videojáték - CALL OF DUTY: BLACK OPS

  • - gulyás -
  • 2011. január 20.

Zene

Érdekfeszítőbb lenne az Activision-franchise legújabb darabjának szórakoztatóipari jelentőségét taglalni, mint magát a terméket. A COD-sorozat új példánya ugyanis elrettentően unalmas, slendrián, a profeszszionalizmus álarcába bújtatott gagyiság.
Érdekfeszítõbb lenne az Activision-franchise legújabb darabjának szórakoztatóipari jelentõségét taglalni, mint magát a terméket. A COD-sorozat új példánya ugyanis elrettentõen unalmas, slendrián, a profeszszionalizmus álarcába bújtatott gagyiság. Pofátlanul rövid (alig ötórás), egyszereplõs kampányt, lényegében az elõzõ kiadásból átemelt multiplayert és a nullával egyenértékû kooperatív játékmódot kaptunk.

Aki nem ismerné a sorozatot: a Call of Duty két fejlesztõstúdió vetésforgóban gyártott portékája. Kettejük közül mindig is az Infinity Ward szállította a jobban sikerült darabokat: a tavalyi rész (Modern Warfare 2) volt a széria csúcsteljesítménye. Történetvezetésben, játékélményben verhetetlent alkottak a fejlesztõk, igazi kasszasikert, ami elegendõ is volt ahhoz, hogy egy életre összeakaszkodjanak a jogtulajdonos kiadójukkal, és megszûnjenek létezni. Ilyen elõzményeket követõen lépett színre a büdöske kistestvér, a Treyarch, amely mindig is az üstökös bratyó mögött kullogva igyekezett trendformálónak látszani. Eredeti ötletük nem lévén nehéz helyzetben voltak: a tavalyi epizód után modern környezetben nem gondolkodhattak, tapasztalatuk pedig egyedül a korábbi évek - mára vállalhatatlanná lett - gyakorlatának megfelelõen a második világháborús eresztések gyártásában volt.

Kínjukban ezért csak egy pöttynyit tekerték vissza az idõ kerekét, és a hidegháború idõszakába helyezték az eseményeket. Így jött létre a sorozat legbutább ellenfeleit felvonultató, a játékos közremûködését a minimumra szorító epizódja. Legtöbbször még csak nyomogatnunk sem kell semmilyen gombkiosztást, elég, ha bámuljuk, ahogy az általunk "irányított" karakter végrehajtja az elõre leprogramozott akciósorokat. Elszomorító az egész: az iparág pont az ilyen fércmûvek miatt tart ott, hogy reputációja a pornóiparét súrolja - alulról.

- gulyás -

Activision/Treyarch, 2010; PS3/XBOX 360/PC, 13 990/12 990 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.