Vörösök ibolyakékben - Rammstein: Rosenrot (lemez)

  • - szami -
  • 2005. december 15.

Zene

A német zeneipar első számú exportcikkének számító Rammstein az 1993 óta járt útjáról a Rosenrot kedvéért sem volt hajlandó letérni.

A német zeneipar első számú exportcikkének számító Rammstein az 1993 óta járt útjáról a Rosenrot kedvéért sem volt hajlandó letérni. Az új lemez így nagy biztonsággal hozta a korábbiak (Herzeleid, 1995; Sehnsucht, 1997; Mutter, 2001; Reise, Reise, 2004) nyomán kiérlelődött műfaji összetettséget és színvonalat. A keletnémet területről Berlinbe költözött zenekar érezhetően nem vágyott többre, mint a maga által teremtett indusztriális elektrometál újbóli markáns felmutatására. Ez sikerült is - a védjegyként is beillő stílusmixet klinikai tisztaságúvá finomították. Ugyanakkor éppen ennek köszönhető, hogy a zene sajnos sterillé és rugalmatlanná vált. A többnyire metált sikító gitárokat (Richard Z. Kruspe-Bernstein és Paul Landers) persze most is simán, csuklóból csitítja Flake Lorenz (billentyűk), de ezt már a megszokás és a rutin teszi, kerülve mindenféle virtuózkodást. A tizenegy darabból álló Rózsavörös egészében úgy hat, mintha minden effektet előre lekottáztak volna. A (szokás szerint német nyelvű) dalszövegek is elsőre közérthetők. Ugyanakkor eléggé vicces is, amikor az inkább narrátor, mint énekes Till Lindemannt olyanokat ordaskodik bele a mikrofonba, hogy a "Mély kutakat kell megásni / Ha az ember tiszta vizet akar" (Rosenrot), illetve hogy "Ha bűn nélkül éltek / Egymásnak szépen kezet nyújtotok / Ha nem sandítgattok a Nap felé / Eljátsszuk nektek a dalt" (Ein Lied).

Ettől még persze prímák az ütemek, és a zúzósabb részeknél is be-bebillen az ember feje, ha például a buszmegállóban gyáván nem vállalja be a léggitározást. Tényleg, zeneileg szinte minden oké, csak az érthetetlen, hogy ahhoz a nyamvadt kottapapírhoz miért ragaszkodtak mind a hatan olyan extrém módon. Ettől annyira precízek a be- és kilépő akkordok, hogy Karl Bartos és a Kraftwerk hozzájuk képest műkedvelő impresszionista.

Nem kétséges, hogy a koncerteken majd megint lefőzik horrorisztikus show-ban, tűzesőben és más pirotechnikában Marilyn Mansont is, de ettől még ez a stúdiólemez hideg, kilúgozott, és az életszerűségnek még az illúziójától is elmaradt. Pont olyan a Rosenrot, mint az ibolyakék jégbe fagyott atomjégtörő és a tóparton álló téli Disney-palota. Az előbbi kép a CD külső, utóbbi a belső oldalára került.

Universal, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.