a választékhoz méltó muzsika szóljon. Aztán egyre macerásabb lett, hogy folyton kölcsönkérték a kazettáit, úgyhogy nem volt mese, nagyüzemi gyártásra kellett vál-tania, létrehozva egyszersmind a Putumayo World Music kiadót.

Nem tartom kifejezetten szerencsés dolognak azt a kiadói fogást, amely az új Sonic Youth-lemezt egyik-másik hirdetésében a Daydream Nationnel hozza egy nevezõre. Szegény Sonic Nurse ebbõl aztán nem tud jól kikavarodni, mert hosszú évek óta nem volt ugyan szerencsénk ilyen szerethetõ SY-munkához, arról azért szó nincs, hogy a kettõ ugyanaz a kategória volna.

Egy esõs júliusi éjszakán búcsúzott el a floridai Shai Hulud, a hardcore-reneszánsz egyik kultikus kvintettje, ám a katartikus és kaotikus pillanatokig még történt egy s más. Például a kezdési idõpontok precíz betartása miatt legénységünk csak az Abhorrence nevû szlovák metalcore-csapat félórás zúzására érkezett meg, így szégyenszemre lemaradtunk a reményteljes budapesti Fallen Into Ashesrõl, pedig az általános vélekedés szerint jó bulit kerekített. Északi szomszédunkat tekintve a piros-fehér bézbólsapkás basszeros pózolása tûnt ki leginkább, puskaként magasba emelt gitárjával olykor végigpásztázott a dermedt publikumon, de más említésre méltó eseményt nem tudtunk feljegyezni.

könyv Kárpáti János: Bartók-analitika Voltaképpen botrány és a magyar zenei könyvkiadás haldoklásának undort keltõ szimptómája, hogy a nemzetközileg is a legmagasabb osztályban jegyzett tudósnak 1976 óta nem jelenhetett meg Bartók-kötete! Most némileg enyhíti a fájdalmat, hogy akadt kiadó, mely közreadta a legnagyobb magyarról szóló, az elmúlt évtizedekben elszórva megjelent, olykor csak idegen nyelven hozzáférhetõ tanulmányait. A kötet szigorúan tudományos munka, és az érdeklõdõ, ám nem szakképzett olvasót elriaszthatják az ilyesfajta címek: Alternatív struktúrák Bartók Kontrasztok címû mûvében; Az elhangolás jelensége Bartók kompozíciós technikájában. Aligha vitás, hogy az ilyesmi befogadásához komoly elõzetes stúdiumok szükségesek.

Most aztán kijut nekünk, rest bámészkodóknak: tele sporttal a nyár. Még le sem játszották a labdarúgó Európa-bajnokság döntõjét, amikor a Tour de France háromhetes vándorcirkusza szombaton (július 3-án) nekivág - aztán az olimpiáig (augusztus 13.) meg csak kibírjuk valahogy: olvasgathatunk, képeket nézegethetünk, például a nagy francia tekerés elsõ száz esztendejének históriájáról.

Talán meglepõ, hogy az Aranysárkányt, Kosztolányi egyik legnépszerûbb mûvét az újdonságok közt említem. De mégis vadonatfriss ez a kötet, hiszen az alcím különös közléssel lep meg: "átdolgozott, ifjúsági kiadás". Mint az utószóból (a szöveggondozó Balogh Tamás munkája) kiderül, az eredetileg 1925-ben publikált regényt Kosztolányi 1932-ben igazította át az ifjúság számára. És ez jelent meg most újból.

"A kivétel erõsíti a szabályt", "Amelyik kutya ugat, az nem harap" - halljuk és mondjuk számtalanszor, anélkül, hogy belegondolnánk, mit is állítanak ezek a mondatok valójában. Hisz minél több kivételt találunk, annál gyengébb az a fránya szabály, és egy ugatós kutya megközelítése is könnyen az alkarunk elvesztésével járhat. Margitay Tihamér remek könyve abban kíván segítséget nyújtani, hogy tudatosítsuk, mely fordulatok tekinthetõk valódi érveknek egy vitában, és melyek nem. Az álérvek leleplezését logikai analízissel végzi el a szerzõ (aki nemcsak elméleti szakember, de gyakorló kommunikációs tréner is egyben) - ezek a könyv megerõltetõbb részei, de a hétköznapi és a politikai életbõl vett példák sokasága mindvégig szavatolja, hogy a figyelmünk ne lankadjon.