Lemez

Vladimir Horowitz: Return to Chicago

  • - csk -
  • 2016. február 7.

Zene

Vannak zongoristák, akikből soha nem elég. Karrierjük évtizedekkel a haláluk után is folytatódik, korábban nem ismert felvételeik jelennek meg, a közönség nem tud betelni az élménnyel. Közéjük tartozik az ukrajnai születésű Vladimir Horowitz (1903–1986), aki a húszas években kezdte meg nyugati pályafutását, s ezután nem látta hazáját egészen 1985-ig. Szédítő karrier volt az övé, elképesztő sikerekkel, amelyeket a hangszerjáték egészen új fajtájával ért el. Horowitzot hallva a közönségnek és a kritikusoknak át kellett értékelniük a virtuozitás, egyáltalán: a zongorázás fogalmát. Nem minden stílusban volt otthon, de becsületére legyen mondva, azokat a zeneszerzőket, akik nem illettek a személyiségéhez, nem is igen kultiválta. Bach csak Busoni romantizáló átdolgozásában állt jól neki, a modern zene pedig nem volt az ő világa. Rendkívüli sikerei ellenére élete nem volt mentes a megpróbáltatásoktól: 1975-ben eltemette egyetlen lányát, homoszexualitását sem vállalni, sem lelkileg feldolgozni nem tudta, az alkohol is megkísértette, súlyos depressziókon ment keresztül, és többször visszavonult a nyilvánosságtól.

A most megjelent kétlemezes album, amely a nyolcvanhárom évesen Chicagóban adott koncertjét rögzíti két interjúval megtoldva, mindeddig nem látott napvilágot, és két olyan szám is hallható rajta, amely korábban az egész Horowitz-diszkográfiából hiányzott. Scarlatti, Mozart, Szkrjabin, Schumann, Liszt, Chopin – gonddal válogatott, többnyire rövid darabok, csupa fénylő gyémánt, az előadások pedig csodálatosan csiszolt állapotban mutatják fel valamennyit. A technika sértetlen, legfőbb élményünk azonban mégsem ez (perfection itself is imperfection – az önmagában való tökéletesség tökéletlenség, ez volt egyik kedvelt mondása), hanem a játékból sugárzó bölcsesség és elegancia, az időskori harmónia szelíd fénye. A végtelen kifinomultság, letisztultság, a hibátlan arányok.

Deutsche Grammophon, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.