Film: Kis nevettetõk (Josef Fares: Zsernyákok)

  • - ts -
  • 2004. július 15.

Zene

Oh, egy svéd vígjáték kis rendõrök nagy napjairól - igazi unikum az ilyesmi, nem árt komolyan venni. Tessék mondani gyorsan egy svéd vígjátékot! Ki ne tudna: a Picasso kalandjai. Egy igazi mozilegenda, még most is viszonylag sûrûn adja az egyik kereskedelmi tévé - ki-ki eldöntheti, kiállta-e az idõ próbáját. (Készült: 1978.) Ki tud még egy svéd vígjátékot mondani?

Oh, egy svéd vígjáték kis rendõrök nagy napjairól - igazi unikum az ilyesmi, nem árt komolyan venni. Tessék mondani gyorsan egy svéd vígjátékot! Ki ne tudna: a Picasso kalandjai. Egy igazi mozilegenda, még most is viszonylag sûrûn adja az egyik kereskedelmi tévé - ki-ki eldöntheti, kiállta-e az idõ próbáját. (Készült: 1978.) Ki tud még egy svéd vígjátékot mondani?

A rendõrökön röhögni a legõsibb szórakozás, emlékezzünk csak Louis de Funésre - a múlt héten a közszolgálati és a kereskedelmi tévéken mindennap ment filmje, alighanem fatális véletlenségbõl a csendõr szériából is.

De bármennyire svéd, bármenynyire rendõrös és bármennyire is vígjáték, amit látunk, elsõsorban családi mozi - már a szakkifejezés vállalkozói értelmében: a stáblistán legalább öt Fares nevû személlyel találkoztam, pedig csak akkor kezdtem számolni õket, amikor feltûnt tömeges jelenlétük (a fõszereplõt egyenesen Fares Faresnek hívják, roppant helyes fiú, a megszólalásig hasonlít Zlatan Ibrahimovicsra, lévén a film szinkronizált, de ennél is tovább mennék: dán koprodukcióban készült - errõl Ibrahimovics is tudna mesélni).

A mozitermékeket csoportosították már aszerint is, hogy mikor fejtik ki hatásukat: a vetítõben vagy késõbb. A burleszk helyzete egy ilyen felosztásban egyértelmû, azonnal hat, mint a kecsketúró. Igen, a Zsernyákok egy gátlástalan burleszk, nem is az emelkedettebb fajtából: semmi Chaplin, 100 százalék Stan és Pan, az a feszélyezõ fajta, amikor nem lehet eldönteni, hogy nem véletlenül, kínjában röhög-e az ember, s azért nem tudja abbahagyni. Magyarán annyi mérhetõ az egészbõl, hogy mi mindenen megyünk keresztül e tagadhatatlanul lendületes 90 perc alatt. Hogy mit kell átélni? Hogy miért mi pirulunk, amikor nekünk aztán biztos nem kellene? Hogy hol jön el az a pont, ahol e pirulás-feszengés átváltozik önfeledt kacagássá (mikor jön el az az átkozott Kökörcsin tanár úr, és süti el azt az önérdekbõl viccnek is értelmezhetõ micsodáját)? Lehet, hogy el se jön... de, hogy észre sem vesszük, az biztos.

Úgy kezdõdik, hogy az elején már mindenki nagyon hülye. Ám hamar kiderül, ennél jóval többrõl van szó, szerencsétlenek is.

Amúgy minden klisék szerint zajlik, még azt sem mondhatnánk, hogy mûfaji klisék szerint, bárhol alkalmazható, tök általános receptek dáridóznak: van öt-hat kisvárosi rendõr, mindegyik tud valamit - felmutatni. Valami hendikepet persze, annyira balfácánok, hogy az már kínos. Hogy az már ügyetlenségnek hat. Nincs is ennél jobb szórakozás tényleg! Azon filózni a zsöllyében, hogy most ki a kreténebb, a szereplõk bármelyike vagy aki kitalálta õket (vagy én, hogy ide evett a fene a moziba)? Jelentem, a debilitás mérhetõségének vannak határai - ha magának a debilitásnak is vannak, akkor most egy üdítõen határsértõ darabbal van dolgunk. Mûveli e tömény baromkodást úgy, hogy egy pillanatra sem válik meg sablonjaitól. Egy darabig bízhatunk persze abban, hogy majd a megoldás..., de a felvett naivitás sem mindig határtalan, ám addigra a beletörõdés veszi át a terepet. Ha már röhögni kell, hát isten neki. Örömmozi ez, semmi kétség, még csak nem is akkor hagyják abba, amikor elunják, hanem akkor, amikor a legmagasabb a kedvük.

Benyomásom szerint úgy eshetett a dolog, hogy egy csomó Fares elment Svédországba a jó élet reményében. Látták, hogy jó, csak egy kicsit unalmas. Hogy feldobják egy cseppet, nekiálltak filmet csinálni, mert ilyesfélék is beleférnek ott a jólétbe. És bejött nekik, végtére be is rúghattak volna. Szerintem jól választottak, bár a helyi vodkákról is annyi jót hall az ember (többek közt ebben a filmben is).

- ts -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.