Vízi bábszínház: Veled vagyunk, Vietnam!

  • - legát -
  • 1998. június 4.

Zene

Hiába az egykori tegező viszony, a vietnami kultúráról legfeljebb annyit tudunk, hogy strandpapucsban, csüngő hasú malackában, gerillaháborúban felállítandó dzsungelcsapdákban, kerékpárszerelésben és orosz rulettben erősek, bár ez utóbbiban csak mint játékmesterek. Persze ez a felszínes ismeretanyag legfeljebb arra elég, hogy megállapítsuk: a magát ma is szocialista köztársaságként aposztrofáló kelet-ázsiai országban az élet még akkor sem operettlibrettó, ha állampolgárai minden este azzal a büszke tudattal térhetnek nyugovóra, hogy megverték az amerikaiakat, méghozzá igazi háborúban.

Hiába az egykori tegező viszony, a vietnami kultúráról legfeljebb annyit tudunk, hogy strandpapucsban, csüngő hasú malackában, gerillaháborúban felállítandó dzsungelcsapdákban, kerékpárszerelésben és orosz rulettben erősek, bár ez utóbbiban csak mint játékmesterek. Persze ez a felszínes ismeretanyag legfeljebb arra elég, hogy megállapítsuk: a magát ma is szocialista köztársaságként aposztrofáló kelet-ázsiai országban az élet még akkor sem operettlibrettó, ha állampolgárai minden este azzal a büszke tudattal térhetnek nyugovóra, hogy megverték az amerikaiakat, méghozzá igazi háborúban.

A múlt héten végre lefaraghattunk valamennyit ebből az előítéletes hozzáállásból, Budapesten vendégszerepelt a hanoi Vietnami Nemzeti Vízi Bábszínház. Az elnevezés csupán első hallásra tűnik rémisztőnek, de azért korántsem Apokalipszis most, hanem egy valóban tradicionális, echte vietnami dolog. Arrafelé, pontosabban a Vörös-folyó deltája környékén már akkor rendeztek előadásokat, amikor még azt sem tudták a népek, mi az a bábszínház, viszont árvíz idején valamivel múlatni kellett az időt. 1121-ben már dokumentáltak is egy ilyen jellegű produkciót, aminek voltaképpen az a lényege, hogy a játékosok derékig állnak a vízben egy bambuszfal mögött, és onnan mozgatják a fából készült bábokat valami egészen elképesztő módon: finom madzagokkal bonyolított petrencés rudak segítségével, amit állítólag kreatív halászok és rizsmunkások fejlesztettek ki még az idők kezdetén. A közönség pedig a partról élvezheti a dolgos hétköznapokat, fantasztikus ünnepnapokat és totemállatokat bemutató zenés-szórakoztató esteket, a módosabbak állítólag saját stégről.

Az egészben az a legjobb, hogy az eltelt röpke 800-1000 évben lényegében semmit nem változott a vízibábozás, amit a vietnamiak a "rizsföldek lelkének" neveznek. A hanoi bábosok budapesti vendégszereplése persze nem a Dunában vagy mondjuk az erzsébeti jódos-sósban vált valósággá (különben is az lett volna igazi, ha például a viharsarki vagy nyírségi belvizes terepeken mutatják be műsorukat), hanem a Felvonulási téren, egy baszom nagy cirkuszi sátorban, ami annyira befülledt, hogy a páratartalmat akár autentikusnak is tekinthettük. Porond helyett azonban egy tízméteres, kör alakú medencét helyeztek el a ponyva alatt, aminek egyharmadát leválasztották egy hetedhét országra szóló díszletpagodával, hogy azért mégse láthassuk a tényleg derékig vízben álló bábosokat. A medence mellett népviseletbe öltözött zenekar is megjelent, hogy élőzenei kísérettel tegye még hatásosabbá az előadást. A műsor "tartozéka" volt egy szmokingba öltözött magyar játékos is, aki a jelenetek előtt felolvasta, valójában mit is láthatunk.

Merthogy az előadás jelenetekből, már-már egypercesekből állt, méghozzá olyan szemtelenül naiv dolgokat bemutatva, amit vagy csak egészen kis gyerekek, vagy nagyon bölcs öregek tudnak kitalálni. A róka elkergetése, hogy a kacsát megmentsék című jelenet például abból állt, hogy a szmokingos felolvasta a következőket: "Egy öreg paraszt és felesége kacsákat tart, akiknek az életét egy róka fenyegeti. A falusiak segítenek az öreg párnak, hogy elkergessék a rókát, és megmentsenek egy kiskacsát, melyet a róka megpróbál ellopni." Majd valóban azt láthattuk, hogy a medencében sorra megjelennek a szereplők, szól a dal, és a rókát többször felkergetik egy fa tetejére. Ha nem számítjuk az Egyszarvúak harca a labdáért című epizódot, akkor a körülbelül húsz jelenetből álló előadásnak talán ez volt a legmozgalmasabb és konfliktussal terhelt része, a többiben (Munka a földeken, Zászlók kiemelkedése, Nemzeti zenekar és így tovább) tulajdonképpen semmi nem történt, vagyis csak puszta demonstrációt láthattunk. Mégis, ezek a számunkra fölöslegesnek tűnő, hülye kis dolgok élni kezdtek a medencében, izgalmassá váltak, és egy pillanatig sem képzelhettük, hogy ezzel a soványka mondanivalóval, az "üzenettel", hülyére vennék a közönséget. A vietnami vízi bábszínház előadása nem afféle folklórvircsaft volt, mint mondjuk a Mojszejev együttes vagy az Ecseri lakodalmas, hanem hiteles varázslat, köszönhetően a fantasztikus báboknak, a briliáns technikának és valószínűleg a zenének is, bár ez utóbbit a szirénázással tarkított Dózsa György úti csatazaj miatt nem lehetett igazán hallani.

Azt viszont, hogy szórakoztató (sőt: kimondottan humoros) volt a vízi bábosok produkciója, csak azért gondolom, mert a mellettem ülő, ha nem is vietnami, de mindenképpen távol-keleti néző szinte végigkuncogta az előadást.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.