Vörösök ibolyakékben - Rammstein: Rosenrot (lemez)

  • - szami -
  • 2005. december 15.

Zene

A német zeneipar első számú exportcikkének számító Rammstein az 1993 óta járt útjáról a Rosenrot kedvéért sem volt hajlandó letérni.

A német zeneipar első számú exportcikkének számító Rammstein az 1993 óta járt útjáról a Rosenrot kedvéért sem volt hajlandó letérni. Az új lemez így nagy biztonsággal hozta a korábbiak (Herzeleid, 1995; Sehnsucht, 1997; Mutter, 2001; Reise, Reise, 2004) nyomán kiérlelődött műfaji összetettséget és színvonalat. A keletnémet területről Berlinbe költözött zenekar érezhetően nem vágyott többre, mint a maga által teremtett indusztriális elektrometál újbóli markáns felmutatására. Ez sikerült is - a védjegyként is beillő stílusmixet klinikai tisztaságúvá finomították. Ugyanakkor éppen ennek köszönhető, hogy a zene sajnos sterillé és rugalmatlanná vált. A többnyire metált sikító gitárokat (Richard Z. Kruspe-Bernstein és Paul Landers) persze most is simán, csuklóból csitítja Flake Lorenz (billentyűk), de ezt már a megszokás és a rutin teszi, kerülve mindenféle virtuózkodást. A tizenegy darabból álló Rózsavörös egészében úgy hat, mintha minden effektet előre lekottáztak volna. A (szokás szerint német nyelvű) dalszövegek is elsőre közérthetők. Ugyanakkor eléggé vicces is, amikor az inkább narrátor, mint énekes Till Lindemannt olyanokat ordaskodik bele a mikrofonba, hogy a "Mély kutakat kell megásni / Ha az ember tiszta vizet akar" (Rosenrot), illetve hogy "Ha bűn nélkül éltek / Egymásnak szépen kezet nyújtotok / Ha nem sandítgattok a Nap felé / Eljátsszuk nektek a dalt" (Ein Lied).

Ettől még persze prímák az ütemek, és a zúzósabb részeknél is be-bebillen az ember feje, ha például a buszmegállóban gyáván nem vállalja be a léggitározást. Tényleg, zeneileg szinte minden oké, csak az érthetetlen, hogy ahhoz a nyamvadt kottapapírhoz miért ragaszkodtak mind a hatan olyan extrém módon. Ettől annyira precízek a be- és kilépő akkordok, hogy Karl Bartos és a Kraftwerk hozzájuk képest műkedvelő impresszionista.

Nem kétséges, hogy a koncerteken majd megint lefőzik horrorisztikus show-ban, tűzesőben és más pirotechnikában Marilyn Mansont is, de ettől még ez a stúdiólemez hideg, kilúgozott, és az életszerűségnek még az illúziójától is elmaradt. Pont olyan a Rosenrot, mint az ibolyakék jégbe fagyott atomjégtörő és a tóparton álló téli Disney-palota. Az előbbi kép a CD külső, utóbbi a belső oldalára került.

Universal, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.