„A zongorazene jelentős részét teszi ki a közelmúlt művészi termésének. Általában az újonnan feltűnő géniusz is ebben mutatkozik meg. Legtehetségesebb kortársaink zongoristák, és ez az előző korokról elmondható. Bach és Händel, Mozart és Beethoven, mind a billentyűk mellett nőttek fel” – írta Schumann 1839-ben, pár évvel azelőtt, hogy saját zongoraversenyével elkészült volna. Írásaiból kiderül, hogy előremutató, forradalmi művet szeretett volna alkotni, és a kor népszerű zongorista-zeneszerzőihez hasonlóan a virtuóz babérjaira tört. Ez utóbbit fel kellett adnia, hiszen 1841-ben felesége, Clara szólójával mutatták be az első tételt – amelyben Schumann két zsurnaliszta alteregóját, a vadóc Florestan és a finom Eusebius párbeszédét írta zenébe –, s csak négy évvel később lett készen az egész. Ezt a ragyogó művet halljuk Benedetto Lupo szólójával, a koncerten Rajna Martin német romantikus darabokat vezényel a MÁV Zenekar élén. A szünet után Brahms II. szimfóniája szól (Zeneakadémia, február 24., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
