rés a présen

„Világtrend lett”

Kesselyák Gergely fesztiváligazgató

  • rés a présen
  • 2019. május 6.

Zene

"Az elejétől fogva totális városi fesztivált szerettünk volna, hogy azok is részesüljenek a fesztiválhangulatból, akik nem érdeklődnek a műfaj iránt."

rés a présen: Mi a Bartók Plusz Operafesztivál története?

Kesselyák Gergely: Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház akkori igazgatója, aki már ’93-ban bevezette a színházában az operát, felkérte 2000-ben Müller Péter Sziámit, hogy a több fesztiválpróbálkozás után találjon ki valamit. Ő pedig azt mondta, hogy legyen operafesztivál, ha már itt van az ország legfiatalabb operatagozata és zenei igazgatója az én személyemben. Komoly megvalósíthatósági tanulmányt is tett az ötlet mögé, ami arról szólt, hogy egy identitását vesztett iparvárosnak valami kulturálisan nagyon különbözőt kell nyújtania. Az elmúlt tíz évben a volt iparterületek rekultivációja ilyen módon világtrend lett.

rap: Mi volt az alapvető elhatározás?

KG: Az elejétől fogva totális városi fesztivált szerettünk volna, hogy azok is részesüljenek a fesztiválhangulatból, akik nem érdeklődnek a műfaj iránt. Ezért mindig is voltak off programok, amelyek valamilyen módon mégis az opera felé orientálták a lakosságot.

rap: Miért Bartók a névadó?

KG: Bartók-fesztivál sehol a világban nem volt, úgyhogy Sziámi ezt találta ki. De, mivel Bartók egyetlen operát és két táncjátékot komponált, erre a háromra nyilván nem lehetett alapozni, ezért lett a „Plusz” szó a fesztivál nevében egy ideig, és általában egy zeneszerző vagy egy irányzat társult hozzá. Bekerültünk a nemzetközi vérkeringésbe, ahogy terveztük, de kevés saját produkciót hoztunk létre.

Kesselyák Gergely

Kesselyák Gergely

Fotó: Éder Vera

rap: Mi változott később?

KG: Az első három év után Budapestre szerződtem az Operába, aztán visszahívtak, és a 2012-es fesztivál már ismét a vezetésem alatt szerveződött. Megfogalmaztam egy kiáltványt, mely arról szólt, hogy a kortárs közönség számára kortárs operákat kell írni, különben elhal a műfaj. Felhívást adtunk ki, hogy a zeneszerzők hozzanak létre új népoperát, ami egyesíteni tudja a mai musicalek népszerűségét a magas esztétikai elvárásokkal. Egyébként a világ zenealkotóinak 95 százalékában él ez a vágy, de senki nem mondja ki. Van még a klasszikus operák újszerű rendezése is, ami áthidaló megoldás, míg nem merünk új műveket írni. Négy éve van operaíró versenyünk és mutatunk be olyan műveket, amelyek a 20. századból is a jövőbe mutatnak.

rap: Idén mi lesz a fő irány?

KG: 2012 óta nincs más tematika. Ennek értelmében idén számomra a legfontosabb, hogy az operaversenyünk nyertes darabját, Alvin Fries Nora című művét bemutatjuk június 20-án. Külön büszkeség, hogy a szerzőnek egy másik operáját a bécsi Staatsoper mutatja be a következő szezonban. Eötvös Péter személyes jelenléte szintén sokat jelent nekem, ő volt az operaversenyünk zsűrijének elnöke és nálunk lesz Az aranysárkány című operájának a magyarországi bemutatója is június 16-án. Idén is lesz természetesen Bartók, mégpedig A kékszakállú herceg vára június 19-én, Hamar Zsolt érdekes színrevitelében, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral.

Az est második felében különleges összművészeti élményben lehet része a közönségnek Szkrjabin utolsó zenekari műve, a Prometheus kapcsán, amelyben egy fényorgonaszólam is megjelenik. Elővesszük a ma is érvényes Puccinit, június 15-én a Bohémélet lesz műsoron Hábetler András rendezésében, teljes nagyzenekarral és egy animációs filmmel a háttérben. Hagyományosan lesz „Ezrek operája” – ez abból áll, hogy a fesztivál hete alatt a város különböző pontjain felkészítjük a közönséget egy slágeropera befogadására.

false

 

Fotó: operafesztival.hu

 

A Parasztbecsület lesz az idei bemutató június 21-én egy különleges helyszínen, a Kálvária dombon. Operagálával kezdünk, és azzal fejezzük be a műsort, az előbbi nekem, az utóbbi a közönségnek a szívügye. Az Operaház zenekarát vezénylem június 14-én. A június 23-i záró gála pedig abszolút ziccer, három tenor – Galeano Salas, Horváth István, Mihail Mihajlov – énekli népszerű szerzők művét. Bősze Ádám stand upját és Igudesman & Joo különleges műsorát is meg kell említenem, valamint lesz szabadtéri színpad és pódium, ahol június 14. és 23. között ingyenes zenei műsorokat hallgathat a közönség.

rap: A fesztiválon kívül hol találkozhatunk veled az évadban?

KG: Az utolsó Parasztbecsület/Bajazzók előadást vezénylem az Erkel Színházban április 28-án. Május 14-én a Müpában van egy Rachmaninov- és Berlioz-hangversenyem a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával és Énekkarával. A Kamaravirtuózok c. televíziós műsorban pedig zsűrizek. Puccini Triptichonját vezénylem a szezon végén az Erkelben június 3-án és 4-én. A Bartók Operafesztivál után pedig Szegeden az Aidát rendezem a Dóm téren.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.