web - LAUDATOR

  • - urfi -
  • 2010. január 7.

Zene

A budai Várban, a Tárnok utca 1. szám alatti ház előtt biztosan elsétált már az ország apraja-nagyja az utóbbi 250 évben.
A budai Várban, a Tárnok utca 1. szám alatti ház elõtt biztosan elsétált már az ország apraja-nagyja az utóbbi 250 évben. Tán még a kapu feletti vésett feliraton is sokak szeme megakadt. De a latin "kronografikon" fordítására már kevesen vállalkozhattak. Pedig. "E számunkra borzalmas korban, / Számodra pedig, Buda, e borzalmas esemény idején / A kioltott fény visszatér". Készült 1795-ben, Martinovicsék kivégzésének évében. Innentõl már lehet képzelegni, hogy a tulajdonos, Palkovics András tisztifõorvos mire utalhatott: romantikus, lázadó gesztus-e a latin szöveg, vagy ellenkezõleg, alamuszi dörgölõzés a "fényt visszahozó" osztrák rendõrállamhoz?

Azért zanzásítom az egyik bejegyzését, mert bemondásra úgyse hinné el senki, hogy a "latin nyelvmûvelõ, nyelvápoló blog" nemcsak precíz és informatív munka, hanem meglepõen üdítõ és izgalmas olvasmány is. (Nem hiába lopnak innen nagy kedvvel televíziós mûsorszerkesztõk.) A két éve nagyjából heti rendszerességgel frissülõ oldal majdnem kizárólagos szerzõje, a személyazonosságát szemérmesen õrzõ G. d. Magister a klaszszikus ismeretterjesztés (például filmvászonra kívánkozó életutak) mellett szívesen foglalkozik apróságokkal (mondjuk egy 18. századi Ovidius-kiadás tulajdonosi bejegyzéseivel), de fõleg kritizál: leteremti a facebook latin nyelvû változatát, a blog anyaoldala, az Index slendriánságaival pedig külön rovat foglalkozik.

Itt is jól látszik, hogy nem nagyon látunk túl a 20. századon: mikor Gyurcsány képét utólag törölték egy szegedi albumból, az ötletes magyar sajtó bolsevik módszereket kiált. Aztán jön a Laudator, és döbbenetes példákon keresztül elmagyarázza, mi is az a "damnatio memoriae", majd egy kommentelõ rögtön figyelmeztet, hogy a múlt kiretusálása nem a rómaiaknál kezdõdött, hanem Egyiptomban, úgy ötezer évvel ezelõtt. Valahogy így kellene mûködnie a demokratikus nyilvánosságnak.

http://laudator.blog.hu/

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.