„A zongorazene jelentős részét teszi ki a közelmúlt művészi termésének. Általában az újonnan feltűnő géniusz is ebben mutatkozik meg. Legtehetségesebb kortársaink zongoristák, és ez az előző korokról elmondható. Bach és Händel, Mozart és Beethoven, mind a billentyűk mellett nőttek fel” – írta Schumann 1839-ben, pár évvel azelőtt, hogy saját zongoraversenyével elkészült volna. Írásaiból kiderül, hogy előremutató, forradalmi művet szeretett volna alkotni, és a kor népszerű zongorista-zeneszerzőihez hasonlóan a virtuóz babérjaira tört. Ez utóbbit fel kellett adnia, hiszen 1841-ben felesége, Clara szólójával mutatták be az első tételt – amelyben Schumann két zsurnaliszta alteregóját, a vadóc Florestan és a finom Eusebius párbeszédét írta zenébe –, s csak négy évvel később lett készen az egész. Ezt a ragyogó művet halljuk Benedetto Lupo szólójával, a koncerten Rajna Martin német romantikus darabokat vezényel a MÁV Zenekar élén. A szünet után Brahms II. szimfóniája szól (Zeneakadémia, február 24., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
