Vörösök ibolyakékben - Rammstein: Rosenrot (lemez)

  • - szami -
  • 2005. december 15.

Zene

A német zeneipar első számú exportcikkének számító Rammstein az 1993 óta járt útjáról a Rosenrot kedvéért sem volt hajlandó letérni.

A német zeneipar első számú exportcikkének számító Rammstein az 1993 óta járt útjáról a Rosenrot kedvéért sem volt hajlandó letérni. Az új lemez így nagy biztonsággal hozta a korábbiak (Herzeleid, 1995; Sehnsucht, 1997; Mutter, 2001; Reise, Reise, 2004) nyomán kiérlelődött műfaji összetettséget és színvonalat. A keletnémet területről Berlinbe költözött zenekar érezhetően nem vágyott többre, mint a maga által teremtett indusztriális elektrometál újbóli markáns felmutatására. Ez sikerült is - a védjegyként is beillő stílusmixet klinikai tisztaságúvá finomították. Ugyanakkor éppen ennek köszönhető, hogy a zene sajnos sterillé és rugalmatlanná vált. A többnyire metált sikító gitárokat (Richard Z. Kruspe-Bernstein és Paul Landers) persze most is simán, csuklóból csitítja Flake Lorenz (billentyűk), de ezt már a megszokás és a rutin teszi, kerülve mindenféle virtuózkodást. A tizenegy darabból álló Rózsavörös egészében úgy hat, mintha minden effektet előre lekottáztak volna. A (szokás szerint német nyelvű) dalszövegek is elsőre közérthetők. Ugyanakkor eléggé vicces is, amikor az inkább narrátor, mint énekes Till Lindemannt olyanokat ordaskodik bele a mikrofonba, hogy a "Mély kutakat kell megásni / Ha az ember tiszta vizet akar" (Rosenrot), illetve hogy "Ha bűn nélkül éltek / Egymásnak szépen kezet nyújtotok / Ha nem sandítgattok a Nap felé / Eljátsszuk nektek a dalt" (Ein Lied).

Ettől még persze prímák az ütemek, és a zúzósabb részeknél is be-bebillen az ember feje, ha például a buszmegállóban gyáván nem vállalja be a léggitározást. Tényleg, zeneileg szinte minden oké, csak az érthetetlen, hogy ahhoz a nyamvadt kottapapírhoz miért ragaszkodtak mind a hatan olyan extrém módon. Ettől annyira precízek a be- és kilépő akkordok, hogy Karl Bartos és a Kraftwerk hozzájuk képest műkedvelő impresszionista.

Nem kétséges, hogy a koncerteken majd megint lefőzik horrorisztikus show-ban, tűzesőben és más pirotechnikában Marilyn Mansont is, de ettől még ez a stúdiólemez hideg, kilúgozott, és az életszerűségnek még az illúziójától is elmaradt. Pont olyan a Rosenrot, mint az ibolyakék jégbe fagyott atomjégtörő és a tóparton álló téli Disney-palota. Az előbbi kép a CD külső, utóbbi a belső oldalára került.

Universal, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.