videojáték - CALL OF DUTY: BLACK OPS

  • - gulyás -
  • 2011. január 20.

Zene

Érdekfeszítőbb lenne az Activision-franchise legújabb darabjának szórakoztatóipari jelentőségét taglalni, mint magát a terméket. A COD-sorozat új példánya ugyanis elrettentően unalmas, slendrián, a profeszszionalizmus álarcába bújtatott gagyiság.
Érdekfeszítõbb lenne az Activision-franchise legújabb darabjának szórakoztatóipari jelentõségét taglalni, mint magát a terméket. A COD-sorozat új példánya ugyanis elrettentõen unalmas, slendrián, a profeszszionalizmus álarcába bújtatott gagyiság. Pofátlanul rövid (alig ötórás), egyszereplõs kampányt, lényegében az elõzõ kiadásból átemelt multiplayert és a nullával egyenértékû kooperatív játékmódot kaptunk.

Aki nem ismerné a sorozatot: a Call of Duty két fejlesztõstúdió vetésforgóban gyártott portékája. Kettejük közül mindig is az Infinity Ward szállította a jobban sikerült darabokat: a tavalyi rész (Modern Warfare 2) volt a széria csúcsteljesítménye. Történetvezetésben, játékélményben verhetetlent alkottak a fejlesztõk, igazi kasszasikert, ami elegendõ is volt ahhoz, hogy egy életre összeakaszkodjanak a jogtulajdonos kiadójukkal, és megszûnjenek létezni. Ilyen elõzményeket követõen lépett színre a büdöske kistestvér, a Treyarch, amely mindig is az üstökös bratyó mögött kullogva igyekezett trendformálónak látszani. Eredeti ötletük nem lévén nehéz helyzetben voltak: a tavalyi epizód után modern környezetben nem gondolkodhattak, tapasztalatuk pedig egyedül a korábbi évek - mára vállalhatatlanná lett - gyakorlatának megfelelõen a második világháborús eresztések gyártásában volt.

Kínjukban ezért csak egy pöttynyit tekerték vissza az idõ kerekét, és a hidegháború idõszakába helyezték az eseményeket. Így jött létre a sorozat legbutább ellenfeleit felvonultató, a játékos közremûködését a minimumra szorító epizódja. Legtöbbször még csak nyomogatnunk sem kell semmilyen gombkiosztást, elég, ha bámuljuk, ahogy az általunk "irányított" karakter végrehajtja az elõre leprogramozott akciósorokat. Elszomorító az egész: az iparág pont az ilyen fércmûvek miatt tart ott, hogy reputációja a pornóiparét súrolja - alulról.

- gulyás -

Activision/Treyarch, 2010; PS3/XBOX 360/PC, 13 990/12 990 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.