A baleári, az italo, a dub, a techno és a kozmikus diszkóhatásokat rafináltan elegyítő norvég elektronikus tánczene klasszikusai között általában Prins Thomast, Linstrømöt, no meg Todd Terjét szokták emlegetni, ők viszont Bjørn Torskét tisztelik alapító atyaként, aki már a kilencvenes években előjött űrhangokban gazdag szerzeményeivel. Mi több, Prins Thomasnak még az is megadatott, hogy húsz évvel ezelőtt már készíthetett közös felvételeket a mentorával. Aztán tavalyelőtt tavasszal ismét összejöttek az oslói Taakeheimen stúdióban, és élőben rögzítettek hét felvételt. Az anyagot egy év után vették újra elő, átkeverték, átszerkesztették, most pedig kiadták a nem kifejezetten kluborientált számcsokrot. A bevezető On-U motorikus, krautos lüktetése megtévesztő lehet, ugyanis a legtöbb darab még ennyire sem a ritmusról szól, bár valami határozott, a 100 bpm-et ritkán elérő dobütem azért mindegyik alá került. A két norvég inkább egy lazán szerkesztett, néha könnyed, néha már-már kísérteties hangkulisszát próbált összerakni, a számok a szándékoltan minimalista szintetizátoros témák kibontakozásával nyílnak ki, s ennek legfeljebb csak megágyaznak a fogós basszusok és az egzotikus ütősök. Ha akarták volna, nyilván tudnak ebből a nyersanyagból is egy „rendes” tánczenei albumot is gyártani, ám úgy tűnik, inkább beleszerettek a maguk teremtette atmoszférába, és ez a néha varázsos hangulat átüt az amúgy gondos emésztést kívánó szerzeményeken.
Smalltown Supersound, 2017
alá
