Lemez

Bjørn Torske & Prins Thomas: Square One

  • - minek -
  • 2017. szeptember 10.

Zene

A baleári, az italo, a dub, a techno és a kozmikus diszkóhatásokat rafináltan elegyítő norvég elektronikus tánczene klasszikusai között általában Prins Thomast, Linstrømöt, no meg Todd Terjét szokták emlegetni, ők viszont Bjørn Torskét tisztelik alapító atyaként, aki már a kilencvenes években előjött űrhangokban gazdag szerzeményeivel. Mi több, Prins Thomasnak még az is megadatott, hogy húsz évvel ezelőtt már készíthetett közös felvételeket a mentorával. Aztán tavalyelőtt tavasszal ismét összejöttek az oslói Taakeheimen stúdióban, és élőben rögzítettek hét felvételt. Az anyagot egy év után vették újra elő, átkeverték, átszerkesztették, most pedig kiadták a nem kifejezetten kluborientált számcsokrot. A bevezető On-U motorikus, krautos lüktetése megtévesztő lehet, ugyanis a legtöbb darab még ennyire sem a ritmusról szól, bár valami határozott, a 100 bpm-et ritkán elérő dobütem azért mindegyik alá került. A két norvég inkább egy lazán szerkesztett, néha könnyed, néha már-már kísérteties hangkulisszát próbált összerakni, a számok a szándékoltan minimalista szintetizátoros témák kibontakozásával nyílnak ki, s ennek legfeljebb csak megágyaznak a fogós basszusok és az egzotikus ütősök. Ha akarták volna, nyilván tudnak ebből a nyersanyagból is egy „rendes” tánczenei albumot is gyártani, ám úgy tűnik, inkább beleszerettek a maguk teremtette atmoszférába, és ez a néha varázsos hangulat átüt az amúgy gondos emésztést kívánó szerzeményeken.

Smalltown Supersound, 2017

alá

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.